Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

344 Az országgyűlés képviselőházának : tóztassék ezt a kérdést megoldani. Elvégre ha egy mérnöki kérdés kerül a bíróság elé, ahhoz nem fognak orvost vagy ügyvédet kinevezni, ellenben nagyon sok eset fordul elő, hogy orvost vagy ügyvédet küld ki a bíróság a gaz­dasági becslő eljárás során. Interpellációmat azért mondottam el, hogy a mindenkori kormányzat a magyar közönség és a magyar ifjúság kenyerét biztosítsa, mert nagyon veszedelmes játék magyar embereket, fiatal, munkaképes és dolgozni akaró embe­reket bizonytalanságban, nincstelenségben­hagyni. Ezeknek az embereknek nem lehet megmagyarázni azt, hogy a gazdasági viszo­nyok, vagy a világválság mindennek az oka, akkor, amikor, mint ma is látjuk, itt milliós jövedelmek vannak, amikor látunk álláshal­mozásokat és látunk különféle anomáliákat. (Felkiáltások bálfelöl: Panamistákat) Ezt még inkább. A kormányzatnak a nemzeti jövő szempontjából kötelessége tehát valamilyen úton-módon megnyugtatni ezt a fiatalságot. Mert nézzünk szembe a tényekkelj ez a fiatal­ság, ha elhanyagoljuk, ha nem juttatjuk ke­nyérhez, leginkább hajlamos a szélsőségekre és ha a fiatalság a szélsőség karjaiba veti magát, akkor a magyar jövendőt nagyon szo­morúnak látjuk. Ezek alapján végtelen megdöbbenéssel hallottam a miniszter úr válaszát és minthogy először is teljesen másra válaszolt a minisz­ter úr, mint amit én kérdeztem, másodszor pe­dig a válasz lényegét sem tartom kielégítőnek, a miniszter úr válaszát nem veszem tudo­másul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomá­sul vette. Következnek az interpellációk. Az első Peyer Károly képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez a fővárosi üzemi munká­sok és alkalmazottak fizetéscsökkentése tár­gyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpellá­ció a belügyminiszterhez. A belügyminiszter úr 76.092/933. V. szám alatt a főváros költségvetésének jóváhagyásá­val kapcsolatban többek között oly intézkedé­seket tett, hogy az egyes üzemekben alkalma­zott munkások munkabére általánosságban 5%-kai, összegszerűen 1,210.000 pengővel csök­kentessék. Az egyenlő elbánás szempontjára való hi­vatkozással nem tartja-e a miniszter úr sürgő­sen szükségesnek, hogy az egyes fővárosi üze­mekben alkalmazott nyugdíjas tisztviselők és egyéb álláshalmozók, kiknek jövedelme nem ritkán a 30.000 pengőt is meghaladja, sürgősen elbocsáttassanak és az ezen elbocsátások foly­tán keletkező összeg elsősorban is a főváros költségvetése hiányának fedezésére fordít­tassék. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a keres­kedelmi miniszter úrral egyetemben sürgős vizsgálat tárgyává tenni, hogy a kartellek ár­alakulása következtében mennyivel kénytelen a főváros drágábban vásárolni anyagot, így például vízvezetéki csöveket, huzalokat, téglát és egyéb anyagot, mint amennyi az ezen cik­kek termelési költségével arányban álló nor­mális ár? Hajlandó-e a miniszter úr mindaddig, amíg ezen intézkedések végre nem hajtattak és főleg amíg a főváros üzemeinek igazgatása 65. ülése 19$3 március 29-én, szerdán. nem egyszerűsíttetik, az üzemi munkások bér­levonásait függőben tartani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr a székesfőváros költségvetését jóváhagyó leiratában utasította a főváros polgármesterét, hogy az üzemi munkások munkabéreit általá­nosságban 5 százalékkal, összegszerűleg pedig 1,210.000 pengővel csökkentse. Maga ez a csök­kentés is súlyosan érinti a munkásokat a mai nehéz és súlyos viszonyok között, de különö­sen méltánytalanoknak és -sérelmeseknek tart­juk a magunk részéről azokat a megjegyzése­ket, amelyeket a belügyminiszter úr ezzel a leiratával kapcsolatosan a munkabérekre vo­natkozóan tett. A belügyminiszter úr leiratá­nak egyik szakaszában r azt mondja, hogy (olvassa): «a munkások és napszámosok mun­kabérét méltányosan és egységes elvek szerint rendezze» — már mint a főváros — «nehogy a magánvállalkozásokkal szemben a munka­bérek tekintetében nagyobb eltérések legye­nek». En nem osztozom a miniszter urnák ebben a felfogásában és végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr erre az álláspontra helyez­kedik, amidőn tudnia kell a miniszter urnák is azt a köztudomású tényt, hogy -ma a magán­vállalkozásban olyan rettenetes munkabér­uzsora folyik, (Ügy van! Ügy van a szélsö­baloldalon.) amelyhez hasonlót sehol Európá­ban nem lehet találni es éppen ez ä munkabér­uzsora az előidézője annak a rettenetes nagy pénztelenségnek és fogyasztóképtelenségnek, amely az országban van. Az a körülmény, hogy^ az építőiparban évek óta nincsen munka és ezért az építő­munkások majdnem minden bérért hajlandók elmenni dolgozni, az, hogy a faiparban részben a belső fogyasztás, részben pedig a kivitel tel­jes szünetelése következtében nincsen munka és ezért a munkabérek leszállanak, az a kö­rülmény, hogy a vasiparban tömegével szűn­tek meg nagy ipari vállalatok, gyárak, ame­lyek a munkások százait és ezreit tették ki az utcára, még nem jogcím arra, hogy a minisz­ter úr is ezt a helytelen utat kövesse és azt mondja, hogy azért, mert a magániparban csökkentek a munkabérek, csökkenteni kell a munkabéreket a fővárosnál is. Nem tudom ellenőrizni azt a hírt, amelyet a főváros közgyűlésén ennek a kérdésnek tár­gyalásával kapcsolatosan elmondottak, tudni­illik, hogy állítólag az ipari munkaadók köz­pontja követelte a miniszter úrtól a fővárosi üzemi munkabérek leszállítását, sőt az ipari munkaadók ettől tették függővé, hogy a munka­Äzövetkezethez a szükséges tőkével hozzájárul­nak-e vagy pedig nem. Bármennyire valószí­nűtlennek hangzik is ez a hír, van benne va­lami valószínűség, mert az ipari kapitalizmus képviselői az ő összejöveteleiken ismételten ki­fogást emeltek azok ellen a munkabérek ellen, amelyeket a főváros egyes üzemeiben fizet. Azt hiszem, hogy a miniszter úr el fogja fogadni mint nem elfogult, hanem elfogad­ható szakvéleményt, azt a bírálatot, amely nemcsak a mi részünkről, hanem a /kormányt támogató pártok szónoka részéről is elhang­zott. A kereszténypárt részéről felszólalt szó­nok nagyon szomorú adatokat olvasott fel a legalacsonyabb és a legmagasabb munkabére­ket illetően és ha a miniszter úr ezeket a szá­mokat figyelembe veszi, aligha tud olyan kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom