Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

344 Az országgyűlés képviselőházának : tóztassék ezt a kérdést megoldani. Elvégre ha egy mérnöki kérdés kerül a bíróság elé, ahhoz nem fognak orvost vagy ügyvédet kinevezni, ellenben nagyon sok eset fordul elő, hogy orvost vagy ügyvédet küld ki a bíróság a gazdasági becslő eljárás során. Interpellációmat azért mondottam el, hogy a mindenkori kormányzat a magyar közönség és a magyar ifjúság kenyerét biztosítsa, mert nagyon veszedelmes játék magyar embereket, fiatal, munkaképes és dolgozni akaró embereket bizonytalanságban, nincstelenségbenhagyni. Ezeknek az embereknek nem lehet megmagyarázni azt, hogy a gazdasági viszonyok, vagy a világválság mindennek az oka, akkor, amikor, mint ma is látjuk, itt milliós jövedelmek vannak, amikor látunk álláshalmozásokat és látunk különféle anomáliákat. (Felkiáltások bálfelöl: Panamistákat) Ezt még inkább. A kormányzatnak a nemzeti jövő szempontjából kötelessége tehát valamilyen úton-módon megnyugtatni ezt a fiatalságot. Mert nézzünk szembe a tényekkelj ez a fiatalság, ha elhanyagoljuk, ha nem juttatjuk kenyérhez, leginkább hajlamos a szélsőségekre és ha a fiatalság a szélsőség karjaiba veti magát, akkor a magyar jövendőt nagyon szomorúnak látjuk. Ezek alapján végtelen megdöbbenéssel hallottam a miniszter úr válaszát és minthogy először is teljesen másra válaszolt a miniszter úr, mint amit én kérdeztem, másodszor pedig a válasz lényegét sem tartom kielégítőnek, a miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Az első Peyer Károly képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez a fővárosi üzemi munkások és alkalmazottak fizetéscsökkentése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszterhez. A belügyminiszter úr 76.092/933. V. szám alatt a főváros költségvetésének jóváhagyásával kapcsolatban többek között oly intézkedéseket tett, hogy az egyes üzemekben alkalmazott munkások munkabére általánosságban 5%-kai, összegszerűen 1,210.000 pengővel csökkentessék. Az egyenlő elbánás szempontjára való hivatkozással nem tartja-e a miniszter úr sürgősen szükségesnek, hogy az egyes fővárosi üzemekben alkalmazott nyugdíjas tisztviselők és egyéb álláshalmozók, kiknek jövedelme nem ritkán a 30.000 pengőt is meghaladja, sürgősen elbocsáttassanak és az ezen elbocsátások folytán keletkező összeg elsősorban is a főváros költségvetése hiányának fedezésére fordíttassék. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a kereskedelmi miniszter úrral egyetemben sürgős vizsgálat tárgyává tenni, hogy a kartellek áralakulása következtében mennyivel kénytelen a főváros drágábban vásárolni anyagot, így például vízvezetéki csöveket, huzalokat, téglát és egyéb anyagot, mint amennyi az ezen cikkek termelési költségével arányban álló normális ár? Hajlandó-e a miniszter úr mindaddig, amíg ezen intézkedések végre nem hajtattak és főleg amíg a főváros üzemeinek igazgatása 65. ülése 19$3 március 29-én, szerdán. nem egyszerűsíttetik, az üzemi munkások bérlevonásait függőben tartani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr a székesfőváros költségvetését jóváhagyó leiratában utasította a főváros polgármesterét, hogy az üzemi munkások munkabéreit általánosságban 5 százalékkal, összegszerűleg pedig 1,210.000 pengővel csökkentse. Maga ez a csökkentés is súlyosan érinti a munkásokat a mai nehéz és súlyos viszonyok között, de különösen méltánytalanoknak és -sérelmeseknek tartjuk a magunk részéről azokat a megjegyzéseket, amelyeket a belügyminiszter úr ezzel a leiratával kapcsolatosan a munkabérekre vonatkozóan tett. A belügyminiszter úr leiratának egyik szakaszában r azt mondja, hogy (olvassa): «a munkások és napszámosok munkabérét méltányosan és egységes elvek szerint rendezze» — már mint a főváros — «nehogy a magánvállalkozásokkal szemben a munkabérek tekintetében nagyobb eltérések legyenek». En nem osztozom a miniszter urnák ebben a felfogásában és végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr erre az álláspontra helyezkedik, amidőn tudnia kell a miniszter urnák is azt a köztudomású tényt, hogy -ma a magánvállalkozásban olyan rettenetes munkabéruzsora folyik, (Ügy van! Ügy van a szélsöbaloldalon.) amelyhez hasonlót sehol Európában nem lehet találni es éppen ez ä munkabéruzsora az előidézője annak a rettenetes nagy pénztelenségnek és fogyasztóképtelenségnek, amely az országban van. Az a körülmény, hogy^ az építőiparban évek óta nincsen munka és ezért az építőmunkások majdnem minden bérért hajlandók elmenni dolgozni, az, hogy a faiparban részben a belső fogyasztás, részben pedig a kivitel teljes szünetelése következtében nincsen munka és ezért a munkabérek leszállanak, az a körülmény, hogy a vasiparban tömegével szűntek meg nagy ipari vállalatok, gyárak, amelyek a munkások százait és ezreit tették ki az utcára, még nem jogcím arra, hogy a miniszter úr is ezt a helytelen utat kövesse és azt mondja, hogy azért, mert a magániparban csökkentek a munkabérek, csökkenteni kell a munkabéreket a fővárosnál is. Nem tudom ellenőrizni azt a hírt, amelyet a főváros közgyűlésén ennek a kérdésnek tárgyalásával kapcsolatosan elmondottak, tudniillik, hogy állítólag az ipari munkaadók központja követelte a miniszter úrtól a fővárosi üzemi munkabérek leszállítását, sőt az ipari munkaadók ettől tették függővé, hogy a munkaÄzövetkezethez a szükséges tőkével hozzájárulnak-e vagy pedig nem. Bármennyire valószínűtlennek hangzik is ez a hír, van benne valami valószínűség, mert az ipari kapitalizmus képviselői az ő összejöveteleiken ismételten kifogást emeltek azok ellen a munkabérek ellen, amelyeket a főváros egyes üzemeiben fizet. Azt hiszem, hogy a miniszter úr el fogja fogadni mint nem elfogult, hanem elfogadható szakvéleményt, azt a bírálatot, amely nemcsak a mi részünkről, hanem a /kormányt támogató pártok szónoka részéről is elhangzott. A kereszténypárt részéről felszólalt szónok nagyon szomorú adatokat olvasott fel a legalacsonyabb és a legmagasabb munkabéreket illetően és ha a miniszter úr ezeket a számokat figyelembe veszi, aligha tud olyan kö-