Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 19BB március 29-én, szerdán. 335 látását összegszerüleg aránytalannak tartom. Idézni fogom >a javaslat egyes számadatait. Itt előre bejelentem, 'hogy mindenütt csak a legénységi hadirokkantak és hadiözvegyek pénzbeli ellátásáról fogok 'beszélni, mert ezt a tervezet szerint a tiszti és altiszti szolgáltatásokhoz viszonyítva is (aránytalannak vélem. A 100%-os rokkant közlegény pénzbeli ellátását — nem habozom kijelenteni — teljesen megnyugtatónak találom. A havi 80 pengős ellátási díj szerény véleményem és az életben szerzett tapasztalataim szerint biztosítja a megélhetését a teljesen munkaképtelen rokkant közlegénynek. (Jánossy Gábor: Az özvegyének öt pengő jár.) A másodosztályú rokkant, la 75%-os rokkant, kapott a múltban és kapna a javaslat rendelkezése szerint a jövőben is havi 32 pengőt. En láttam ezeket a 75%-os rokkantakat, ismerem őket. A törvényjavaslat 11. %-& szerint ezek azok, akiket fogyatkozásuk társadalmi helyzetüknek és műveltsági fokuknak megfelelő életpályákon teljesen munkaképtelenné tett, sőt esetleg még más pályákon elhelyez kedve is veszélyeztetve van létfenntartásuk a megfelelő járadék nélkül. Ezeknek a hadirokkantaknak fogyatékossága sokszor tlalán csak abban különbözik a 100%osokétól, hogy utóbbiak kísérő nélkül nem tudnak mutatkozni az utcán. Mégis a pénzbeli ellátás — közlegényről beszélve — 80 pengőről aránytalanul mélyre, 32 pengőre csökkent. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Vannak a t. képviselőház előtt javaslatok, amelyek ezt a tervezett htavi 32 pengőt fel akarják emelni kisebb-nagyobb mértékben akár 50 pengőre is, amit a rokkantak szemszögéből nézve helyesnek lehet találni. Magam is tettem írásbeli módosító indítványt, melyben 32 pengő helyett a 40 pengőre való felemelést javasolom, ami a 6012 II. osztályú hadirokkantnál összegszerüleg havonta kereken 48.000 pengőt, évente 577.000 pengőt jelentene. (Fábián Béla: Hány ilyen rokkant van?) 6012. A III. osztályú rokkantak, akik munkaképességüknek legalább 50%-át vesztették el, kaptak a múltban és kapnak ,a javaslat szerint a jövőben havi 16 pengőt. Az la minimális emelés, amelyet én írásbelileg indítványoztam, havi 4 pengő, úgyhogy az 50%-os rokkant havi 20 pengőt kapna. Összegszerüleg a mintegy 23.000 hadirokkantnál ez havonta kereken 92.000, évente 1,102.000 pengőt jelentene. Az én indítványom szerint tehát az I., II. és III. osztályú rokkantak pénzbeli ellátása úgy alakulna, hagy a 100%-os rokkant kapna havi 80 pengőt, a 75%-os ennek az összegnek felét, azaz havi 40, az 50%-os ismét az utóbbinak felét, azaz havi 20 pengőt. 80, 40, 20 pengő, szemben a 80, 32, 16 pengős összeggel, szerény véleményem szerint talán arányosabb megosztás volna. Ez a legénységre voniatkozik, En arra kérem a t. Házat és a t. miniszterelnök urat, hogy amennyiben lehetséges, méltóztassék ezt elfogadni. (Egy hang jobbfelől: A pénzt is elő tudja erre teremteni?) Ez már nem az én megítélésemre tartozik. Beszédem elején bejelentettem, hogy a kormányt kompetensebbnek tartom annak megítélésére, hogy meddig mehet el, hogy mi legyen a határ. (Jánossy Gábor: A fedezetet majd én kigondolom és megjelölöm!) Ami már most a IV. osztályú, a 25%-os hadirokkant járandóságát illeti, itt már a bizottság is 100%-os emelést javasolt. TagadhaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ JXV. tatlanul kicsi HZ í i havi 2 pengős járadék, ha az említett arányosítás szerint számolnánk tovább, miután azonban a 25%-os rokkantak munkaképességüknek csak negyedrészét vesztették el és a pénzbeli ellátás mellett a jelen törvényben biztosított egyéb kedvezményekben a fokozottabb mértékben fognak részesülni, én ezeket a mellékszolgáltatásokat esetleg fontosabbaknak és értékesebbeknek tartom számukra, mintha pár pengővel emelték volna havi illetményeiket. Biztató körülménynek tartom, hogy f a törvényjavaslatot tárgyaló együttes bizottság, a pénzügyi- és véderőbizottság is kifejezést ad a jelentésben annak, hogy feltétlenül szükségesnek tartja az alsóbb kategóriájú hadigondozottak járandóságainak felemelését, mihelyt egyszer arra alkalmas idő mutatkozik. (Általános helyeslés.) Külön kívánok hozzászólni a hadiözvegyi ellátás kérdéséhez, mert szerintem a hadiözvegyekről való gondoskodás elsősorban és nagyobbrészt hősi halottainknak külön megbecsülése, (Ügy van! Ügy van!) bár igaz, hogy megdicsőült emléküket szerteszét r e csonka hazában művészi szobrok és emlékoszlopok is őrzik (Jánossy Gábor: Kenyeret nekik szobrok helyett!), emlékszobrok és osz-, lopok, amelyeken sok helyütt sűrűn egymás fölé, egymás alá vésett nevek hirdetik a magyar katona önfeláldozó hősiességét. És ha vannak, — mint ahogyan vannak — özvegyek, akik oly hosszú idő után sem dobták el maguktól az özvegyi fátyolt, akik szabad idejükben ma is el-elzarándokolnak ahhoz a szent oszlophoz (Jánossy Gábor: Ügy van! Ugy van!) és szemük könnybe borul ma is, amint betűzgetik a hadbaszállt és soha többé viszont nem látott hitvestárs nevét, akkor becsüljük meg mi is a hűséges hitvest és az önfeláldozó anyát, aki évek hosszú sora óta egyedül kinlódott és szenved ma is gyermekeinek hazafias nevelésében. (Jánossy Gábor: Tökéletesen úgy van!) Nem tartom arányosnak, hogy míg a hősi halált halt altiszt özvegye havi 10 pengő pénzbeli ellátást kap, addig az ugyancsak hősi halált halt közlegény özvegye ennek az öszszegnek csak felét, havi öt pengőt kapjon. (Jánossy Gábor: Ez igazán koldusalamizsna, vagy még az sem.) Erre vonatkozólag indítványt adtam be (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) és kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy ha nagyobb összeg juttatása nem lehetséges, a közlegény hadiözvegyét legalább havi nyolc pengő illetményben részesítse, mert így arányosítani tudom a közlegény hadiözvegyének járandóságát az altiszt hadiözvegyének juttatott havi 10 pengővel. (Helyeslés.) Miután az; arányosítás olyan formájának még a gondolatát is elutasítom, hogy az altiszti özvegy járandóságát csökkentsék le, azért indítványozom^ hogy a közlegény hadiözvegyének járandóságát tegyék arányosabbá amahhoz képest, mert nem arányos (Jánossy Gábor: TTgy van!), hogy ugyanabból a néposztályból, ugyanabból a foglalkozási körből származott vitéz katona özvegyei közül az egyik kétszer olyan nagy összegű segélyezésben részesüljön, mint a másik. (Jánossy Gábor: Tökéletesen úgy van!) Szívesen hajlandó vagyok ebben a kérdésben előttem szólott képviselőtársaim indítványához hozzájárulni, akik azt mondották, hogy adják meg a rendes járadékot minden hadi' 49
