Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

332 Az országgyűlés képviselőházának 16i saságokra és minden közforgalomra kiterjesztetnék, mert ennyivel a részvénytársaságok: is hozzájárulhatnak a hadirokkantak helyzetének javításához, hogy megadják ezt a kedvezményt. A gyógykezelés, amelyet a törvény biztosit, elmondhatjuk, nagy jótétemény a hadirokkantak javára. Kérdem azonban <a miniszter urat, nem lehetne-e ezt az egész vonalon bevezetni, tehát nemcsak az I. és II. osztályú rokkantakra, hanem a III. és IV. osztályú, illetőleg az 50%-os és 25%-os rokkantakra is kiterjeszteni? Ez talán nem lenne nagy megterhelés és amint a hadirokkantak tábora elismeri, hogy a miniszter úr ezekkel a, szakaszokkal igen, nagy lépéssel vitte előre az ő ügyüket, talán meg lehetne tenni még ezeket s további lépéseket is. Szeretném, ha a törvény nem a Ház határozatának kényszeréből, hanem a rokkantak iránt érzett szeretet jegyében valósulna meg. Képviselőtársaim közül a szociáldemokraták részéről azt mondották, (Felkiáltások jobbfelől: Hol vannak most?) hogy a^ miniszter úr a Ház határozata alapján kényszerítve volt, hogy három hónapon belül jöjjön ide ezzel a törvénytervezettel. En ismerem ^a miniszter úr felfogását és meggyőződését és állítom, hogy nem a határozat kényszerűsége alapján, hanem a szíve szerint jött ezzel a javaslattal (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) és kérem a miniszter urat, hogy karolja fel a hadiözvegyek és hadiárvák ügyét is, hiszen ezek elvesztették mindenüket. Amit erre nézve nem iktatott be a törvénybe, arra nem térek most ki, mert utánam következő képviselőtársaim részletesen fognak a hadiözvegyek kérdésével foglalkozni, csak azt kérem, hogy ezeket a javaslatokat szíveskedjék elfogadni. Javítsuk fokozatosan a pénzbeli ellátást, a jogokat és kereseti lehetőségeket pedig száz százalékig aknázzuk ki a hadirokkantak részére. Igazoljuk tettekkel a hadirokkantak iránt érzett szeretetünket. Amikor beszédem befejezéséhez értem, csak arra kérem még a miniszter urat, aki a törvényben céloz egy érdekeltségre, de a nevét nem mondja meg, vegye figyelembe, hogy itt van a Honsz., amely ^négy év óta igazán gyönyörű szép munkát végzett. Nemzeti érzésben tartotta meg a rokkantakat, fejlesztette hazafias érzésüket, tekintélytiszteletre oktatta őket és a bajtársi szellemet az egész országban meghonosította. Ezért a nagy munkáért, ezért a becsületesen végzett érdekképviseleti ténykedésért szerintem már most meg kellene nevezni a törvényben a Honsz-t és mindazokat a jogokat, amelyeket az érdekképviseletnek fenntartani, biztosítani kellene a részére. Lehetnek olyan újabb alakulatok, — magam is látom — amelyek az egyik oldalon is, a másik oldalon is túl akarják licitálni a Honsz. tevékenységét, de ez izgatásra is alkalmas. Ez a hatalmas testület eddigi működése során kiválóan képviselte a rokkantak egész ügyét és ezért azt kérem, hogy ezt a szervezetet a törvény maga is ismerje el a hadirokkantak hivatalos " épviseletének. Abban a reményben, hogy azokat a módosításokat, amelyeket én magam benyújtottam, és amelyeket képviselőtársaim benyújtottak, a miniszter úr el fogja fogadni, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) 5. ülése 1933 március 29-én, szerdán. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gróf Somssioh Antal! Gr. Somssich Antal: T. Ház! A hadirokantak, hadiözvegyek és hadiárvák a nagy világháború sajnálatos áldozatai, és most, amikor a rokkantjavaslat itt fekszik a Ház előtt tárgyalás alatt, mindent el kell követni, hogy ezeknek a háborús áldozatoknak nyomorán enyhítsünk és rajtuk segítsünk. (Fábián Béla: TTgy van!) Tény az, hogy ezideig a rokkantak pénzbeli ellátása nem volt elegendő, sőt ázt lehet mondani, hogy szégyenteljes volt az a csekély összeg, amellyel egy rokkantat az állam támogatott. A szegénysorsú hadirokkantak nyomorát látni kell a vidéken, a városban egyaránt és jószívvel kell a segítségükre sieini. A mai súlyos gazdasági viszonyok még nyomasztóbban hatnak nyomorúságukra, tekintettel arra, hogy az embereknek kevesebb pénzük van, kevesebbet tudnak rajtuk magánjótékonysággal segíteni. A rokkantak jogosultságának megállapítása tekintetében bizonyos bürokratikus copf van úzusban, úgyhogy ha egy rokkant nem rendelkezik a szükséges okmányokkal, ha nem tudja igazolni, hogy hol .sebesült meg, akkor nem juthat hozzá a rokkantellátáshoz. Ez nagyon igazságtalan dolog, mert ha valakinek srapnell-szilánk vagy puskagolyó van a tüdejében, ezt biztosan nem konfetti-dobálás közben és a Gerbeaudban szerezte, hanem a harctéren, mert az előbbi helyeken gránáttal nem dobálóznak. Nézetem szerint egy újabb és lelkiismeretes felülvizsgálása szükséges az összes rokkantaknak annak megállapítására, hogy mennyire emelkedett vagy csökkent náluk a rokkantság mérve, mennyire emelkedett vagy csökkent munkaképességük és keresetképességük. Sokszor lehet igazságtalanságokat tapasztalni mindkét irányiban. Ami a rokkantügy rendezésének anyagi részét illeti, két irányban^ kell, hogy segítsünk a mai állapoton: egyrészt készpénzsegéllyel, másrészt pedig a legkülönbözőbb kedvezményekkel, monopóliumokkal, amelyeket a rokkantak részére biztosítanunk kell. Ez megnyugvással fogja eltölteni a rokkantakat. Ez azonban még nem elegendő. A hadirokkantsegélyekre ^előirányzott összeg még mindig nagyon csekély, még mindig igen szűkkeblűén mérik a rokkantsegélyt. Azért arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, mint honvédelmi minisztert, hogy a privilegizált, egyeseknek átadott, vagy bérbeadott állami üzemeket, vállalatokat, amelyek teljesen jogosulatlanul nagy hasznot hajtanak egyes személyeknek, a hadirokkantak részére foglalja le. Itt van a rádió, az automata-telefon, az Ibusz, az italmérések, a dohányárudák, stb. A nagyárudák nagy része, — amint Esztergályos igen t. képviselőtársam már felemlítette, — külföldön élő magasrangú katonatisztek birtokában van. Ez anomália. Ez valaha megállhatta a helyét, amidőn ezen magasrangú tisztek kevés nyugellátást, vagy csekély rokkantjáradékot kaptak, most azonban, amikor már a helyzet megváltozott, amikor emelkedett a járulék, ezt revízió alá kell venni és ezeket a trafikengedélyeket a szegénysorsú rokkantak számára kell lefoglalni. Itt vannak a mozik is. Egy csomó magasrangú katonatiszt, miniszteri titkár moziengedéllyel bir. (Szilágyi Lajos: Államtitkárok!) Igen, államtitkárok. Ez igazságtalan dolog és ezen okvetlenül segíteni kell. Itt vannak az álláshalmozások, a kartelek, még