Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

330 Az országgyűlés képviselőházának h viselőtársam is szóvátette. Nagyon fontos lenne, hogy legalább azt állapítsuk meg, hoigy az iaz összeg, amely most a hadirokkantak, hadigondozottak ellátására szolgál, öt esztendeig mint keret így marad megállapítva. Minthogy a hadirokkantak és hadigondozottak száma .minden évben fogy, az életben maradottakat legalább az a remény táplálhatja, hogy valamivel több ellátásban fognak részesülni. (Szentlászlói Vargha Gábor: tfgy van!) A miniszterelnök ur említette, hogy a nemzet (hőseinek megbecsülése a nemzeti lét alapja. Ezt a megállapítást mindenkinek szórói-szóra alá 'kell írniia. Azt hiszem, ha valahol, akkor éppen itt a hadigondozottaknál, — elsősorban a hadirokkantaknál, de továbbnienőleg a hadiözvegyeknél ós hadiárváknál is, — akik mindenüket elvesztették, akik mindent feláldoztak /a (haza oltárán, — helyes ezt a mondatot alkalmazni és ennek a mondatnak alkalmazása ennél a pontnál tényleg mindenkit ki kell, hogy elégítsen. Nem tudjuk, mikor lesz szükség a jövőIben megint áldozatkészségre s éppen ezért fontos, hogy lássák a jövő generációk, hogy itt volt egy parlament, volt egy kormány, amely megértette, hogy azoknak, akik úgyszólván mindenüket feláldozták a haza védelmében, akik iíjúságukat, testi épségüket a haza oltárán áldoztak fel, ha már ezeket a kincseiket nem is tudja visszaadni, de a nemzeti elismerésen kívül legalább bizonyos anyagi szolgáltatást is kell juttatnia. A törvény azt mondja, hogy egy hadigondozott sem lelhet rosszabb 'helyzetben, mint amilyenlben ma van, vagyis, hogy eddigi jogait mindenki megtarthatja, kivéve, ha orvosi vizsgálat megállapítja, hogy betegsége javult. Ennek ellenére vannak bizonyos jogfosztó szakaszok is ós szeretném, ha ezeket >a részletes vitánál ki lehetne küszöbölni. Az egyik ilyen szakasz az, amelyben a törvény a keresőképességre, mint alapra, támaszkodik és nem a testi képesség, illetőleg a munkaerő csökkenését veszi alapul, amint az eddig történt. Ezt már több képviselőtársam kifejtette, sőt Szilágyi Lajos képviselőtársam még egy módosító javaslatot is ajánlott itt és mindenki megállapította azt, hogy ennek a tervezett szabályozásnak megváltoztatása megnyugtatólag 'hatna az egész hadirokkant társadalomra. Ezzel a kormány nem hoz nagyobb áldozatot, mert hiszen azt mondja, hogy a keresőképesség fogyatékossága is ugyanannyi, mint a munkaképesség fogyatékossága. Ha tehát a kormánynak azzal, hogy a keresőképesség fogyatékosságát teszi a rokkantság megállapítása alapjául, nincsenek anyagi célzatai, ha a kormány ezzel nem akarja megfosztani az embereket eddigi járulékaiktól, akkor nyugodtan 'belemehet Szilágyi Lajos módosításába, vagy pedig egyenesen arra az álláspontra helyezkedhetik, hogy a keresőképesség 'helyére a munkaképesség csökkenését állítja be. Ha pedig a kormánynak tényleg az az elgondolása, hogy a keresőképesség mint fogalom, mint alapgondolat alapján 'bizonyos megtakarításokat eszközöl, akkor ez megint a hadirokkantak szerzett jogainak rovására megy. A későbbiekben leszek bátor igazolni is, hogy ez így van. De jogfosztó szakaszt látok abban is, amit a törvény a mozgóképszínházaknál előír. Nevezetesen eddig miniszteri rendelet előírta, hogy minden mozgóképszínház 40 százalékban hadirokkantat tartozik alkalmazni, a törvény pedig most azt mondja ki, hogy minden mozgóképszínház legalább egy hadirokkantat tartozik S. ülése 19S3 március 29-én, szerdán. alkalmazni. Mit jelent ez a gyakorlati életben, mélyen t. Ház? Például a Corvin-színház, amely színháznak ezidőszerint 30 alkalmazottja van, ezek között eddig 12 hadirokkantat tartozott alkalmazni. Ha a törvénynek ez a szakasza úgy marad, mint ahogy a javaslatban van, akkor 11 hadirokkantat kenyértelenné tehet, elküldheti őket. Nem mondom, hogy megteszi ezt, de a törvény értelmében elküldheti őket. Ha tehát mi azt mondjuk, hogy a hadirokkant nem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint milyenben eddig volt, s ha a miniszter úr iparkodik a szolgáltatásoknál pótolni mindazt, amit nem tud nyújtani a pénzügyi hozzájárulásoknál, akkor nem lehet, hogy ez a szakasz így maradjon. Mert ahol eddig 40 százalékban kellett hadirokkantat alkalmazni, ott most egyet ír elő a javaslat. A hadirokkantak táborában nagyon nagy szomorúságot váltott ki az a körülmény, hogy a törvényjavaslat a százalékos rendszerről a járulékosztályozásra tért át. Eddig voltak 25, 50, 75 és 100 százalékos rokkantak; az orvos megállapította, hogy az illető milyen százalékban rokkant és ennek megfelelően kapta járulékait és részesült támogatásban, most pedig a javaslat I., II., III. és IV. járulék osztályt állapít meg-. A törvényelőkészítők azt mondják, hogy ez igazságosabb azért, mert lehetett valaki 45 százalékos rokkant, de mivel mindig az alacsonyabb osztályba sorolták, azért ő 45 százalékos rokkantsága ellenére is a 35 százalékos rokkantak illetményében részesült. De kérdezem: mennyivel lesz jobb a helyzete annak a hadirokkantnak, ha most százalékos megállapítás helyett osztályba sorozzák? Hiszen most is lehet majd megállapítani valakiről 45 százalékos rokkantságot, de akkor is csak a IV. osztályba fog jutni, a III. osztályba akkor sem fogják sorolni. Ez az osztályozás tehát egyáltalában semmi előnyt nem jelent. Ha így van a. külföldi államokban, és ha így volt eddig nálunk, kérdezem én, miért térünk le az eddigi százalékos alapról ós miért vezetjük be ezt az osztályozást? T. Ház! A keresőképességre még vissza kell térnem, mert ha ezt mint alapgondolatot meghagyjuk, akkor egy 75 százalékos hadirokkant, mivel dolgozik, leminősíthető lesz 25 százalékra is. Az osztályozás rendszere felháborodást váltott ki az egész hadirokkant-táborban, eziért én a magam részéről szívesen támogatom azt, amit Szilágyi képviselőtársam •hozott javaslatba, hogy tudniillik, inkább legyen mind a kettő* ibevéve a törvénybe. Mint említettem, a «keresőképesség alapján» tulajdonképen burkolt vagyoni cenzust jelent, mert minden jövedelemmel bíró hadigondozott 25 százaléknál többet nem igen kaphat. Vegyük például a köztisztviselőket, vegyük mindazokat, akik keresőképesek. A közalkalmazott mindig alacsonyabb járadékosztályba lenne sorozva, mint amely munkaképességéinek megfelel, azért, mert a törvényjavaslat 11. szakaszának 2. pontja egyenesen kimondja, (Óvassa): «Keresőképesség e törvény alkalmazásba szempontjából a társadalmi helyzetnek és műveltségi foknak megfelelő átlagos, állandó jövedelmet biztosító munka végzéséhez szükséges, e célra hasznosítható szellemi és testi erőállapot.» ' Kimondja tehát a javaslat, hogy mindazoknál, akik dolgoznak, akiknek valami kereseti lehetőségük van, egészen biztos, hogy egy, esetleg két fokkal is alatta állapítják meg a járadékot, mint ahogy eddig azt élvezte. Már pedig, amikor kimond-