Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Az országgyűlés képviselőházának 165. (Musa István: Drágább 100%-kai legalább!) Hol? (Musa István: Mindenütt a vidéken!) Budapesten a bor semmivel sem lett olcsóbb. Mit bizonyít tehát ez! Azt, hogy a borfogyasztás az adótól teljesen független. Budapesten semmivel sem lett olcsóbb a bor, bár az adót részben elengedték, a fővárosnak azonban körülbelül ugyanakkora bevételi hiányt okozott ez az intézkedés, mint amennyivel a munkabéreket most csökkenteni kell. Az üzemeknél is lehetne egészen más gazdálkodást folytatni. Ha az üzemek nem volnának kötelesek olyan nagy összeggel hozzájárulni a főváros költségvetéséhez, akkor az üzemek jövedelmezhetősége egészen másképpen nézne ki. És ami a főkövetelés, az az, hogy elsősorban az állam teljesítené kötelességét a fővárossal szemben, megfizetné az adósságait és ne hárítana át a fővárosra olyan terheket, amelyeket a főváros jog szerint nem is tartozik viselni. A 3 millió pengős rendőrségi hozájárulásnak a fenntartása sem indokolt, mert ha a miniszter úr a költségvetési hiányra hivatkozik, akkor én arra hivatkozom, hogy a 3 millió pengős rendőrségi hozzájárulást akkor kérték a fővárostól, amikor a rendőrség állományában lévő legénységnek és tiszteknek magasabb volt az illetményük, mint ma, indokolt volna tehát, hogy amilyen arányban redukálódott a rendőrlegénység és tisztikar fizetése, ugyanolyan arányban redukáltassák a főváros 3 millió pengős hozájárulása is. Ez csak logikus és természetes dolog. Mert azon a címen kérte a miniszter úr annakidején azt a 3 millió pengőt, hogy az államrendőrség fenntartási költségeit a városokkal kívánja megfizettetni. Ha már most ezek a költségek kisebbek lettek, tehát csak logikus az, hogy le kell szállítani azt a hozzájárulást, amellyel ezt a rendőrséget fenn akarják tartani, mert a fizetés-redukcióból ne akarjon az állam kétszer keresni, egyszer a tisztviselőkön és egyszer a fővároson. A másik dolog az, hogy az állami fizesse meg a fővárosnak azokat az egyéb tartozásokat, amelyeket a gáz- és villanyszámláktól kezdve fel lehet sorolni és amelyek tekintélyes milliókat tesznek ki úthasználat és egyéb címeken, de amely összegek nem folynak be. Elismerem, hogy a fővárosnak takarékoskodnia kell, mert ha. a gazdasági viszonyok még rosszabbodni fognak, akkor valószínűleg még nagyobb lesz az a hiány, mint, amelyet ma itt elő fognak irányozni, de ez a takarékosság nem mehet csak kizárólag a munkabérekre, hanem a takarékoskodást elsősorban is ott kell elkezdeni és megfogni, ahol arra több lehetőség van. Az álláshalmozásokról már sok szó esett, de úgy látom, hogy ez a kérdés nagyon nehezen lesz elintézhető a főváros egyik-másik üzemében azért, mert azok, akikre ez a kitétel a legjobban volna alkalmazható, külön egyéni szerződésekkel már jóelőre biztosították magukat az esetleges intézkedésekkel szemben. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Erről lehetne beszélni!) Indokolt volna tehát megtakarításokat eszközölni, mint ahogy a miniszter úr leiratában rá is mutat arra, hogy miért van egyik-másik üzemben sokkal több tisztviselő, mint volt előzőleg. Én egyáltalában nem kifogásolom, ha kistisztviselőket és szakembereket alkalmaznak, de azt kell kifogásolnom, hogy a szó teljes értelmében véve felesleges embereket alkalmaznak, akik nélkül az üzem egészen jól megvan és -észre sem vennék azt

f ha az illetők az üzemnél nem ülése 1933 március 29-én, szerdán. 317 teljesítenének szolgálatot. Itt kellene megtakarítást eszközölni. Azt mondani, hogy a főváros munkásai még ma is jobb helyzetben vannak, mint a maga mi par ban lévő, ott foglalkoztatott munkások, ez túlságosan egyszerű megoldása volna a kérdésnek. Mert tényleg az 50 pengőért dolgozó tisztviselő még mindig jobb helyzetben van annál, akinek semmi jövedelme nincsen; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez ^gaz és ha ebből a szempontból nSzi a miniszter úr a dolgot, akkor tényleg igaza van. Tehát lehet azt a munkanélküli kőművest úgy ' ^yni, aki évek óta, mint a máit ülésen is mondottam, éppen a kormány helytelen pénz ügyi politikája következtében nem tud munkához jutni, nem tud munkaalkalmat találni, mert a pénzügyminiszter úr fél az építkezéstől, fél attól, hogy az építkezés megindul és akkor az adóbevételek csökkenni fognak; maradion tehát munkanélkül a kőműves, az asztalos, a bádogos, a mázoló és minden mesterember. És akkor előáll a belügyminiszter úr és azt mondja, mennyivel jobb dolga van még a fővárosi munkásnak, mert a magániparban foglalkoztatott munkáshoz viszonyítva sokkal jobb sorsa van. Ha így értelmezzük, akkor tényleg igaz, de nem áll mindenben, mert amikor a magániparban munka volt, amikor a magánipar egyik-másik szakmájában kereset volt, a főváros nem tartotta szükségesnek, hogy a magánipar munkabéreihez alkalmazkoidek és ugyanolyan arányban emelje a munkabéreket, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mindig felettük volt!) Emlékszem, miniszter űr, hogy nagyon sokszor nagyon elkeseredett harcot kellett folytatni a fővárosnak ez ügyben referáló tanácsnokával, aki nrndig a Gyosz. adataival operált, amelyekkel mindig bizonyítgatni akarta azt, hogy a munkabérek nem ennyivel emelkedtek. Amikor a magániparban 6—8%-kai emelkedtek a munkabérek, a főváros a legjobb esetben 2— 3%-kai emelte a munkabéreket. Azért nem indokolt, hogy a miniszter úr ma a magániparra hivatkozik, mert annak idején, anrkor konjimktúra volt, nem hivatkozott a kormány erre és nem vette figyelembe a magániparban levő munkabéreket és kereseti viszonyokat. " Minthogy a miniszter úr ezt a véleményem szerint tényleg antiszociális intézkedést továbbra is fenntartani kívánja, a választ nem vehetem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a vá-, laszt tudomásul veszi. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja a beííügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Debrecen város tisztifőorvosa a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen arról számolt be, hog*y sem tífuszos, sem diftériás, sem skarlátos, vérbajos és tüdővészes betegeket nem lehet a kórházban elhelyezni. Hajlandó-e a kultuszminiszter úr lehetővé tenni, hogy a debreceni egyetemi klinikához tartozó közkórházba az arra rászoruló betegek felvétele megtörténjék? Hajlandók-e a miniszter urak azt a közegészségügyellenes állapotot megszüntetni, ami Debrecenben van és lehetővé tenni, hogy férőhelyek a kórházi ápolásra szoruló betegeknek rendelkezésére álljanak?»