Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

350 Az országgyűlés képviselőházának 4. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak a bírói és ügyészi egyesület tiltakozásáról a tervezett Otba. rendelőintézet felállítása ellen?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőiház! Az ember okvetlenül gondolkodóba esik, ha kutatja azokat az okokat, amelyek a kormányt rábírták arra, hogy ezt az úgynevezett Otba.-rendelőintézetet felállítsa, ímert ha a kormány figyelembe veszi azokat a tapasztalatokat, amelyeket a hasonló rendelőintézetek terén szerzett, akkor megállapíthatja azt, hogy a hasonló rendelőintézetek nem okoztak semmi örömet a kormánynak, amely létrehozta azokat, azért, mert hiszen állandó kelleimetlenséget szereztek neki. Nem okoztak semmiféle örömet a betegeknek, mert hiszen a betegek nem kapták meg azt a megfelelő ellátást, amelyet ők ezektől a rendelőintézetektől várhattak, nem kapták meg az orvosok azért,, mert hiszen az orvosok egész munkaerejét ezekben a betegellátó intézetekben kiuzsorázták; végül nem okoztak örömet a munkaadóiknak sem, mert hiszen a munkaadók — sajnos — az árvereltető intézettel kerültek szeméé és sok munkaadónak katasztrófáját éppen ezek a járulékok okozták. (Peyer Károly: Amelyeket levontak a munkásoktól és nem fizettek be!) Igen, hiszen ez is lehetséges, ^ de mégis nagyon sok munkaadó katasztrófájához akaratlanul is hozzájárultak. Felmerül a kérdés, hogy amikor a kormányzat ilyen tapasztalatokat tett az eddigi rendelőintézeteknél, mi volt az oka annak, hogy a (kormány megint arra a gondolatra jutott, hogy egy ilyen újabb rendelőintézetet felállítson. Legelsősorban meg kell említenem azt, hogy ebből a Otba.-pénzből, amelyet a köztisztviselők fizetéséből levonnak, a kormány az utóbbi időben egymillió pengőt adott a mátrai szanatórium berendezéséhez, amelyre — ezt csak mellékmondatban jegyzem meg — négymillió pengő volt előirányozva és amely végül az államnak nyolc millió pengőjébe került. (Peyer Károly: A vállalkozó épített mellette egy .szanatóriumot!) Hogy mi az indító ok, amely a kormányt most ennek az Otba. rendelőintézetnek megalakítására rábírta, azt ma megmondani nem tudom, de azt hiszem, nem tudják megmondani az igen t. képviselőtársaim sem, vagy talán amikor meg fogjuk tudni, hogy ki lett ennek az Otba. rendelőintézetnek vezetőorvosa, ki lett az igazgatója, ki lett az elnöke, majd akkor fogjuk megtudni, hogy tulajdonképpen kinek állott érdekében ennek az egész intézménynek megvalósulása. Mert hiszen ma a helyzet az, hogy ha megkérdezem a tisztviselőtársadalmat, az egész tisztviselőtársadalom könyörögve kéri, hogy ez a szerencsétlen Otba. intézmény meg ne valósuljon. Ha megkérdezem az orvostársadalmat, akkor az egész orvostársadalom jajgatása a válasz, sőt úgy értesültem., hogy egyelőre a Budapesti Orvosszövetség és szombaton már az Országos Orvosszövetség is azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ne mondja-e ki a cavate-t erre az intézetre, tehát ne tiltsanak-e el Magyarországon minden orvost attól, hogy ebben az újonnan felállítandó közüzemben állást foglalhassanak el. Ha nézzük a beteg köztisztviselők helyzetét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a beteg köz-tisztviselő, akinek eddig megvolt a szabad >5. ülése 193S március 29-én, szerdán. orvosválasztási lehetősége, aki eddig nemcsak a kórházakban kapott elhelyezést a levont 1 százalék ellenében, hanem még a szanatóriumokban is ugyanazon az áron, mint amennyit a kórházakban kellett az államnak fizetnie, sőt a vízgyógyintézetekben is megkapta a maga kezelését, most bele kerül abba a helyzetbe, amelybe belekerült az Oti. betegtömege. Már pedig az Oti. beteg-tömegénél meg kell állapítanunk, hogy az Oti .-beteg lehetőleg nem veszi igénybe az Oti. rendelését; ha csak egy mód van rá, akkor olyan orvoshoz megy el, aki nem Oti. orvos. Miért % Azért, mert hiszen az orvosi kezelésnél a legelső és a legfontosabb a bizalom, ezért van jelentősége annak, hogy ahhoz az orvoshoz mehessen, aki iránt bizalommal viseltetik. Nálunk a helyzet az, hogy ma a köztisztviselői kar elitjéhez tartozó Országos Bírói és Ugyészegyesület, amelyre tehát nem lehet azt mondani, hogy valakikkel szemben elfogultak volnának, fordult a t. kormányhoz azzal, hogy ezt az egész rendelő intézetet ne alapítsa meg, hanem hagyja meg az eddigi helyzetet, amelyre a kormányzat nem fizetett rá, mert hiszen a kormány az 1 százalékot levonva a tisztviselőtől s csak^ azt a pénzt fordította a tisztviselők betegellátására, amely pénzt a tisztviselők fizetéséből minden hónap elején levontak. Ha most nézzük, hogy mi lesz azzal a magyar orvosi karral, mi annak az orvosi karnak helyzete, amelytől — nem tudom, milyen okból — a tisztviselői társadalom terhére az utolsó falat kenyeret a kormány ennek az intézetnek felállításával el akarja vonni, legelsősorban meg kell állapítanom, hogy az Oti.nak és a Mabi.-nak felállításával az egész magyar orvosi kar, — tehát nemcsak azok, akik nem helyezkedtek el az Oti-nál és a Mabi.-nál, hanem azok is, akik ott elhelyezkedtek — lesüllyedt sajnos, nem sértő szán dókkal akarom mondani, a néptanítói sorba vagy még annál is rosszabb színvonalra azért, mert az egyik oldalon az Oti.-nál és a Mabi.-nál igazán sokszor olyan, az orvosi lelkiismeretnek meg nem felelő gyors munkára kényszerítik, amely minden, csak nem megfelelő orvosi kezelés, tömegmunkára kényszerítik, a másik oldalon pedig azt az orvosi kart, amely ilyen elhelyezést nem kapott valamelyik intézetnél, kenyere javától fosztották meg. Méltóztassék megengedni, hogy például a Lex Vass alapján a Budapesten előállott helyzetre vonatkozóan néhány számadatot soroljak fel. Budapest lakosságából 734.710 egyént a statisztikai adatok szerint a munkásbiztosítóval együtt 764.000 egyént kezelnek ilyen biztosító intézeteknél. Ez azt jelenti, hogy a Lex Vass következtében a lakosság 82%-át betegbiztosító intézetekbe terelték. Talán nem méltóztatnak elhinni, mint ahogy az első időben én sem hittem el a statisztikát, hogy ezeken a helyeken olyan tömeges az orvosi kezelés, hogy például Budapesten az Oti-nál és Mabinál egy orvos egy kezelésért 5—6 fillért kap, ami továbbmenve azt jelenti, hogy az éjszakai látogatásért 16—18 fillért kap. Egy család háziorvosi díjazása, amely család általában az illető kerületi orvos kezelése alá esik, az orvosnak jutó összegekből 2 pengő 40 fillért tesz ki. (Egy hang « jobboldalon: Evente?) Évente és nem havonként. (Jánossy Gábor: Szinte ! lehetetlen!) Ha tehát a lakosság 82%-a eddig is ilyen betegellátó üzemekbe volt besorolva, ' akkor maradt még 18% és ebből a 18%-ból 1 akar az Qtba-intézetekkel a t. pénzügyi kor-