Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. munkát, és ennek eredményeképpen a 74 statútum közül, amely erre vonatkozólag* az országban érvényben van, újjá alkottatott, felülbíráltatott és leszállított díjakkal életbeléptéttetett 32 szabályrendelet. Most tehát azt kell eldönteni, hogy várjunk-e még két hónapig, amelyen belül remélem, hogy az összes többi szabályrendelet is módosítható, a helyi viszonyoknak megfelelően átalakítható és a megfelelő leszállításokkal életbeléptethető lesz, avagy pedig avatkozzunk bele a dolgoknak mostani stádiumában a kérdésbe és bocsássunk ki egy rendeletet. En az utóbbira is hajlandó vagyok. Különben ebben a kérdésben a jövő héten megbeszélést fogok tartani, *— kérem az interpelláló képviselő urakat is, hogy azon jelenjenek meg — és ott tárgyilagosan megvizsgálván a kérdést, fogok dönteni abban a kérdésben, hogy a rendeletet kibocsássam-e, vagy sem. (Helyeslés.) T. Ház! Ezzel tulajdonképpen a kérdés érdeme el volna intézve. Szükségesnek tartom azonban, hogy. a tárgyi igazság kedvéért még néhány megállapítást tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Az előző interpellációra adott válaszomban is hangsúlyoztam azt, amit a mai időkben mindenkinek szem előtt kell tartania, aki hazafiasán és tárgyilagosan gondolkozik, hogy tudniillik a mai nagy nehézségek között az egymásiránti irigységet, gyűlölködést- vádaskodást nem szabad tovább vinnünk. (Ügy van! Ügy van!) hanem ellenkezőleg az igazság szerint tiszta kénét kell nyújtanunk a helyzetről. (Elénk helyeslés.) így például a kéménysenrői hitbizományok óriási jövedelméről nem lehet beszélni ebben a parlamentben, ha ez nem igaz. Meg kell tehát állapítani, hogy ez az igazságnak megfelel-e, s ha megfelel az igazságnak, akkor lehet a dologról beszélni, — nézetem szerint akkor sem ebben a hangnemben — de a valóságot mindenesetre meg kell állapítani. Mert ha ebben és az ehhez hasonló kérdésekben nem honosítunk meg tárgyilagos, nyugodt atmoszférát, akkor a javulást ós a helyesebb fejlődés útját nem fogjuk tudni megtalálni. (Ügy van! Úgy van!) T. Ház! Hogy áll ebben a vonatkozásban a kérdés? Amikor 1926-ban a pengőértékre tértünk át, akikor a helyhatósági szabályrendeletek átlagban a 3000 koronás kéményseprői díjakat 24 fillérben állapították meg, a vármegyei és törvényhatósági városokban 20—22 fillérben, Budapest székesfővárosban pedig 17*5 fillértben. Mikor a gazdasági viszonyok roszszabbodtak, akkor a lakosság, és különösen az agrárlakosság érdekében lényeges enyhítések történtek. Nevezetesen eltöröltetett a kötelező kéményégetés. A kötelező kémény égetés egy nengőt jelent havonta, ami igen jelentékeny összeg. Ez az intézkedés a lakosság javára vált, és a kéményseprők igen tekintélyes jövedelemtől estek eí. Azután megtörtént az az intézkedés, hogy a tanyai lakosság terheinek csökkentése érdekében eltöröltetett a szabályrendeleteknek addig divatos kikötése, hogy tudniillik a tanyán a napidíj kétszerese es háromszorosa volt fizetendő, és eltöröltetett a tanyai ke mén ys en résnél addig követelhető külön fuvardíj is. Ez rendkívül indokolt, de rendkívüli enyhítés is volt a tanyai lakosság érdekében, ami viszont a kéményseprőknél óriási .jövedelemkiesést jelentett, mert azt nem lehet tagadni, hogy egészen más dolog belterületen véírezni sorozatosan, egyik házban a másik után a kéményseprést, vagy pedig X kiloméülése 1933 március 8~án, szerdán. 27 terre járhatatlan utakon kimenni és ezért nem követelhetni nagyobb díjat, sőt még fuvardíjad sem. Ez tehát rendkívül lényeges intézkedés, ami igen helyes szociális érzékkel a tanyai lakosság érdekében és a kéményseprők hátrányára történt. Már most egy harmadik igen lényeges dolog történt. Tudniillik ezek a szabály rendeletek módosíttattak, és á módosításnál ez az alapdíj, amely — mint mondom — 24, 20 és 17*5 fillér volt, lcszállíttatott olyképpen, hogy ez az alapdíj községekben 20 fillér, a megyei városokban 18 filllér körül van. a törvényhatósági városokban pedig- 17—16 fillér körül mozog, tehát az egész vonalon 20—25%-os leszállítás hajtatott végre. Természetesen ez nem léphetett életbe azonnal, mert e szabályrendeletek megalkotása és jóváhagyása bizonyos bürokratikus fóru•moíkon átmenve bizonyos ideig* tart, úgyhogy — mint az előbb említettem — a 74 szabályrendelet közül eddig csak 32 lépett életbe ezzel a leszállítással. Ha már most ezt a három rendkívül lényeges leszállítást vesszük, akkor tárgyilagosan azt kell mondanunk, hogy nagyon sok történt az érdekelt lakosság érdekében, és azt is meg kell állapítanunk, hogy a kéményseprő-jövedelmek rendkívül lényegesen leszállíttattak. De ez a folyamat itt nem állt meg, hanem megindult a kéményseprőkerületek számának lényeges szaporítása is, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ami a jövedelmeket rendkívül lényegesen csökkentette és egyben az interpelláló Mojzes képviselő úr által is annyira kiemelt kémény sepr ősege di érdekek kielégítését is lehetővé tette. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez olyan módon történt, hogy felhivattak a helyhatóságok az arányosításra olykép, hogy a vármegyei és városi közületek ne 3500—6000 kéményt osszanak be, mint eddig, egy-egy kerületbe, hanem 2500—3000 kéményt. (Tóbler János: Abból is meg lehet élni!) Igen, az volt a gondolat, hogy abból is meg lehet élni. Ezáltal már a múlt esztendőben körülbelül ötven új kerüiet alakult, és 1933-ban megint körülbelül ötven új kerület fog alakulni. (Helyelés.) Budapest székesfőváros a legutóbbi napokban nem kevesebb, mint húsz új kéménysenrői kerületet rendszeresített. (Tóbler János: Helyes!) Ha már most azt nézzük, hogy miképpen alakult az állítólagos kéményseprői hitbizomá nyoknak — ahogy a képviselő úr kifejezte ma gát — a jövedelme, bocsánatot kérek, ez tárgyilagosan nézve, meglehetősen szomorú képet mutat, mert ha háromezer darab kéménnyel —ami az új kerületek átlagos kémény létszám a — számolunk és vidéken húsz fillér alapdíjat veszünk, ez ugyebár 3000-szer 20 fillért, havonta tehát 600 pengőt tesz ki. Ebből a 600 pengő bruttó jövedelemből köteles a kéményseprő két segédet és esetleg egy tanoncot tartani, az egyenes adókat és 3% forgalmiadót, (Tóbler János: OTI terheket fizetni!) 5% tűzoltó járulékot viselni, azonkívül szerszámokat kell beszereznie, stb., tehát a netto jövedelme havi 300 pengő, feltéve, hogy a díjak tényleg befolynak. (Űgn van! Ügy van! a középen.) Hogyan áll azonban a dolog a díjakkal? Ezek a díjak közadók módiára hajtatnak be, tehát olyan arányban kanja meg a kéményseprő ezeket a a díjakat, amilyen arányban befolynak az adók. Ha tehát valahol az egyenesadóknak, mondjuk, 70%-a folyik be, akkor az a kéményseprő díjainak 70%-át kapja meg, ami azt jelenti, hogy a 20 filléres alapdíj ilyen kedvezőtlen esetben effektive 14 filléres alapdíjat jelent. 4*