Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

228 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1933 március 22-én, szerdán. gem a sajtóosztály t. vezetője vádolni szíveskedik, ez abszolúte nem változtat azon, amit felolvastam, mert hiszen én azt a szokatlan eljárást kifogásolom, hogy a sajtóosztály vezetője a miniszterelnök úrra hivatkozva, az ő egyenes óhaját fejezve ki, fordult a vállalatokhoz és bankokhoz azért, hogy eme tőle óhajtott lapot segélyezzék. Ezt a kérdést arra gondolva tettem fel és azt is kérdeztem a pénzügyminiszter úrtól, hogy vájjon garantálhatja-e nekünk azt, hogy e lap címe alatt nem fognak-e olyan hiteltúllépések történni, mint történek a múltban. Hiszen ahhoz senkinek ellenzéki részről semmi köze nincsen, ha a kormány akár az összes rendelkezési alapokat is erre a lapra költi. Csak az érdekel minket, mint ellenőrző ellenzéket, vájjon e címen nem lesznek-e hiteltúllépések. Annál inkább szükségesnek tartottam ezt a kérdést itt felvetni, mert több szakértőt megkérdeztem erre nézve, s a válasz az volt, hogy teljesen képtelenség egy négyfilléres lapot kiadni, (Pakots József: Ez így van! Erre csak ráfizetni lehet!), pláne .akkor, amikor ez a lap 8 oldalas terjedelemben jelenik meg és azonkívül igen különös elárusítási módja is van. Ez a lap 4 fillérbe kerül. Ebből a rikkancs 2 fillért kap, azonkívül 1 pengő fizetést. Ha tehát 50 darabot ad el egy rikkancs —, ami már nagyon sok —, akkor a vállalatnak nem marad egy fillérje sem. (Jánossy Gábor: Önzetlenül dolgozik! — Mozgás.) Ennek következtében minél nagyobb példányszámban jelenik meg a lap, annál többe kerül az államnak. (Jánossy Gábor közbeszól. — Hegymegi Kiss Pál: Es a papír mibe kerül? — Pakots József: Ehhez Gábor bátyám nem ért!) Említi a sajtóosztály vezetője azt is, hogy a gyakorlatban nem egyedüli, sőt igen sokszor előforduló eset, hogy a lapok támogatás a érdekében, tekintet nélkül azok jellegére és pártállására, kötelességszerűen interveniál. Méltóztassanak megengedni, lehetséges, hogy ez a gyakorlat fennáll, de a múltban még sohasem hallottam, — pedig nekem is volt egy kis betekintésem sajtóügyekbe — hogy a kormány sajtóosztályának vezetője ellenzéki lapok érdekében interveniált volna. (Pakots József: Ugyan kérem!) Engem ebben az egész kérdésben csak ez érdekel — nem is kívánok polemizálni a sajtóosztály vezetőjével, én a kormányhoz intéztem kérdést — és ma is ezt a kérdést intézem a miniszterelnök úrhoz, vájjon biztosíthat-e minket arról, hogy sem közvetve, sem közvetlenül ennek a lapnak a fenntartására állami pénzek nem fordíttatnak. T. Ház! Ha már felszólaltam ebben a kérdésben, méltóztassék megengedni, hogy egy másik rektifikálással is foglalkozzam. A Rádió Részvénytársaság alelnöke, Kozma Miklós igen t. barátom is kiadott ma egy kommünikében egy cáfolatot, csakhogy nem azt cáfolja, amit én mondottam. En ugyanis, mint a szövegből megállapítható, sohasem mondottam azt, hogy Kolossváry Endre államtitkár úr írta alá a rádiószerződést, hanem csupán azt mondottam, hogy a posta részéről ezt a szerződést Kolossváry Endre államtitkár bírálta felül, mint szakértő, amint hogy úgyis van; hiszen ő a legkiválóbb rádiószakértő. Ezt az ügyet is csak azért hoztam ide, hogy tanácsot adjak a kormánynak, hogy tudniillik azokata nagy jövedelmeket, amelyeket a rádió részvénytársaság képvisel, inkább monopólisztikusan használja fel. (Hegymegi Kiss Pál: A hadirokkantak javára!) Ezeket voltain bátor helyreigazítás gyanánt elmondani. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Payr Hugó! Payr Hugó: T. Ház! A hadirokkantkérdés és törvényjavaslat van szőnyegen, amelynek fontosságát a Képviselőház minden tagja egyenlően belátja és éppen ezért lehetetlennek tartom, hogy e javaslat tárgyalása idejéből a Képviselőház ma a napirendi vita során egy órát elvett, amikor pedig semmi olyan kérdés nem került szőnyegre, .amely .a sokkal fontosabb hadirokkant-javaslat vitájának megrövidítését szükségessé tette volna. (Ügy van! jobb felől.) Zsilinszky t. képviselőtársam külpolitikai fejtegetései során azt kívánta á miniszterelnök úrtól, hogy küszöbölje ki, vagy vakarja le a régi ballplatzi szellemet a mi jelenlegi külpolitikánkról. Azt hiszem, erre már előre is megadta a választ a miniszterelnök úr abban a bizonyos, néhány nappal ezelőtt tett emlékezetes nyilatkozatában, amelynek hangja, közvetlensége, súlya, jelentősége és a külföldön, az egész világon elért sikere igenis azt bizonyítja, hogy ő kikapcsolta külpolitikájából a régi ballplatzi taktikázásokat és diplomatizálásokat, mint ahogyan belpolitikájának tengelyévé is a nyílt, az őszinte szó (Jánossy Gábor: Ügy van!) becsületes és egyenes politikáját tette. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden, csak egy-két mondattal reflektáljak Pallavicini t. képviselő úr felszólalására is, aki az ellen, az általa inszinuációnak nevezett beállítás ellen védekezett, mintha ő a sajtófőnök úr levelét, amelyet az a Függetlenség érdekében intézett, nem tudom, kikhez, nem szószerint és teljes szövegáben olvasta volna fel. Engedelmet kérek, erre nézve, — azt hiszem, — a legilletékesebb maga a sajtófőnök úr, aki tudja, hogy mit írt, valószínűleg másolata is van leveleiről. Az ő nyilatkozatával tehát ez a kérdés, szerintem, teljesen és végleg el van intézve. (Gr. Apponyi György: Pallavicini nem tudja, hogy mit olvas?) Annál kevésbbé kell ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, mert akkor, amikor Pallavicini t. képviselőtársam annak az aggályának ad kifejezést, hogy egy négyfilléres napilap az eladási árból önmagát fenntartani nem tudja, szeretnék utalni arra, hogy vannak más négyfilléres napilapok is, amelyek igen nagy példányszámban, sok tízezres példányszámban jelennek meg és fenn tudják magukat tartani, annál is inkább, mert hiszen nemcsak minden ujságcsináló, hanem minden újságolvasó ember^ is tudja» hogy a lapok nem az eladási árból, nem is az előfizetési árból, hanem a hirdetésekből, (Jánossy Gábor: Ügy van!), a közgazdasági pausálékból tartják fenn magukat és ezeknek a bevételeknek segítségével terjeszthetik azt a kultúrát és azokat az eszméket, amelyeket idáig Magyarországon terjesztettek. (Pakots József: Kormánypárti eszméket!) T. Képviselőház! Ezek után, azt hiszem, teljesen felesleges, hogy itt hosszabb fejtegetésekbe belemenjek. Mivel nagyon fontosnak tartom azt, hogy a hadirokkant-javaslat tárgyalását holnap tovább folytassuk, (Helyeslés a jobboldalon) az elnök úr napirendi ja-