Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

222 Az országgyűlés képviselöházánaJc 1 adó: Sokat átképeztek, nagyon sokat! — Zaj u szélsőbaloldalon.) Elismerem, de éppen azért mert átképezték, komikusnak tartom, hogy ezt most a miniszterelnök úr bevette a javaslatba. {Zaj. — Elnök csenget. — Szilágyi Lajos: Most már valóban illuzórius, az bizonyos! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Harmincéves emiber még mindig átképezhető!) Arról

; van szó, hogy 15 évvel a háború lezajlása után átképzésről beszélnek. (Szilágyi Lajos: Csak felvétetett, semmi jelentősége sincs! Illuzórius az egész! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök közbeszól. — Farkas István: A törvényjavaslat legtöbb intézkedésének nincs semmi jelentősége ! — Esztergályos János : Miért van bent akkor? — Szilágyi Lajos: Mert a másikban is bent volt! — Esztergályos János: Elég volna, ha a miniszterelnök úr válaszolna, hogy mire gondolt!!) Sokat vitatott pontja ennek a törvényjavaslatnak, amelyre .az előadó úr is meglehetős szélesen rátért, hogy vájjon százszázalékos megállapítás legyen-e a rokkantság fokának megállapításánál, vagy pedig <az az osztályozás, amelyet a törvényjavaslat magában foglal. Ha osztályozás, akkor megmaradjon-e az a négy osztály, amely a javaslatban van, vagy esetleg felemeljük úgy, amint a vonatkozó külföldi, az olasz és azt hiszem, amerikai törvényben van. A másik kérdés pedig, amelyről ugyancsak bőven szólt az előadó úr, az, hogy fizikai rokkantság, ^ munkaképességcsökkenés, vagy kéresokénességesökkenés alapján állapíttassék-e meg a. rokkantság. En ezt a problémát még megtoldom azzal, hogy egyúttal felvetem azt a gondolatot, amiről egyébként még a kisebbségi vélemény is szól, hogy vájjon a rokkantsá,g fokának megállapítására helyesek-c azok a megállapító intézkedések és hatóságok, amelyeket a törvényjavaslat magában foglal, vagy e tekintetben ^különféle intézkedéseket kell tenni. Azon az állásponton vagyok, hogy nem keresőképességcsökkenést kell megállapítani, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem munkaképességcsÖkkenést. (Farkas István: TTgy van! Ez az egyetlen mérték!) Ez az egyetlen helyes mérték és ha a t. előadó úr néhány példával illusztrálta, liogy^ mennyivel helyesebb a keresőképesség megállapítása »a munkaképesség megállapításánál, akkor én nem példával akarom illusztrálni álláspontom helyességét, hanem egyszerűen utalok arra, hogy ez az ipari kártalanítás kérdésénél is így van, tehát teljesen kitaposott ösvényen járhatunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1907 :XIX. t.-c. a baleseti járadékok megállapításánál a munkaképességcsökkenésre fektette a fősúlyt és csak az 1927. évi törvény, a Vass József által beterjesztett munkásbiztosítási törvény — amely módosította az 1907. évi törvényt, amely tehát megint egy szociálpolitikai érzéketlen parlamentben hozatott — helyezkedett ismét arra az álláspontra, a korábi liberális megállapítással szemben, hogy a munkaképességcsökkenés helyett az ipari sérülteknél is a keresőképességcsökkenést kutatta. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy ez az ipari érdekeltségnek nagy nemzeti ajándék volt és nagy megrövidítése volt az iparban alkalmazott és ott megsérült munkásoknak. Mert ha összehasonlítást teszünk, hogy egy bizonyos sérülés esetén.mit kapott egy munkás az 1907. évi IX. te. ' rendelkezései alapján, r amikor munkaképességcsökkenésének fokát állapították meg, akkor látjuk azt a nagy kiáltó ellen62. ülése 1933 március 22-én, szerdán. tétet, amely mutatkozik itt és amely alkalmas arra, amire egyébként a hadirokkantak érdektestületei is rámutattak, hogy ^ezen osztályozással és keresőképességcsökkenés megállapításával lehetővé válik az, hogy az egyébként 100%-os munkaképességcsökkenés mellett is valakinél esetleg 25%-os keresőképességcsökkenést állapítsanak meg. De nemcsak ebben a vonatkozásban, nemcsak az ipari baleseteknél áll meg ez a megállapítás, hanem^ egész magyar magánjogunk is erre • van felépítve és a baleseti kártalanítás megállapításánál, a kártérítési összegnek bírói megítélésénél mindenütt teljesen figyelmen kívül hagyja a bíróság azt, hogy a sérült, a kártalanítandó a gazdasági életben el tud-e helyezkedni, igen vagy nem, és amennyiben el tud 'helyezkedni, akkor ezt a pluszt nem vonja el tőle, nem kívánja beszámítani, hanem megkívánja hagyni annak a rokkantnak, annak a kártalanítandónak. Itt van a kezemben a Kúriának egyik legutóbb hozott ítélete, amely ezt mondja (olvassa): «Állandóan követett bírói gyakorlat szerint, ha a sérültről az orvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy munkaképességéhen csökkenést szenvedett, a balesetet megelőzően elért keresetének arányában és a munkaképtelenség fokához mérten akkor is meg kell ítélni részére a megfelelő kártérítést, ha ugyanannyit is keresne a baleset után, mint azt megelőzőleg, mert amit a jogosult megmaradt munkaképességével még szerezni tud, azt az alperes javára beszámítani nem lehet». Ez a foírói ítélet és magánjogi gyakorlat általában a kártalanításra vonatkozólag, ez becsületes álláspont (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ne akarjon a kormány nyerészkedni és megtakarításokat elérni ezen a téren, hanem ha valakinek munkaképességében .beállt valamely százalékos _ csökkenés, ennek f megfelelően tessék annak járadékát megállapítani. T. Képviselőház! Én nem tudom magamévá tenni az előadó úrnak és általában a törvényjavaslatnak azt a fölfogását sem, hogy azért kell osztályokat megállapítani, mert ha nem állapítunk meg osztályokat, ennek az lesz a következménye, hogy a 90%-osra minősített munkaképességcsökkenésű rokkantak tulajdonképen csak 75%-os segélyt kapnak. E tekintetben sem kell semmi újat törvénybe iktatnunk, járhatunk a kitaposott úton és egyszerűen arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy megállapítunk foglalkozási kategóriákat és megállapítjuk, hogy az egyes foglalkozási kategóriákon belül mennyi az elérhető fizetés, az elérhető kereseti összeg és ezen kereseti összeg figyelembevétele mellett tessék megállapítani^ a százalékos munkaképességcsökkenés alapján az egyes rokkantakra külön-külön azt az összeget, amelyet járadék címén kaphatnak. így van ez^ az ipari sérülteknél is. Az ipari sérülteknél, amilyen sérülés van, akkora kereseti összeget állapítanak meg, mert mindenkor az egyén keresetéhez viszonyítottan állapítják meg, százalékos arányban, a járadékot. Ha ott meg lehet állapítani, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy megállapítsák a volt katonáknál is, mert teljesen ugyanazon materiáról van szó és ugyanazt az elbírálást kellene itt is tanúsítani. Es, t. Képviselőlház, azt, hogy mennyire kidomborodik ennek a javaslatnak osztályjellege, mi sem bizonyítja jobban, mint a három csoport közötti nagy eltérés, amely a tiszti állományhoz tartozók,