Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

348 Az országgyűlés képviselőházának j Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Az 1930 : XI. te. 2. §-a rendelkezik arról, hogy a kormányzó úr tízéves jubileuma alkalmából Debrecenben állami közkórház állíttassék fel. Ezt a kormány olyképpen hajtotta végre, hogy nem új közkórházat épített és szerállt fel, ahogyan azt a törvény megalkotása után joggal elvárhatta volna Debrecen és Hajdú vármegye közönsége, hanem renováltatta azt a közkórházat, amely tíz éven keresztül használaton kívül volt helyezve, ezt nevezte el Horthy Miklós-közkórhá'znak és így adták át rendeltetésének. Akármennyire csalódást okozott is a kórházra vonatkozó törvényszakasznak ilyetén módon való megvalósítása, ha fájó szívvel is, Debrecen közönsége belenyugodott, mert azt hitte, hogy most már elhelyezést találnak a közkórházban azok a betegek, akiket az egyetemi klinikára nem lehetett felvenni, hiszen köztudomású, hogy az egyetemi klinikán a betegek felvétele elsősorban a tanuló ifjúság tanulmányai szempontjából történik és csak másodrendű szerepet juttatnak a gyógyításra alkalmas betegek felvételének. Ebben az újonnan felszerelt régi közkórházban annakidején 250 ágyat kontempláltak. Takarékos beosztással mégis sikerült a kórházat úgy felszerelni és fejleszteni, hogy 301 férőhely állna ott a betegek rendelkezésére. A belügyminisztérium és a kultuszminisztérium szűkmarkúsága folytán azonban nem történik meg ennek a 3Ö1 férőhelynek kihasználása, hanem ezidőszerint is csak 263 az a legnagyobb szám, amennyi beteget a kórházban — beleértve a gyermek-klinikát és a ragályos betegek osztályát — elhelyezhetnek. Ezen a számon túl a belügyminiszter úr nem ad költségvetési fedezetet a közkórháznak és a kultuszminiszter úr nem engedi meg a felvételt. Olyan kis öszszegiben limitálták ugyanis a kórház rendelkezésére bocsátott összeget, hogy abból a kórház a legjobb akarattal sem tud több beteget elhelyezni. Ennek a szűkmarkúságnak a következménye az a katasztrofális egészségügyi helyzet, amelyben Debrecen van és ha ezt rövidesen meg nem változtatja a kormány, akkor hamarosan odáig fogunk jutni, hogy Debrecen a járványok megrögzött fészke lesz és ott a nyári hónapok bekövetkezésekor olyan járvány fogja felütni a fejét, amelyhez hasonló az ország egyetlen városában sem lesz. A gyermek-klinikán 140 berendezett ágy van, tehát a felvételre alkalmas helyek száma 140, ebből azonban fertőző gyermekbetegekre 64 esik, ma pedig 140 helyett összesen csak 44 van engedélyezve, tehát 96 férőhely ott áll üresen. Ott van ezzel szemben a betegek nagy száma, akik elhelyezést várnak, ott vannak a szülők, akik kétségbeesve keresik fel a tisztiorvosokat és akarják gyermekeiket a gyermek-klinikára felvétetni, ahol azonban ridegen elutasítják őket, fedezethiány miatt, annak ellenére, hogy a hozzátartozóknak látniok kell, hogy az üres ágyak és üres szobák egész sora van ott. Az egyéb fertőző betegeknél aZ cl helyzet, hogy 1933-ban mostanáig 115 vörhenyes beteg volt, akik közül a kórházban összesen csak 12-őt helyeztek el, a 92 difteriás betegből ezidőszerint 9-et, 44 tífuszos betegből pedig 12-őt helyeztek el. Hangsúlyozom, hogy ennyit helyeztek el akkor, amikor a klinikán ezidőszerint 96 üres hely állana a betegek befogadásáfa. A felnőttek szempontjából még súlyosabb és katasztrofálisabb a helyzet. Ennek az átalakított közkórháznak van egy, a ragályos betett, ülése 193S március 29-én, szerdán, gek befogadására alkalmas pavillonja. Ez a pavillon 51 beteg befogadására alkalmas -és ma az a helyzet, hogy ez teljesen üresen áll, oda egyetlenegy beteget fel nem vesznek, még pedig azért nem, mert a közkórháznak nincs költségvetési fedezete és így az a helyzet ma Debrecenben, hogy olyan ragályos vörhenyes, difteriás és tifuiszbetegeket kénytelenek házi ápolásban részesíteni, akik egy szobában 6—8 hozzátartozóval együtt fekszenek. Azt hiszem, ennél tarthatatlanabb állapot nincsen az egész országban. Ugyanez a helyzet az egyéb betegségeknél. E tekintetben különösen a tüdőbetegek elhelyezésére utalok, Debrecenben van egy tüdőbetegszanatórium, az Auguszta-szanatórium, amelyben ma összesen csak 10 debreceni férőhely van, 10 debreceni beteget vesznek fel. Ebben a szanatóriumban ezidőszerint 63 ágy áll üresen, amelyet nem foglalnak el

% annak ellenére, hogy a tisztiorvos megállapítása szerint Debrecenben ezidőszerint 300 fertőző tüdőbeteget tartanak nyilván. Megállapítható, a tisztifőorvosnak a közigazgatási bizottsághoz terjesztett jelentése szerint, hogy a debreceni halálozási statisztika egyike a legrosszabbaknak: 250 ember hal meg ugyanis évenként tuberkulózisban, ami az orvosi tudományos megállapítás szerint azt jelenti, hogy körülbelül ennek a tízszerese, tehát 2500 súlyos tüdőbeteg van Debrecenben, akik kórházi ápolásra vagy zárt intézeti ápolásra szorulnak, mert különben megfertőzik a környezetüket. Hogy tovább vázoljam azt a tarthatatlan állapotot, amely fennál, rá kell mutatnom arra, hogy mi a helyzet nemibetegek elhelyezésénél. Ebben a tekintetben az a helyzet, hogy a rendőrség által nyilvántartott prostituáltak közül, a betegeket nem tudják mind elhelyezni sem a kórháznak a nemibeteg; bőrgyógyászati osztályán, sem pedig a klinikán. Az egyiken is felvesznek néhány beteget, a másikon is felvesznek néhányat, ahhoz azonban, hogy felvehessék mindazokat, akik kórházi ápolásra szorulnak, akik fertőző nemibetegek, legalább 90 férőhelyre lenne szükség. Ma ezzel szemben az a helyzet, hogy a kórházban elhelyeznek 40 ilyen beteget, az egyetemi klinikára felvettek »zárna pedig ezidőszerint 8. Ennek következtében az a helyzet, hogy ezeket a szerencsétlen betegeket rendőrségi fogdában helyezik el s a rendőrség kénytelen őrizetbe venni ezeket a betegeket, (Peyer Károly: Hallatlan botrány!) csak azért, hogy ne járjanak szabadon és ne fertőzhessenek meg senkit. Mag ci cX rendőrség vezetője ismételten és ismételten tiltakozott az ellen, hogy fogdában helyezzék el ezeket a betegeket, egyrészt azért, mert maga is belátja, hogy törvénytelenséget követ el, amikor embereket személyes szabadságuktól megfoszt, másrészt pedig teljesen tarthatatlan az az állapot, hogy azokat a szerencsétlen teremtéseket a város közepén levő rendőri fogdából a város másik végébe, a Nagyerdőben levő egyetemi klinikára vezessék ki rendőri fedezet alatt gyógykezelés céljából. Ehhez hasonló botrány, kijelentem, sehol az egész országban nincs és én csak csodálkozom a belügyminiszter úron és a kultuszminiszter úron, hogy hogyan tűrhetik meg ezt a helyzetet olyan vámosban, mint Debrecen, egy eg; etemi városban, ahol gazdasági akadémia van, ahol elsősorban az ő kötelességük volna figyelni arra, hogy az egyetemi ifjúság ne legyen kitéve ilyen könnyen történő niegí'ertősisnek,