Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Az országgyűlés képviselőházának 16 rokkantíhoz eljutott. Kérdések voltak benne, amelyekre felelni kellett. Legalább is azt hiszem, hogy ennek a statisztikának feldolgozásával már elkészült a honvédelmi minisztérium. Nem tudom már, hogy birtokában van-e ez a statisztika és ha igen, talán éppen mivel tudja és látja, hogy a statisztikai adatok mit tárnak elébe,, ezért nem jött nagyobb járulékfelemeléssel. De tény az, hogy egy évvel ezelőtt statisztikai összeírás történt. Ennek a törvénynek kettős célt keli szolgálnia. Az egyik a pénzbeli támogatás a munkaképességcsökkenéshez képest, a másik az alkalmazás, tehát a kenyér. Előttem szólott képviselőtársaimmal együtt én is azt mondom, hogy ami a pénzbeli ellátást illeti, itt nagyon szűkmarkú a javaslat. Igazán csak azt a kicsi kis falat kenyeret adja továbbra is, amelyet eddig biztosított. A pénzbeli ellátást nagyon csekéllyel emelte, mégpedig a negyedik osztályba tartozó, vagyis a 25%-os, a legkisebb járulékos kategóriánál, azonban olyan csekély és olyan szerény összeggel, hogy ezt jelentékeny változásnak, emelésnek nem is lehet tekinteni. T. Ház! Pár hónappal, talán egy félévvel ezelőtt a kormány százszázalékkal felemelte a hadirokkantadót és akkor a pénzügyminiszter úr az adófelemelést azzal indokolta meg, hogy szükség lesz az adóra, amikor a rokkanttörvényt idehozzák, mert a rokkanttörvényben lefektetett'módozatok nagyobb áldozatot fognak kívánni a nemzettől. Ha a múltban 9 millió pengő befolyt a rokkantadóból és ezt most száz százalékkal felemelték, ha talán most nem is folyik be 18 millió, de utóvégre ez a céladó, a rokkantadó majdnem száz százalékban fedezi azt az összeget, amelyre a honvédelmi minisztériumnak szüksége van a hadirokkantak és hadikárosultak ellátásánál. Kérdem a miniszterelnök urat, mint aki a honvédelmi tárcát képviseli, hogy az ő katonai szíve, amelyről meg vagyunk győződve, hogy minden katonája iránt nemesen dobog, elégségesnek tartja-e azt a járulékot, amellyel most^ebben a törvényjavaslatban jött. Nem fáj-e az ő szíve azokért, akik legközelebb állnak hozzá, akik a leghősiesebben viselkedtek a háborúban? Ezek a katonák nem többet érdemelnek-e, és nem nagyobb százalékos kulcsot kellett volna-e megállapítani részükre! Mélyen t. Ház! Az az indokolás, amely a törvényjavaslatban van, hogy más államoknak van miből adni, nem egészen helytálló. Igaz, hogy szegény hazánkat megcsonkították, kifosztották és hogy a legrosszabb gazdasági viszonyok közt vagyunk, de ha volt pénz — mint az előbb említettem — egyéb célokra, akkor elsősorban erre kellett volna pénznek lenni és ma is a hadirokkantak ellátása, a hadiözvegyek istápolása, a hadiárvákról való gondoskodás a kormányzatnak egyik első és legfőbb kötelezettsége kell hogy legyen; erre a célra ma is kell pénz. Meggyőződésem, hogy ha a miniszterelnök úr a társadalomhoz fordul, akkor az utolsó filléreket is kell, hogy erre a célra áldozzák. Ha Budapest székesfőváros az inségakcióra egy évi költségvetésében — mint az elmúlt évben is — 22 millió pengőt áldoz és 60.000 szegényt lát el természetbeni ellátással, akkor kérdezem: az állam 220.000 hadigondozottjának ellátására elégséges-e az a 18 millió pengő, amely a költségvetésben elő van rá irányozva? Már az elmúlt évi költségvetés tárgyalásánál is vérző szívvel állapítottam meg, hogy mindenütt lehetett volna le). ülése 1933 március 29-én, szerdán. 329 i faragni, de az a három millió pengő, amelyet akkor lefaragtak a hadirokkantak költségvetéséből, talán minden társadalmi osztály között a legsúlyosabban érintette azokat a szerencsétleneket, akik igazán jobb és nemesebb elbánást várnak. 14 évi harc után, véren szerzett jogaik alapján azt várták, hogy könnyebb sorsba jussanak. A hadviseltek, a hadirokkantak érdekképviseletéről, rövidítve a Honsz.-ról igazán el lehet mondani, hogy négy éven keresztül nagyon derekas munkát végzett. (Ügy van! Ügy van! balfelől) A hadigondozottak kerületenként és az egész országban megszervezve, iparkodott azok izgatottságát lefokozni, iparkodott azoknak éhes gyomrukon keresztül sokszor kitörő, sokszor talán a kelleténél továbbmenő izgalmait le-csitítani, de ez az érdekképviselet is sokkal bőségesebb ellátást várt a törvénytől, mint amit részükre a törvény biztosított. Egyes képviselőtársaim valahogyan azt mondották, hogy a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetsége meg van elégedve és maga sem remélt többet. En, akinek alkalmam van a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének vezetőségével gyakrabban beszélni, leszögezhetem, hogy ez nem áll. Természetes, hogy amikor a honvédelmi miniszter úr azt mondotta: én ennyit adhatok és többet nem, akkor egy érdekképviseletnek további teendője már nincs. Ö tovább is kéri a kedvezőbb elbánást, de mitévő legyen, •ha azt mondják neki, hogy ennyit kaphat s többet nem. Itt kell tehát megvédenem a Honsz.-t, •mert nem lehet azzal vádolni annak érdemes vezetőségét, hogy a hadirokkantak érdekét elárulja, hiszen éveken keresztül 'mindent elkövet azoknak érdekében. Mélyen t. Ház! Ha a pénzellátást ma nem is tudjuk olyan mértékben nyújtani, mint ahogyan szeretnők, ha a honvédelemügyi miniszter úrnak ez nem is áll ma módjában, — mint ahogy itt kijelentette — legalább a reménytől ne_ fosszuk meg ezeket a szerencsétleneket, hogy a jövőben, egy, vagy talán két-három év múlva ne adhatnánk nekik többet, mint amit ma a törvény előír. Ezt kellene leszögezni és szeretném, ha a miniszter úr is leszögezné, hogy amennyiben a helyzet javul, ezeket a kategóriákat fokozatosan ki fogjak elégíteni ahhoz mérten, ahogyan az államkincstár helyzete megengedi. Különösen helyes volna, ha az egyes osztályok kereteit már most megállapítanék és megszabnók azt, hogy annak a 25 százalékos, illetve, amint áz új törvény mondja, III., vagy IV. osztályban lévő hadirokkantnak milyen mértékben és hogyan emelkedhetnek a járulékai. A fedezetre vonatkozólag legyen szabad megállapítanom, hogy — amint az előbb már említettem — itt van a rokkantadó. Volt már szó arról is, sőt nemcsak szó volt róla, hanem — úgytudom — már törvényhozásilag is letárgyalták, csak életbe nem lépett az a rendelkezés, hogy a Károlyi-vágyon 50 százaléka a hadirokkantak érdekeinek kielégítésere fog szolgálni és íme, ez sem történt meg. Még mindig elő lehetne venni a háborús nyereségek megadóztatását, a hadmentesség megadóztatását, a kártya-, a sorsjegy-, a totalizatőr- és egyéb adóknak a hadirokkantak javára való bevezetését. Fedezetet lehetne találni, csak keresni . kellene és meggyőződésem, hogy ha a miniszter úr ezt meg akarja valósítani, akkor erre módja is lesz. A keretszerűség megállapítását több kép48*