Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviseWházának 162, ülése 1933 március'22-én, szerdán. 249 a középítkezéseknek előmozdításába volna fordítható. A merev hitelpolitika — az egész gazdasági élet rákfenéje — olyképpen volna módosítandó, hogy az építkezések lebonyolítás ár a megfelelő kölcsönök álljanak rendelkezésre a bankoknál, ami a bankok akcióképességét aligha csorbítaná meg, enélkül pedig úgy az ipar, mint a kereskedelem elpusztul, de végeredményben a kihelyezési lehetőségek megszűnésével minden tőke teljesen illuzóriussá válik. A tőke nemzetgazdasági jelentősége éppen abban nyilvánul meg, hogy belőle értékek termeltessenek. Tudom, hogy felesleges, munkát végzek azzal, hogy ezt a kérdést a t. Ház elé hozom azonban mégis az a felfogásom, hoy ez a terv alkalmas volna arra,, hogy munkaalkalmak teremtessenek. Nem mondom, hogy ez az egyetlen módja a munkaalkalmak teremtésének, de mégis az egyes módokat ide kell hozni,, mert csak a közmunkák megindítása az, amit az egész ország vár, és akármiről beszélünk, végeredményben munkát kíván mindenki, mert a munka jelent kenyeret, a munka jelent megbecsülést és a munka jelent életet, lehetőséget és jogot ebben az országban. Csak odavetni voltam bátor a sugárút kérdését, mint a munkalehetőségnek egy sugarát odavetni voltam bátor, mert tudom, hogy hiába próbálok idevarázsolni napsugarat déíutánonkint, az esti üléseken a napsugár is ki van zárva már a Képviselőházból. (Dinnyés Lajos: Azért kellett az esti fény!) Lehetetlen ennek a megvalósítása azért is, — ezzel is tisztában vagyok, — mert az Erzsébet-sugarút egyenes út volna, a politika útvesztőibe pedig egy egyenes utat nem lehetne elhelyezni. A sugárút tervét a főváros és a közműn katanács elfogadta, jóváhagyta, kormányintézkedés kellene tehát arra, hogy az építkezés is minél gyorsabban meginduljon. A közmunkák megindítása nemcsak a munkanélküli munkásoknak, hanem a munkanélküli munkaadóknak kérdését is jelenti s ia munkanélküli munkaadók körébe tartozik az egész ipar, az egész kereskedelem, a latemer-társadalom és a gazdatársadalom is. Munkanélküli ma ebben az országban mindenki, és & nemzeti és polgári gondolatot csak az szolgálja, az állítja helyre az állami Öncélúság gondolatát, aki munkával siet az állam polgárai megvédésére, az állam polgárai munkájának megindítására. Nem elég az, t. Képviselőház, hogy az igen t. kormány nemzeti munkatervet nyomat ki és nemzeti munka-, tervet osztogat szét. A munka terve mellett a munka megvalósításából is szeretnék valamit látni ; nemcsak rózsaszínű füzeteket, hanem rózsaszínű életét is méltóztassék ebben az országban teremteni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi és belügyminiszter uraknak. Sorrend szerint következik Kéthly Anna képviselőtársimk 26. sorszámú interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügy- és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a szjovenszkói kultúrtörekvések veszélyeztetése tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy illetékes tényezők lehetetlenné tették a szlovenszkói művészeknek Békéscsabán és Tótkomlóson való egy-egy vendégszereplését ? 2. Van-e tudomása a kiiltuszminiszternek arról, hogy ennek az, intézkedésnek a nyomán Szlovenszkóban retorzíós rendszabályokra készülnek a hazai magyar írók t és művészek ottani vendégszereplése és általában a magyar kulturális törekvések ellen? 3. Nem gondolja-e a kultuszminiszter, hogy a szlovenszkói magyarság érdekeinek súlyos károsodását jelentené, ha köztünk és Szlovenszkó között eddig kiépült kultúrkapcsolatokat és azok további kimélyítését ilyen retorzió s intézkedésekkel veszélyeztetnék ! 4. Ha igen, hajlandó-e a kultuszminiszter odahatni, hogy az illetékes hatóságok a jövőben ne szolgáltassanak alkalmat és lehetőséget a szlovenszkói magyarság kultúrtörekvéseinek ilyen módon, a reciprocitás alapján való veszélyeztetésére?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház ! Aki az utóbbi időben figyelte a Szlovenszkóban élő magyarság és az itteni magyarság közötti kultúrkapcsolatokat, az örömmel állapíthatta meg, hogy ezek meglehetősen kimélyültek, kiszélesedtek, hozzá kell természetesen tennem, hogy nem a magyar kormány jóvoltából, hanem azoknak a magyar íróknak és művészeknek segítségével, akik ezeket a kapcsolatokat felvették. Mindenki, aki odaát van az utódállamokban, tudja, hogy a magyar kormánytól mindenféle szélhámos kaphat pénzt, de azokat a kultúreredményeket, a magyar nyelv megőrzésének lehetőségét nem tartja céljának az ezekkel az egyéb körökkel máskülönben bőkezű kormány. Ennek természetesen következménye többek között például az, hogy az utódállamok területein a magyar gyermekek valami egészen furcsa, különös, zagyva magyar nyelvet beszélnek, s a magyar kormány még sem tesz, semmit abban az irányban, hogy könyvek szerzése révén a kisebbségi iskoláknak segítségére siessen. Annál inkább elismerés illeti a kultúrának azokat a munkásokat, akik téliesen a maguk ereiéből mélyítették és szélesítették ki ezeket a kulturális kapcsolatokat. Már hosszabb idő óta járnak át magyar művészek, magyar írók, magyar színészek. Régebben a budapesti filharmonikusok is odaát voltak, újabban, az elmúlt esztendőben a budapesti Nemzeti Színház is szerepelt tíz estén át Pozsonyban és ennek a vendégszereplésnek igen nagy sikere, nagy sajtóéi ismerése volt és Pozsonyba egész Szlovenszkóból átjöttek a magyarok, hogy ezeket az előadásokat meghallgassák. Ezeket az előadásokat megelőzően már a pozsonyi szlovák nemzeti színház és a pozsonyi szlovák tanítók énekkara körülbelül három évvel ezelőtt engedélyt kért arra, hogy Magyarország tótnyelvű területein vendégszerepelhessen, így nevezetesen Békéscsabán és Tótkomlóson. Az eneredélvt nem kapták meer, illetve az engedélykérésre választ nem kaptak. A budapesti Nemzeti Színház vendégszereplése kapcsán felelevenítették ezt a kérésüket és megsürgették az enged élvezést azzal, hogy mind Békéscsabán, mind Tótkomlóson vegyes, magyar és tót költőktől és íróktól való anyagot adnának elő. A sürgetés nem járt eredménnyel és ennek retorzióképnen a szlovenszkói hatóságok 68 masryar állampolgárságú. Szlovenszkóban működő színészt kiutasítottak és megszigorították az ottani magyar színtársulatok működési engedélyét. De még mindig nem volt teljes az elzárkózás az első retorzió s lépés után, és engedélyt kaptak ebben a közbeeső időkben is például Szüts László, az Opera tagja, Honthy Hanna, Kertész Dezső, Vaály Ilona stb,