Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
Az országgyűlés képviselőházának 165.ülése 198$ március 29-én, szerdán. 349 Ha a t. Képviselőház tagjai megnézik a számadatokat, hogy vájjon miért kell ebben a vonatkozásban ezt a helytelen takarékoskodást megvalósítani, akkor meg kell állapítaniuk, hogy Debrecenben az egész probléma megoXdhaító akkor, ha havonta 5.500 pengővel felemelik a közkórházi ápolás hozzájárulási összegét. Ha a belügyminiszter úr a betegápolási alapból ekkora összeget ad még havonként Debrecen közkórházainak dotálására, akkor evvel mindazok a visszásságok, mindazok a tűrhetetlen állapotok, amelyeket az imént felsoroltaim, megszüntethetek. Az volt ugyanis a helyzet, hogy 1932-ben Debrecenben még 30.000 pengőt kapott kórházi ellátás címén 250 beteg ellátására és ilyeu összeg mellett 301 betegről is tudtak gondoskodni, mert inkább takarékoskodtak és rosszabb volt az egyes betegek táplálkozása, de az orvosok közegészségügyi érdekből mégis szükségesnek tartották a férőhelyek számának szaporítását és a 30.000 pengővel úgy gazdálkodtak, hogy bár — miint mondottam — 250 betegre volt kiutalva ez az összeg, ebből 301 beteget tudtak ápolni. Most ezt az összeget redukálták havi 24,500 pengőre, tehát összesen 5.500 pengővel. Ha ezt az 5.500 pengőt a belügyminiszter úr engedélyezi, akkor megszűnik ez a tarthatatlan állapot. Ha takarékoskodni akarnak, van módja a belügyminiszter úrnak és a kultuszminiszter úrnak egészen más helyen takarékoskodni, ahol egyrészt az egész város lakosságát teszik Lïi ilyen súlyos veszedelemnek a járványok által, másrészt a fiatalságot is kiteszik a megfertőzésnek. Kérem a belügyminiszter úr és a kultuszminiszter úr intézkedését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tisztelt Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csodálatos dolgot tapasztalok nap-nap után, amióta a belügyi tárcát képviselem és amióta — sajnos — mindig csak 4 takarékoskodási kérdésekkel vagyok kénytelen foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! Ez a sajátságos tünet az, hogy itt a Házban és a közvéleményben általános kiáltás van mindig a takarékoskodás után, ellenben, ha konkrété valamely kérdésben takarékoskodás! intézkedés történik (Kabók Lajos: Ne itt takarékoskodjanak, hanem másutt!), mindig akad valaki, mindig akad egy réteg, amely azt mondja: ne ezen a ponton, hanem más ponton tessék takarékoskodni... (Kabók Lajos: A közegészségügynél nem lehet takarékoskodni. — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék magukat a kormány helyébe képzelni és méltóztassék ennek a helyzetnek konzekvenciáit levonni és akkor meg méltóztatnak látni, hogy az egyedül helyes út és mód a takarékosság összes eszközeit lelkiismeretesen megvizsgálva, a legjobbat igénybe venni és arányosan takarékoskodni az egész vonalon. (Kabók Lajos: Adjanak kevesebbet a papoknak, akkor majd jut a közegészségügyre is. — Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elismerem, hogy többek között éppen közegészségügyi téren rendkívül fájdalmas következményekkel jár a takarékosság. Ezért a legnagyobb erővel küszködök azon, hogy azt a színvonalat, amelyet eddig a közegészségügy terén fenntartottunk, a jövőre nézve is fenntartsuk. Méltóztatnak azonban nagyon jól ismerni a helyzetemet. 1930-ig az volt a helyzet, hogy^ a közkórházak az ápoltjaikat a betegápolási pótadó terhére — hogy úgy mondjam, — nyakló i nélkül vehették fel, aminek következménye az I volt, hogy olyan követelésekkel léptek fel az ! állammal szemben, hogy az állam ezeket a köI vetéléseket a maga megcsökkent fizetőképessége mellett nem tudta honorálni. Az állam te! hát kénytelen volt arra az álláspontra helyez| kedni, hogy beteget ápolni a betegápolási pót; adó terhére csak a betegápolási alap jövedelj mei erejéig lehet. Az állam száz százalékig I odaadja erre a célra a betegápolási alapot, de i ezentúl nem tud pénzeszközöket előteremteni. | Ennek következménye az volt, hogy az állam az eddigi rendszert megváltoztatva, a betegápolási alap jövedelmeit egyenlő, megfelelő arányban osztotta fel az Összes közegészségügyi nitézetek közt, megállapította járandóságukat és ennek az összegnek keretein belül kötelezte őket a gazdálkodásra. Igaz, hogy ez bizonyos hátrányokkal jár a közegészségügyre nézve, ez bizonyos megszorításokat igényel a I kórházak betegellátása terén, — ezt, sajnos, magam is kénytelen vagyok megállapítani, — de igaz az is, hogy ha azok a kórházak a maguk gestiójában, a maguk gazdálkodásában a legmesszebbmenő takarékoskodást léptetnék életbe, akkor még mindig kielégítő módon tudnának eleget tenni a közegészségügyi követelményeknek. Közelebbről Debrecen helyzetét nem ismerem, mert arra vonatkozólag ilyen panaszokról jelentést eddig nem kaptam. Meg fogom vizsgálni. Meg kell azonban állapítanom, hogy ezekben a panaszokban sokszor igen nagy túlzások vannak, mert ezek a kórházak, ezek a városok és egyáltalában az autonómiák nem akarják levonni annak a szomorú gazdasági helyzetnek következményeit, amelyben élünk és amelynek következményeit az állam eddig kényszerűségből száz százalékig (Kabók Lajos: Nem vonta le!) igenis levonta. (Kabók Lajos: Luxuskiadás van még ma is!) Ezeket kívántam egyelőre az interpellációra válaszolni, kérem válaszomat ideiglenesnek tekinteni, mert a debreceni speciális helyzetet meg fogom vizsgálni és ha szükséges lesz, intézkedni fogok. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy a válasz ideiglenes volt, (Peyer Károly: Miért kell minden faluban főispán? Van olyan város, amelyikbon három főispán van!) az interpelláció kiadatik a miniszter úrnak, aki a végleges választ majd megadja. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az egész köztisztviselői és orvosi társadalom osztatlan elkeseredéssel fogadta a hírt az Otba. rendelőintézet felállításáról, amely a tisztviselőknek egészségügyi ellátását, az orvosoknak pedig kenyerét veszélyezteti? 2. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a tervezett Otba. rendelőintézet az anyagi exisztenciájáért úgy is keservesen vergődő orvosi kart, — amelytől a már működő különböző betegellátó üzemek kenyerének javát úgyis elvették — az utolsó darab kenyerétől fosztja meg? 3. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Budapesti Orvosok Szövetségének határozata szerint cavete alá kerülnek azok az orvosok, akik az új orvosi üzemnél állást yállalnakl
