Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
Az országgyűlés képviselőházának 165. ezen a téren is nagy megtakarításokat lehetne l eszközölni a rokkantak javára, ha a kormány a legszigorúbban és a legdrasztikusabb eszközökkel lépne fel a mindenhol előforduló panamák ellen. Mert mindenki érzi, mindenki tudja, hogy az ország tele van panamákkal, csak egy kicsit kaparni kell, már ott van a panama. Míg Gömbös miniszterelnök úr hivatalbalépésekor azt reméltük, hogy energikusan bele fog durrantani ebbe a panamista társaságba, sajnos, még a mai napig nem látjuk ezt az energikus lépést. A főváros közgyűlésén elhatározta, hogy Bárczy főpolgármester iránt meg fogja mutatni háláját és a Beszkárt díszelnökévé nevezi ki. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, méltóztassék a tárgynál maradni. (Zaj a középen.) Gr. Somssich Antal: Amikor a főváros ilyen nagylelkűen gondoskodik Bárczy főpolgármester úrról, akkor megfeledkezik azokról a rokkantakról, akik a Lánchídon, meg az Alagútban télen a jeges járdán, ruhátlanul reszketnek és koldulnak. A főváros tud egy főpolgármesternek Beszkárt állást adni, de a rokkantakról megfeledkezik. Tessék ezeket a rokkantakat az utcáról összeszedni és egy rokkantotthonban elhelyezni, ahol gondoskodik róluk az állam, emberséges életet biztosít nekik. Miért vannak kinn a rokkantak az utcán? (Zaj.) A múlt kormány sok felesleges dologra adott ki pénzt, mindenféle bankokat szanáltak, ajkartelek és a bankok most is hatalmasak. (Dinnyés Lajos: Nagyhatalmak!) Itt van az Ibusz, amelyről a legközelebbi órákban lesz szerencsénk hallani. Még egyre akarom kérni az igen t. miniszterelnök urat. Bár a rokkantak kérdése nem pártpolitikai ügy (Ügy van! Ügy van! á baloldalon.), és ezt innen is, onnan is kijelentették, mégis előfordul a képviselőválasztásoknál az az uzus, hogy a rokkantakat megy fenyegetik, ha nem szavaznak a kormánypárti jelöltre, elveszik a trafikot, revidiálják a rokkantsági fokot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Tabódy Tibor: Neveket kérünk, kivel történt meg!) Nem mondanám, t. képviselő úr, ha nem látnám, hogy ez tényleg megtörténik! Es mi ennek az uzusnak a következménye? Zalaszentbalázson most az elmúlt hetekben történt egy eset, hogy a község jegyzője ittas fővel betört egy hadiözvegy lakására és erőszakot akart rajta elkövetni. Az özvegy trafikjoggal bír. (Kóródi Katona János: Ez nem tartozik ide!) Az özvegy asszony bepanaszolta a törvényszéknél a jegyzőt és három nap múlva ott volt a finánc s azt mondta neki, hogy vonja vissza a feljelentést, különben elveszik a trafikjogát. (Fábián Béla: Ejnye! Ejnye!) Erre én írtam a pénzügyigazgató urnák és azt a kérdést tettem fel, hogy a fináncnak mi köze a jegyző szerelmi ügyeihez és a szerelmi ügyeknek a trafikhoz. Erre azután a pénzügyigazgatóság leintette azt a nagyon ügybuzgó pénzügyőrt és a dolog abbamaradt. (Fábián Béla: Es mi lett a jegyzővel 1 ?) Az fel van függesztve. (Meskó Zoltán: Hát akkor várjuk meg, mi történik!) Csak azt mondom, hogy amint ebben az esetben is megtörtént ez a dolog, úgy a választásoknál is megtörténik ilyesmi. (Nagy zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! Gr. Somssich Antal: Annak idején egy felszólalásom alkalmával Károlyi Gyula miniszterelnök urnák, mint jó lovasnak azt a tanácsot adtam, hogy vágjon bele egy pár jó ülése 1933 március 29-én, szerdán. 333 vasat a lovába és ugrassa át a régi rendszer akadályait, mert ez az oka annak, hogy ezek a panamák, visszaélések még ma is divatosak és uzusban vannak. (Ellenmondások jobbfelől. — Zaj. Elnök csenget!) En, a régi katona a miniszterelnök úrhoz mint katonához, aki azonban más fegyvernemben szolgált, azt a tanácsot adom, szíveskedjék egypár szeges bakancsot felvenni, a puskát kézbefogni és az agyával beledurrantani ebbe a panamista társaságba, amely mint a pióca és a kullancs, kiszipolyozza az országot. Míg ezen a téren rend nem lesz, addig nem lehet boldogulni, addig sem a rokkantak, sem a kisgazdák ügyét nem lehet megoldani, mert minden ettől beteg. Én a miniszterelnök úr jó szándékában, amellyel ezt a javaslatot idehozta a Ház elé, nem kételkedem, azionban ez a javaslat engem nem elégít ki s ennélfogva nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr beszédében a következőt mondotta: «Ez az ország tele van panamistákkal». Ez olyan súlyos vád, hogy a Ház színe előtt felszólítom a képviselő urat, méltóztassék ezt a vádat konkretizálni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Majd segítünk benne! Például a kispesti Korzó-mozi! Három hete történt! — Jánossy Gábor: ; Felállva tessék elmondani, ne úgy kapásból! — Zaj.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, maradjanak csendben, különben név szerint fogom megnevezni a képviselő urakat és a házszabályokat alkalmazni fogom. (Zaj.) Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! A világháború elvesztése után kétségtelen, hogy voltak gazdaságilag sokkal jobb idők, amelyek alkalmasabbak lettek volna a rokkanttörvény megalkotására, mint éppen a mostaniak. Trianon óta különben is kevés a napsütés ebben az országban, úgy, hogy bátran elmondhatjuk: amilyen kicsiny ez az ország, olyan nagy benne a nyomorúság. (Fábián Béla: Sajnos, ez így van!) A gazdasági szegénység ideje kétségtelenül nem a legalkalmasabb, de hogy teljesen alkalmatlan volna a rokkanttörvény megalkotására, azt senki nem mondhatja. Régen a Ház elé kellett volna kerülnie ennek a javaslatnak. Szerény véleményem szerint helyesen állapítja meg az együttes bizottság jelentése, hogv régi mulasztást fog pótolni a törvényhozás most, amikor a rokkanttörvényjavaslatot letárgyalja. Ezért én már magáért a javaslatnak benyújtásáért, pusztán ezért a tényért is az objektív kritika hangjáncsak elismeréssel adózhatom a kormányzatnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A világháború sok áldozatáról való gondoskodásra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásakor lehetetlen magunkat kivonni azok alól a szubjektív érzések alól, amelyek akaratlanul is erőt vesznek rajtunk, önkéntelenül is batalmába kerít bennünket az elmúlt, de felejthetetlen nagy időkről való emlékezés varázsa. Szinte érezzük, hogy pillanatok alatt sorra elvonulnak lelki szemeink előtt az átélt események grandiózus jelenségei. Előttünk áll a nagy megmozdulás 1914-ben a maga színes, hangos képeivel, amikor máról-holnapra a békés polgárok, polgári ruháját felváltotta a