Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 19 SS március 22-én, szerdán. 241 Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Büchler József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz; Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az az 1930. év végén megválasztott budapesti törvényhatósági kerületi választmányok működésüket mind a mai napig nem kezdhették meg*? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a kerületi választmányok a mai napig sem alakultak meg és hogy az a szabályrendelet, amelyet Budapest székesfővárosi törvényhatósági közgyűlése e tárgyban megalkotott, nem hagyatott jóvá és ennek következtében sem a kerületi választmány, sem pedig ezek mint iskolaszékek törvényes működést nem fejthetnek ki? Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni az iránt, hogy a kerületi választmányok működésüket immár megkezdhessék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Büchler József: T. Képviselőház! Olyan kérdésekkel, amelyek autonómiai kérdések, amelyek általában az önkormányzat kérdései, de különösképpen a budapesti törvényhatóság autonómiájának kérdései, nem szívesen jövünk a parlament elé, mert ellvi álláspontunk az, hogy az autonómia kérdéseit intézze el az autonómia maga és azokba ne avatkozzék be sem centrálisán, sem decentrálisan a kormányzat, hanem ha van valami kérdése az autonómiának, söpörjön a maga háza előtt, hozza rendbe a maga dolgait. Van azonban egy kérdés, amelyet mégis ide kellett hozni. Ugyanis az 1872 : XXXVI. törvénycikk, a fővárosi autonómiáról szóló régi törvény, majd pedig az új törvény is, az 1930. évi XVIII. törvénycikk statuálja az úgynevezett kerületi választmányokat. Ezek a kerületi választmányok azt célozzák, hogy az elöljáróság mellett és az elöljárósággal együtt dolgozzanak és főként szociális munkát végezzenek. Ez abban áll, hogy a kerületi választmányi tagok vizsgálják ki, hogy kinek van szüksége valamiféle segélyre, felderítő szolgúllatot teljesítenek, javaslatokat készítenek, de különösképpen mint fórumnak is van teendőjük a kerületi választmányoknak, mert hiszen az új törvény, az 1930 :

XVIII. törvénycikk az iskolaszékeket eltörölte s ezeknek teendőit a kerületi választmányok hatáskörébe utalta. A kerületi választmányokat éppen úgy választják, mint a törvényhatósági bizottsági tagokat: titkos szavazással, és Budapesten legutóbb az 1930. évi választás alkalmával meg is választották a kerületi választmányi tagokat körülbelül 240—250 tagot. A törvény erre vonatkozólag egészen világosan rendelkezik. Az 1930. évi XVIÏI. törvénycikk 55. §-ának hatodik bekezdése ezt mondja (olvassa): «Minden kerületben kerületi választmányt\ kell alakítani, amely választott és állandó tagokból áll. A kerületi választmány elnökét maga választja. A választott tagok száma legfeljebb 16, akiket a kerület törvényhatósági választói a törvényhatósági bizottsági tagok választásával egyidejűleg hat évre választanak meg.» Azt mondja továbbá ez a szakasz (olvassa): «A kerületi választmány választott tagjainak számát, valamint szervezetének és feladatkörének részletes szabályait a törvényhatóság e törvény életbeléptetésétől számított egy éven belül szabályrendelettel állapítja meg.» T. Képviselőház! Valóban úgy áll a helyzet, hogy Budapest törvényhatósága ezt a szabályrendeletet egy éven belül nem készítette el. Az ellenzék, amely a törvényhatóság közgyűlésiében helyet foglal, állandóan sürgette, hogy a szabályrendeletet készítsék el. Végre azután nagy nehezen a tavalyi év közepén körülbelül elkészült ez a szabályrendelet, a törvényhatóság ezt fel is terjesztette a belügyminisztériumhoz s a belügyminisztérium kis kivétellel bizonyos megjegyzésekkel jóvá is hagyta ezt a szabályrendeletet. Meg kellett volna tehát alakítani a kerületi választmányokat. Igen érdekes, hogy a főváros hogyan indokolja azt, hogy miért nem hívja életre a fővárosi kerületi választmányokat. A főváros azt mondja, hogy a belügyminiszter nem engedi meg, hogy a belügyminiszter leirata, a belügyminiszter rendelete az, amely megtiltotta neki a kerületi választmányok életbeléptetését. Holott a belügyminiszter úr azt mondotta s az 1930. május 29-én kiadott rendeletében utal is arra (olvassa): «Ezúttal is közlöm, hogy azt az időpontot, amelytől kezdve az új kerületi beosztás, mint közigazgatási beosztás érvényes lesz, a székesfőváros közönsége idevonatkozó jelentésének vétele után fogom megállapítani. Ennélfogva felhívom a székesfőváros közönségét, hogy ebben a tárgyban tegyen hozzám javaslatot.» Erre azután a főváros azt mondja, hogy ő nem tudja megcsinálni, mert a miniszter nem engedi. Ha az ember megkérdi a minisztert, a miniszter utal erre a rendelkezésére és azt mondja: dehogynem, tessék a fővárosnak megcsinálni a szabályrendeletet, terjessze fel hozzám, illetőleg csinálja meg az új kerületi elöljáróságokat és akkor én ezt jóvá fogom hagyni. A helyzet ugyanis az, hogy a törvény nem 10, hanem 14 közigazgatási kerületre osztja fel Budapestet, így például az első közigazgatási kerületet három kerületre, Lágymányossal és a hegyvidékkel, a VII. kei'ülethez hozzácsapta Zuglót, a VI. kerületből különválasztotta Angyalföldet, úgy, hogy így 14 közigazgatási kerületre osztotta fel a törvény Budapest területét. Most már a főváros pénzügyi okokból nem hajlandó a 14 közigazgatási kerületet megcsinálni, hanem hagyja továbbra is a 10 közigazgatási kerületet és egyáltalában nem vesz tudomást a törvénynek eme rendelkezéséről. Ezen az alapon nem egyezik bele a belügyminiszter, mondván, hogy amíg a főváros nem csinálja meg a 14 kerületet, a kerületi választmányokat sem engedi működni. De ha a 14 kerületi elöljáróság nincs is meg és ha nincs is 14 közigazgatási kerület Budapesten, csak 10, — én ugyan helytelenítem, hogy az elöljáróságokat nem csinálták meg a 14 kerületben, — de ez a 10 közigazgatási kerület létezik, ez megvan, ezek mellett tehát a kerületi választmányok minden további nélkül működhetnének. Én azt sejtem, hogy itt is bizonyos politikai okok játszanak közre, amiért a kerületi választmányokat nem engedik működni. Ügy látszik, hogy azért nem engedik működni, mert először meg akarják szervezni az úgynevezett Charitas-segélyakciót és csak azután akarják odaengedni a többi pártok képviselőit is a kerületi választmányokhoz. Ez így nem megy. Ne tessék megakadályozni a törvényhatóságot, illetőleg a kerületi választmányokat abban, hogy törvényes kötelességüket teljesítsék. Hiszen más szabályrendeletek sincsenek meg, nincsenek meg például a városbírói szabályrendeletek, az előljárósá-