Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

246 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 198$ március 22-én, szerdán. degvérét és az olyan végtelenül szomorú eset megismétlődésének, amilyen a napokban történt, megakadályozásával tegye lehetővé az ügynek megfelelő megoldását, illetve óvakodjék hasonló esetek felidézésétől, nehogy ezzel kockára tegye az ügynek megfelelő elintézését. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Gr. Esterházy Móric: Igen t. Ház! A t. kereskedelemügyi miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul vésziem abban a meggyőződésben, hogy úgy azok a szempontok, amelyeket ma itt hangoztatott, mint azok, amelyeket az igen t, miniszterelnök úr hangoztatott az interpellációk kezdetekor, lehetővé fogják tenni, hogy az ottani munkásság mielőbb kenyérhez és rendes keresethez jusson. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Méltóztatik a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Petroyácz Gyula képviselő úr 18. számú interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «1. Tudja-e a miniszter úr, hogy azok a közalkalmazottak, akik lakbérüket családi, vagy társasház^ építésének törlesztésére kötötték le, a fizetéscsök.kentések miatt súlyos helyzetbe kerültek, mert nem tudják a vállalt részletfizetéseket teljesíteni? i-/..\ ••-•; .•••2. Hajlandó-e a miniszter úr az ilyen jóhiszeműen vállalt törlesztési kötelezettségeket rendeleti úton az eddigi fizetési csökkentésekhez mért arányban leszállíttatni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A kormány által kényszerűségből foganatosított fizetés- és lakbércsökkentések a közalkalmazottakat általában nagyon súlyosan érintették, de a közalkalmazottak egy csoportját, egy rétegét különösen lehetetlen, sőt katasztrofális helyzetbe hozták. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Értem ezen közalkalmazottaknak azt a rétegét, amely a minden közalkalmazott lelkében élő vágynak engedve, családi ház építésére vagy különösen a fővárosban legalább társasház építésére kötötte le az ő fixnek gondolt és biztos időpontban kijáró lakbérét. Nagyon sokan vannak, akik lakbérük lekötése mellett vagy a perifériákon családi házat építettek maguknak, vagy pedig a fővárosban társasház szövetkezeteket alkotva, társasházakat építettek. Ezekben a tisztviselő kategóriákban szerepelnek úgy állami tisztviselők és alkalmazottak, mint városi és más törvényhatósági közalkalmazottak. Most megtörtént az az eset, hogy először ezeknek lakbérét leszállították, másodszor a lakbérfizetés terminusát is megmásították, oly módon, hogy az eddigi lakbérnegyedek helyett havonta kapják meg a lakbérüket. így most az a kötelezettség,* amelyet ők vállaltak, egyrészt mennyiségileg terhes rájuk, mert a lakbér leszállításával máshonnan kell pótolniok az erre a célra lekötött összeget, másrészt a terminus szempontjából is terhes, mert nem tudják a negyedévi terminusokat betölteni, tekintettel árra, hogy a negyedévi összegnek csak egyharmadrészét kapják meg a biztosnak hitt lakbérből. Ennek következménye az,, hogy azok, akik ilyen kötelezettségeket vállaltak a bankkal szemben, igen gyakran az állam segítségével, állami intézeteknél, a Láb.-náll ós hasonló házra való kölcsönadással foglalkozó intézeteknél nem tudnak részletfizetési kötelezettségüknek eleget tenni, s így a részletfizetések általános természete szerint egész adósságuk egyszerre esedékessé válik és ebből folyólag azt a kis viskót, amit maguknak építettek, vagy azt a házrészt, a bank elárverezteti a fejük felől és a mai árverések módjára azok értékének csak egy töredéke folyván be, nemcsak összegyűjtött vagyonukat, nemcsak azt a kis házukat vagy házrészüket vesztik el, amelyet szereztek, hanem azonfelül még egy semmivel sem pótolható adósság marad a fejűk felett. T. Képviselőház! A kormányzatnak egy pótrendelettel segítenie kell ezen a dolgon. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A kormány megtette már azt, hogy amikor a tisztviselők lakbérét havi fizetéssé alakította át, pótrendeletben kötelezte a háztulajdonosokat, hogy ők is nem negyedévenkint követelhessék a lakbért ezektől, hanem csak havi fizetést követelhetnek. Egy következő pótrendeletben viszont a háztuladjonosoknak is megengedte, hogy az ilyen tisztviselők lakbére után az ő adójukat se negyedévenkint fizessék, hanem joguk van azt havonta fizetni. Vagyis a tisztviselői lakbérfizetés havi rendszerének megfelelően pótintózkedésekkel az ezek által törlesztendő egyéb kötelezettségeknek is megadták a hasonló fizetési kedvezményt. Itt is ez volna az intézkedések leglényegesebb része. Két intézkedésre van szükség. Ki kellene mondani a pénzügyminiszter úrnak, illetve a kormánynak, egy rendeletben, hogy amilyen arányban a közalkalmazottak lakbére csökkent, ugyanolyan arányban csökkentendők az ő kamattörlesztési tartozásaik is, akár a fizetési határidő kitolásának, akár a kamat mérséklésének formájában. (Állandó mozgás. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Petrovácz Gyula: A másik az, hogy szükség volna egy olyan kormányrendeletre, amely kimondaná, hogy azok a közszolgálati alkalmazottak, akiknek a lakbért most már nem negyedévenkint fizetik ki a kezükhöz, így vállalt kötelezettségeiket is nem negyedévi, hanem ugyancsak havi terminusokban tartoznak teljesíteni. Ezzel meg il enne mentve a társadalomnak ez az értékes rétege, a közszolgálati alkalmazottaknak a nemzethez és hazához mindig hűséges eleme és annak is az a takarékos része, amely gondoskodott arról, hogy öreg napjaiban legyen hol meghúznia magát, amely takarékoskodott és magától mindent megvonva, házszerzésre, vagy házrészszerzésre iparkodott felhasználni jövedelmeit. Azt h'szem, hogy a kormány, amelynek szociális érzékéről teljesen meg vagyok győződve, erre az interpellációra csak igenlő választ adhat. Végtelenül sajnálom, hogy nincs módjában a pénzügyminiszter úrnak est a választ azonnal megadnia, de kérem őt innen, hogy méltóztassék ezt a rendelkezést ennek az értékes rétegnek megmentésére minél előbb kiadni és addig is megnyugtatni ezt a közalkalmazotti réteget, hogy nincs mitől tartania, mert a kormány pártján fog állani nehéz^ helyzetében. Ezért terjesztettem, elő ezt a két kérdést a pénzügyminiszter úrhoz. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Kóródi Katona János képviselő úr 19. számú interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni.