Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Az országgyűlés képviselőházának 165. juk, hogy senki hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet, ne büntessük azokat a hadirokkan­takat, akik állásban vannak, azért, mert ők keresőképesek, ezáltal tehát alsóbb osztályba sorozzuk őket. Nem tartalmazza a törvényjavaslat a kato­nai szolgálatnak a státusba való beszámítását sem. Nem lehetne-e ezt belevenni, nem közszol­gálat volt-e. amikor az illető kint volt a fron­ton a haza érdekében? Nem ]ehetne-e azok ré­szére, akik közszolgálatban dolgoznak, ezt az időt továbbra is a státusba beszámítani'? Kér­dem, hogy ezt miért ne lehetne megcsinálni? Vagy például a törvényjavaslat 27. §-a köz­allkalmazásban elbocsátási tilalmat csak a ki­fogástalan minőségű és testi fogyatkozásban nem szenvedő hadirokkantak részére biztosít. Hát hadirokkantakról beszélünk, ha tehát va­laki testi fogyatkozásban van, természetes, hogy a hadirokkant rendszerint testi fogyat­kozásban van. Lehetetlenség tehát szerintem belevenni a törvényjavaslatba, hogy csak «ki­fogástalan minőségű» közalkalmazott nem bo­csátható el. Kérdem, ki állapítja meg a kifo­gástalan minőséget? (Farkas Elemér előadó: A minősítés) A gyakorlatban a minősítést bizonyos egyoldalúsággal is lehet megállapí­tani. Azt mondja a javaslat hogy: «kifogás­talan minősítésű és testi fogyatkozásban nem szenvedőknek». En a magam részéről a hadi­rokkantaknál a «testi fogyatkozásban nem szenvedők» kifejezést szeretném kihagyatni. Ugyanígy az előléptetéseknél és kinevezé­seknél nem biztosít nekik előnyt a törvény­javaslat, már pedig, ha itt igazságosak aka­runk lenni, akkor ezen a téren is kedveznie-, nyéket kellene nyújtani a hadirokkantaknak. Elismerem, hogy a. miniszterelnök úr a többi kedvezményeknél nagyobb lépést tett, és iga­zán mondhatom, hogy ezen a téren találják meg a hadirokkantak azt, amit eddig nélkü­löztek. Helyeslem azt, bár eddig is megvolt a gya­korlatban, hogy közszállításoknál a hadirok­kant kisiparosok 6 százalékos kedvezményben részesülnek. Ez a legkevesebb, amit adhatunk. Az az ember, aki munkaképességének bizonyos részét elvesztette, legalább az egyenlő verseny­nél bizonyos kedvezményt nyerhessen. Nagyon helyes továbbá, hogy a miniszterelnök úr kö­telezi a vállalatokat és egyéb munkaadókat, különösen ott, ahol nagyobb munkáslétszám van, hogy bizonyos százalékban hadirokkanta­kat tartoznak alkalmazni. Meggyőződésem az, hogy ha a törvényjavaslatban felsorolt ese­teket alkalmazni fogják az életben és a tör­vényt a gyakorlati életben tényleg meg fog­ják valósítani, akkor rövid időn belül nem lesz munkanélküli hadirokkant, rövid időn belül el tudjuk helyezni azokat a szerencsétlen hadirokkantakat, akik hiába kopogtatnak most akár a képviselőknél, akárkinél, mert sem munkát, sem állást nem tudunk nekik nyúj­tani. A mozgókép-színházaknál kérem a minisz­terelnök urat arra, amit az előbb említettem, hogy a 40 százalékot tartsa fenn, mert ha a miniszteri rendeletek eddig ezt előírták és a mozgókép-színház tulajdonosok ennek meg­feleltek, akkor kérdem, miért enyhítsünk most és miért írjuk elő azt, hogy legalább egy hadi­rokkantat tartoznak alkalmazni? Elérkeztem most ahhoz a kérdéshez, amely kérdéssel tegnap este itt a Képviselőházban Esztergályos János képviselőtársam foglalko­zott, mégpedig a trafik- és italmérési enge­ülése 1933 március 29-én, szerdán. 331 délyek revíziójának kérdéséhez. Esztergályos képviselőtársam felolvasott itt egy névsort, mégpedig úgy hallom, csonka névsort. ('Dinnyés Lajos: Többen vannak!) Csak egyes neveket olvasott fel, de ezekből is megállapítható már az, hogy olyan egyének kaptak trafikenge­délyeket, kaptak olyan nagy koncessziókat, amelynek birtokában ők úri kényelemben él­hetnek, akiknek megvan egyébként is a kere­seti lehetőségük, és akik ha nem is volnának ennek a birtokában, akkor is tisztességes, be­csületes polgári megélhetést biztosítana ré­szükre nyugdíjuk és egyéb jövedelmük. Apel­lálok itt a miniszter úr szociálisan érző szí­véhez, és meggyőződésem az, hogy ezek után, amikor már a Házban is nyilvánosságra hoz­ták itt a neveket, annak igazolására,^ hogy tá­bornagyok, tábornokok és magas állású nyug­díjas tisztviselők (Dinnyés Lajos: Közismert dolgok ezek!) trafikengedély birtokában van­nak, akkor módját találja a miniszter úr an­nak, hogy a trafikengedély revízióiát minél előbb megejtse, arra érdemtelenektől azokat elvegye és mindezen felszabadult^ jogokat ki­zárólag hadirokkantak részére adja oda. (He­lyeslés.) T. Ház! Ugyanezt szeretném elérni az ital­mérési engedélyek revíziójánál is. Ott is való­ságos privilégium volt a múltban az italmérési engedélyek birtoklása. Azt szeretnéim, ha itt is azt látnám, hogy azoktól, akik talán érdem­telenül vannak ilyen jogok birtokában^ el­vegyük ezt a f jogot és adjuk oda a hadirok­kantaknak. Mint a székesfőváros egyik szerény képvi­selőjének, akinek kerületében ott van a Teleki­tér, az úgynevezett zsibvásártér, legyen szabad egy lokális kérdésre is kitérnem, mégpedig a házalási, ószeresi és zsibárusi engedélyek re­víziójának kérdésére. Mélyen sajnálom, hogy az albizottságokban egyes képviselőtársaim sé­relmezték azt. hogy ezeket a jogokat a kormány revízió alá akarja venni. En nem hogy sérel­mezném, hanem kérem a miniszter urat, vegye ezeket revízió alá. mert tudok olyan esetekről, hogy többszörös háztulajdonos zsibárusi jogot élvez ma is. sőt a Teleki-téren hatalmas nagy bódékat foglal le a maga részére, és ugyan­akkor hiába jönnek hozzám a szegény nyomo­rult rokkantak, árusítási, zsibárusi, vagy ósze­resi engedélyt nem lehet a részükre adni. Hát kérdezem, hogy amikor a közületektől függ ezeknek az engedélyeknek adományozása, ami­kor a székesfővárosnak lehet egy ilyen irányú szabályrendeletet alkotnia, amikor a kormány­nak módjában van a többi városokra és közü­letekre ebben az irányban befolyást gyakorolni, miért ne lehetne egy általános revízió révén a hadirokkantak százait és talán mondhatnám, ezreit is kenyérkeresethez juttatni? Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy mind a vásárcsarnoki, mind a piaci és egyéb árusító helyeknek felülvizsgálását rendelje el, és az így felszabadult engedélyeket legalább 50%-ban, — de én azt szeretném, hogy száz százalékban is — a hadirokkantak részére ado­mányozni méltóztassék. (Helyeslés.) r r A törvényjavaslat a hadirokkantak szamara vasúti kedvezményeket is biztosít. Nagyon sze­retném, mélyen t. honvédelmi miniszter úr, ha a törvényben le lehetne már fektetni azt, hogy minden hadirokkant legalább 50%-os vasúti kedvezményben részesüljön. Ez nagy megnyugtatást jelentene a hadirok­kantak számára, s azt szeretném, ha ez & ked­vezmény valamennyi közúti vasútra 5 hajóstár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom