Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
346 Az országgyűlés képviselőházának sen rendelkezésére bocsátom a miniszter úrnak azokat a fényképeket, amelyeket felvettek arról az időről, amikor tényleg olyan alacsonyak voltak a munkabérek, hogy ezek a köztisztasági munkások ott aludtak a lovak mellett és ott élték le egész életüket. Most mégis biztosítva van részükre az a lehetőség, hogy nem a lovak mellett, hanem valahol kinn, akármilyen szerényen is, lakást tudnak maguknak fenntartani. Kívánatos lett volna, ha a miniszter úr megfontolás tárgyává tette volna április elseje előtt a főváros közgyűlésének állásfoglalását és lehetővé tette volna valamelyes módon azt, hogy a főváros polgármestere vagy tanácsa, ha nem is ezen a címen, hanem más címen, kárpótolja azokat a munkásokat, akiket ilyen súlyosan érintettek a bérredukciók. Végtelenül sajnálom, hogy a miniszter űr ezt nem tette meg. Nem osztozom a miniszter úrnak abban a felfogásában, hogy a bérek túlzottak volnának, mert errenézve majdnem minden párt adatai teljesen egyező képet mutattak és egyetlenegy felszólaló sem mondotta azt, hogy a bérek túlzottak és magasak. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Peyer Károly: Azonnal befejezem. Semmi esetre sem áll az, amit a miniszter úr leiratának másik részében mond, hogy tudniillik a megélhetés lényegesen olcsóbb lett. A magángazdaságban ma fizetett munkabérek nem lehetnek irányadók a fővárosi üzemekben fizetett munkabérek tekintetében; ezt a kettőt egymástól teljesen el kell vonatkoztatni. Arra kérem a miniszter urat, tegye lehetővé, hogy a bérredukcióban részesített munkások ezt a levonást visszakapják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Mindenek előtt legyen szabad a képviselő úr két megjegyzésére reflektálnom. Az egyik, az, hogy itt munkabéruzsora van és, hogy én rendeletemmel bizonyos fokig a munkabéruzsorát kívántam honorálni. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy a munkabéruzsorát a legkegyetlenebb, a legimmorálisabb dolognak tartom s amennyiben ilyen van (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De mennyire van!), azt a rendelkezésemre álló eszközökkel üldözni fogom. Ennek a kérdésnek az uzsorához semmi köze nincs. A másik megjegyzés, amelyre reflektálni akarok az, hogy a képviselő úr úgy állította be a dolgot, ^mintha engem elhatározásomban a munkaadó valamely grémiuma vagy egyes munkaadók befolyásoltak volna. Meg kell állapítanom, hogy ilyen kísérlet nem történt. Ebben a kérdésben senki nem beszélt velem, de ha megpróbált volna velem beszélni, kikértem volna magamnak, mert engem a fővárost illető elhatározásomban semmiféle magánmunkaadó, sem semmiféle magánmunkaadótestület nem befolyásolhat. \mi már most a kérdés érdemét illeti, a helyzet az, hogy a főváros idei költségvetése megint igen szomorú és aggasztó képet mutatott abban a tekintetben, hogy ha úgy marad, mint ahogy a főváros azt elhatározta, és a kiadások nem redukáltatnak lényegesen, akkor okvetlenül deficit fog bekövetkezni. Sőt, őszintén meg kell vallanom, a gazdasági helyzet ismeretében ma is az az aggályom, hogy azoknak a további redukcióknak ellenére, amelyeket a költségvetésben eszközöltem, ha a főváros nem fogja a takarékkossági intézkedéseket a legkomolyabban végrehajtani, a deficit elkerülhetet65. ülése 19B3 március 29-én, szerdán. len lesz. (Éber Antal: Ügy van!) Ennek a megI gondolásnak következtében kénytelen voltam a költségvetés minden egyes kiadási tételét lelkiismeretesen átvizsgálni a takarékoskodás és a csökkentés szempontjából. Átvizsgáltam tehát az üzemi munkásoknak s általában a főváros által alkalmazott munkásoknak béreire vonatkozó tételeket is, amelyek összesen 24 milliót tesznek ki, tehát igen jelentékeny tételét a költségvetésnek. A vizsgálat során meg kellett állapítanom, hogy a főváros munkássága tulajdonképpen két csoportra oszlik. Az egyik rész nyugdíjas; munkás ugyan, de nyugdíjas. Ezeknek a nyugdíjas munkásoknak béreit a rendeletek következtében beállott alkalmazotti fizetéscsökkentések folytán már négyszer vagy ötször csökkentették. Bekövetkezett tehát az a helyzet, hogy ezek a nyugdíjas munkások, akik valószínűleg javát adják a munkásságnak, fizetésükben lényegesen alacsonyabb színvonalra kerültek, mint azok a nyugdíjra nem jogosult munkások, akiknek bérét eddig még semmiféle mértékben nem csökkentették. Ez volt az egyik szempont. A másik szempont az volt, hogy megállapítottam, hogy a mai rendes, nem »béruzsorán alapuló, magánvállalatok által fizetett munkabérekkel szemben átlagban véve a fővárosnak ebbe a csoportba tartozó munkásai körülbelül 25%-al magasabb béreket kapnak: Amikor engem a takarékosság kényszere arra utalt, hogy a főváros költségvetésének minden egyes tételét lehetőség szerint csökkentsem, azt hiszem, sem antiszociális, sem más tekintetben illogikus dolgot nem követtem el akkor, amikor 5%-os globális csökkentését rendeltem el annak a kiadási tételnek, amely munkabérekre megy. Ezzel én nem azt mondtam, hogy a főváros most már lineárisan az összes munkáscsoportoknál egyformán 5%-kai csökkentse a munkabéreket, haneim azt mondottam: tessék a mutatkozó aránytalanságokat kiküszöbölni és erre a célra ezt az 5%-ot igényibe venni % Meggyőződésem az, hogy a főváros munkássága ezen 5%-os csökkentés ellenére is sokkal, de sokkal jobb helyzetben marad, mint amilyen helyzetben ma a magánmun'kapiacon elhelyezkedett munkásság általában van. Mert eltekintve attól, hogy a főváros a maga munkásait 100%-ig ki tudja használni a magániparral szemben, a főváros a maga munkásainak ! egyéb kedvezményeket is tud nyújtani. EnnélI fogva nem láttam semmi okot arra, hogy ezen | az intézkedésemen változtassak és kénytelen I vagyok ezt az intézkedésemet fenntartani annak hangsúlyozása mellett, hogy az az aggályom, hogy ezeknek az intézkedéseknek ellenére sem lesz képes a főváros az idén a deficitet eltüntetni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Peyer Károly: Tisztelt Ház! A miniszter úr válaszában a költségvetésben mutatkozó hiányra mutatott rá és ezt hozta fel indokul arra, hogy a munkabéreket csökkenteni kellett. Én sokkal nagyobb tételeket, tudnék itt felsorolni, amelyeknek kiküszöbölésével ezt a hiányt részben ki lehetne egyenlíteni. Csak rámutatok arra a nem egészen átgondolt intézkedésre, amellyel a borfogyasztási adót részben eltörölték. Kérdem — ülnek itt mezőgazdák, ülnek itt bortermelők — azóta, amióta a borfogyasztási adót részben eltörölték, olcsóbb lett a bor?
