Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1933 március 22-én, szerdán. 227 (Esztergályos János: Meghosszabbítjuk! — Zaj.) Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Nagyon örültem, mert nagy elégtételt éreztem, amikor végighallgattam Zsilinszky Endre barátom felszólalását, mert ezelőtt 7—8 esztendővel még félig-meddig fekete-sárga osztrákoknak bélyegzett minket, amikor voltunk bátrak rámutatni, hogy a magunk nyomorúsága előbb-utóbb rá fog minket vezetni arra, hogy Ausztriának és Magyarországnak egymás mellett van a helye. Akkoriban még az én t. Endre barátom teljesen más húrokat pengetett. Elnök: Zsilinszky Endre képviselő úrról méltóztatik szólani? (Derültség.) Pintér László: En a napirendhez kívánok szólani. Elnök: Tudniillik «Endre barátomat» mondott. (Derültség. — Jánossy Gábor: A vezetéknevet tessék megemlíteni!) Pintér László: Csak azt kívánom leszögezni» milyen veszedelmes dolog, amikor az ember — mondjuk — kesztyűtlen kézzel nyúl a külpolitikához, mert itt semmi más baj nem történt. A miniszterelnök úr legutóbbi külpolitikai nyilatkozata úgy belföldön, mint külföldön megnyugvást, elismerést, a t. képviselő úr beszéde, egy-két nem precíz kifejezése pedig félreértést okozott. Azt mondotta Zsilinszky Endre t. képviselőtársam, hogy a túlbuzgóság mindig nagyon rossz dolog. Itt sem lett volna semmi baj, ha Zsilinszky Endre t. barátomat az ő tegnapelőtti felszólalásában, amikor szóvátette a hitlerizmussal kapcsolatban Németország és Magyarország kapcsolatát, egy kicsit nem ragadta volna el a túlbuzgóság, de ez már az ő vérmes temperamentumának a dolga. Teljesen aláírom a képviselő úrnak azt a megállapítását, hogy Németország, a weimari Németország éppen olyan kevés megértést tanúsított, mint ahogy eddig a hitleri Németország gazdasági téren is nagyon platonikus szeretetet mutatott irányunkban. Ha ők a Kameradschaftot és a Freundschaftot Magyarországgal szemben komolyan akarják felfogni, akkor tessék ezt valóban realizálni, és gazdasági téren több megértést tanúsítani Magyarországgal szemben. (Jánossy Gábor: Ö is ezt m

ondta ! A gazdasági kapcsolatra nézve igaza volt!) En is azt mondom, hogy ebben teljesen egyetértünk, csak meg kell vonni élesen a határvonalat az egyes fogalmak között. Ami mármost az inkriminált passzust illeti — azt hiszem, a Budapesti Hírlapban jelent meg az a cikk, amelyről a képviselő úr itt nyilatkozott — a következőket mondom. Ebben csak az a megállapítás volt, hogy más országok belügyeibe avatkozni rettentően kényes dolog. (Jánossy Gábor: TTgy van! Elég bajunk van magunkban!) Hitler Németországban még nem állotta ki a tűzpró'bát. Mindig napnyugta után dicséri az okos ember a napot, nem pedig napfelkelte után, éppen azért veszedlemesnek tartom, ha az ember egy kormánnyal vagy kormányzattal szemben táplált antipátiának vagy szimpátiának a szemüvegén keresztül akarja bírálni és kritika tárgyává tenni egy ország irányában való viszonyunkat. Azt, amit a képviselő úr itt mondott, hogy mi akkor fogjuk értékelni a hitleri har^ madik német birodalomnak irántunk való szimpátiáját, ha azt kézzelfogható argumentumokkal bebizonyítva -látjuk, teljesen- aláírom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. és azt hiszem, ebben az országgyűlés minden pártja egyetért. (Ügy van!) Meskó Zoltán t. barátomnak is azt mondom, hogy legjobb propaganda az ő eszméi mellett az és akkor lesz, na a vaj és hús vámját leszállítják, nem pedig felemelik. (Meskó Zoltán: Ügy van! Ebben az irányban dolgozunk is! — Mozgás.) Mindenki, akinek kapcsolata van kifelé, használja fel ebben az irányban befolyását, hogy a magyar gazdasági export találja meg* a lehetőséget Németország felé és a többi külföldi országokba is. Napirendi felszólalásommal kapcsolatban éppen Ausztriával való viszonyunk dolgát illetően felhívom a pénzügyminiszter úr szíves figyelmét egy körülményre. Roppantul zavarja a szomszédos közvetlen határforgalmat a devizakorlátozások rendszere. A határon a pengőnek és schillingnek megvan a fix árfolyama és az a csodálatos, hogy a határforgalomban a pengő árfolyama kedvezőbb, mint a hivatalos árfolyam, de mégis mit látunk? Azt, hogy a különböző devizakorlátozási nehézségek és rendszabályok állandóan kölöncöt dobnak a határforgalom útjába. Az osztrák kormány belátva ezt a lehetetlen állapotot, már tíz nappal ezelőtt rendeletben megengedte, hogy a határ forgalom ban, illetőleg a határzónában kereskedők és iparigazolvánnyal ellátott cégek, vagy egyének 200 pengőig tarthatnak maguknál magyar valutát. Ma örülnünk kell, ha ki tudnak valamit vinni, s ezért igen megkönnyítené a helyzetet, ha kormányunk hasonló rendelkezést adna ki a határforgalom megkönnyítésére. Mert hiszen azon kell lennünk, ha már megtaláltuk a megértést és az autarkia elvét sikerült letörni az osztrákmagyar szerződésben, hogy Ausztria és Magyarország ragadjon meg minden alkalmat, illetőleg tegyen meg mindent, hogy megszüntesse mindazt ami a forgalomnak útját állja. (Élénk helyeslés.) Ezeket voltam bátor felelni Zsilinszky Endre t. barátom felszólalására, egyébiránt az elnöki napirendi indítványhoz csatlakozom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: őrgróf Pallavicini György! Őrgr. Pallavicini György: T. Képviselőház ! A belső kölcsönjavaslat tárgyalása alkalmával tegnap mondott beszédem során szembeállítottam két ellentétes közgazdasági jelenséget, tudniillik azt, hogy a kormány nem használ fel olyan monopóliumokat, amelyek a kormány, illetőleg az állam kezelésében nagyobb jövedelmeket biztosítanának az államkincstárnak, ezzel szemben olyan kiadásokba bocsátkozik, amelyek a szegényes államkincstárt erősen megviselik. Felhoztam a rádió részvénytársaság kérdését az egyik oldalon és a Függetlenség című napilap kérdését a másik oldalon. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ma a kormány sajtófőnöke, illetőleg a sajtóosztály vezetője az egyik kormánypárti lapban válaszol nekem és azt az inszinuációt teszi, mintha én a levél tartalmát, amelyet felolvastam, megcsonkítottam volna és nem olvastam volna fel azt teljes egészében. A sajtóosztály igen t. vezetője tévedett, mert én azt a levelet^ olvastam fel, amelyet nekem egy barátom átadott. Amennyiben lett volna ilyen vonatkozású más levél is, amelyet talán más vállalat kapott, ez nem az én dolgom. De ha benn is lett volna ebben a levélben az a passzus, amelynek kihagyásával en33