Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

336 Az országgyűlés képviselőházának 16 ő. illése 193$ március 29-én, szerdán. Özvegynek, de valamilyen egyéb címen, nevel­tetési vagy munkanélküliségi pótlék címén, vagy akármilyen más címen annak, aki sze­gény, valamilyen pótdíjat adjanak és így ará­nyosítsák az illetményeket, hogy eltűnjék az a nagy különbség. (Helyeslés.) Mintegy 35.000 hadiözvegynél ez az emelés összegszerűleg havi 105.000 pengőt, évente 1,260.000 pengőt jelen­tene. A pénzbeli ellátás azonban csak egy há­nyada azoknak a kedvezményeknek és jutta­tásoknak, amelyeket a törvényjavaslat a rok­kantak részére kodifikálni készül. Én ezeket a kedvezményeket hasonló megíté­lésben részesítem, mint Szilágyi Lajos t. kép­viselőtársam tegnapi nagy beszédében. Fonto­sak ezek, mert alacsonyabb osztályban levő rokkantaknak és hadiözvegyeknek a pénzlbeli ellátás nem nyújthat megélhetést, a törvény­javaslatnak ezek a szakaszai viszont sok eseti­ben új egzisztenciát teremthetnek annak az alacsonyabb fokú hadirokkantnak, vagy hadi­özvegynek. Fontos rendelkezések vannak ezek­ben a juttatásokban. Igen fontosnak és a hadirokkantakra nézve jelentős kedvezmény­nek tartom az iskoláztatás teréoi nyújtott se­gélyeket is, amelyeket a rokkantak és hadi­özvegyek gyermekei bizonyos klasszifikáció esetén kapnak, amelyet lejjebb szállítottak a nem rokkantak gyermekeivel szemben, amit szintén helyeslek, hogy tudniillik legalább jó előomenetelű már megkapja azt a kedvezményt, amelyet a nem hadirokkant gyermeke csak jeles eredmény esetén érhet el. A javaslatnak azok a rendelkezései is lé­nyeges kedvezményt juttatnak a rokkantak­nak, amelyek az utazások körül mozognak. Előttem felszólalt képviselőtársamhoz csatla­kozva, szeretném, ha a kormány már ebiben a törvényjavaslatban lefektetné ennek mértékét, és nem bízná külön kereskedelemügyi, vagy honvédelmi minisztériumi rendeletre, hogy ese­tenkén (milyen kedvezményt ad a 'hadirokkant­nak. (Jánossy Gábor: Törvényben kell bizto­sítani! Igaza van!) A törvényjavaslatban bizo­nyos részben biztosítva van, de szeretném, ha minden egyes hadirokkant osztályozás nélkül megkapná ezt a kedvezményt (Helyeslés.), mert ez összegszerűen nem jelent megterhelést, vi­szont éppen azok a 'hadirokkantak, akiknek a havi pénzbeli ellátását a minimumra csök­kentve, csak szimbólumként adjuk azt a két pengőt, hogy el legyen ismerve az ő hadirok­kantságuk, itt megtalálhatják számításukat azzal, hogy a vasúton és egyéb közlekedési esz­közökön kedvezményük van. T. Képviselőház! A javaslat 21. §-a igen he­lyesen lehetővé teszi, hogy a hadirokkant (Hall­juk! Halljuk! a baloldalon.), akinek időközben súlyosbodott az állapota, újból felülvizsgálatra jelentkezhessek. (Helyeslés a középen.) Helyes. Sajnos, ez a humánus rendelkezés a gyakorlat­ban nagyon sokszor nem érvényesül. Méltóztas­sanak megengedni, hogy ennek illusztrálására konkrét példát hozzak fel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Olvassa): «A szarvasi járásban alakult igénymegállapító bizottság Pekárik Mihály hadirokkant százalékemelés iránti ké­relmetárgyában a következő határozatot hozta: (Halljuk! Halljuk!) Pekárik Mihály szarvasi lakos háborús eredetű keresetcsökenőképes­ségét száz, százalékban állapítjuk meg. Ezen véghatározatot jóváhagyás és a járadék utalvá­nyozása végett a magyar királyi honvédelmi miniszter úrhoz felterjesztjük. Indokolás. A m. kir. 5. sz, honvéd- és közrendészeti kórház le­lete szerint a polgári munka- és keresetképes­seg csökkenés a kérelmezőnél száz százalék, miért is rokkantsági fokát a lelet szerint kel­lett megállapítani. Erről a hadirokkant értesí­tést kap. Szarvas, 1932. november 23. Főszolga­bíró». Itt van a következő véghatározat. (Ol­vassa): «A szarvasi járás főszolgabírója. Tárgy: Pekárik Mihály hadirokkant, szarvasi lakos százalékemelés iránti kérelme. Elöljáróságnak Szarvas. Értesítse folyamodót, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter úr 172.514. számú hatá­rozatával hadirokkantsági fokát továbbra is 50%-ban állapította meg. Szarvas, 1933. évi feb­ruár hó 18-án». (Jánossy Gábor: Indokolás nines'?) Semmi indokolás. Azt akarom éppen felhozni, hogy van egy igénymegállapító bi­zottság, van egy honvéd- és közrendészeti kór­házi lelet (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!), amely száz^ százalékban állapította meg a rok­kantságot és arra a minisztériumból kimegy egy^ rövid értesítés, hogy a rokkantság marad továbbra is 50%-os. Önkéntelenül is kérdezi az ember: miért? Valami indokolásnak kellene lennie a minisztériumnak ehhez a rendeletéhez, akármilyen, de valami kell, mert itt valami hiányzik. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Én azt hiszem, hogy az igen tisztelt minisz­terelnök úrnak, mint honvédelmi miniszternek» nincs tudomása az ilyen rendelkezésekről, mert ezt a szellemet még a népjóléti minisztérium­ból vették át, amikor 1928-ban a hadirokkantak rokkantsági fokának megítélésénél egyszerre kitalálták az úgynevezett eredeti okmányokkal való bizonyítást. 1928 óta többé nem fogadták el bizonyító erőül azt, hogy valakiben gránát­szilánk, vagy srapnellgolyó van, hanem kellet­tek eredeti bizonyítványok. Elfelejtették, hogy 1918-ban forradalom és összeomlás volt, amely a nagy monarchia minden szervezetét meg­semmisítette. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) A kórházak minden iro­mánya megsemmisült, vagy idegenben, hozzá­férhetetlen helyen van. Volt olyan képviselő­társam, aki konkrét esetet is hozott fel erre. Én arra kérem a törvényhozást, módosítsa ezt a szakaszt oly értelemben, hogy nemcsak akkor lehet valakit rokkantnak elismerni, ha eredeti okmányai vannak, hanem akkor is, ha más, hitelt érdemlő módon igazolja azt. (Helyeslés jobbfelől.) Nem gondolok itt a komaasszony tanúbizonyságára, hanem gondolok a honvéd­kórházak leletére és más közhitelű bizonyít­ványra, de nem pusztán az eredeti, de besze­rezhetetlen okmányokra. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! A törvényjavaslat 12. §-a is fontos életszükségletét szabályozza a rok­kantaknak, a gyógykezeltetés kérdését. A gyógykezeltetés kérdését, illetőleg ennek sza­bályozását a magam részéről nagyon fontos­nak tartom, mert hiszen a testileg és egészsé­gükben sérülést szenvedett rokkantak gyógy­kezelése ma is nan-nan után felmerül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen\) Most nagy lelki megnyugvással láthatjuk, hogy a. szakasz első pontja az első- és másodosztályú, azaz a 100- és 75%-os hadirokkantak egészség­ügyi ellátásának kérdését teljes mértékben megoldja még a hadiszolgálattal összeg nem függő betegségek esetében is. A harmad- és ne­gyedosztályú rokkant azonban csak a háborús szolgálattal összefüggő betegségben részesül­het hadirokkantjogon gyógykezelésben. Tekin­tettel arra, hogy a rokkantaknak ez a kategó­riája már csak minimális pénzbeli ellátást kap, illő volna kárpótolni azzal, hogy egészségének megtartása legalább pénzébe ne kerüljön, (Ügy

Next

/
Oldalképek
Tartalom