Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 továbbá az altiszti és legénységi állományhoz tartozók között van. Még ha arra az álláspontra^ méltóztatnának helyezkedni, hogy a tiszti állományhoz tartozók és a többi kategóriák között valami különbséget tesznek, akkor ezt még valahogyan meg lehetne érteni azoknál az osztályszempontoknál fogva, amelyek a többségi pártot a törvényhozásnál mindig vezették. Ellenben akkor, amikor nálunk az altiszti és legénységi állománybeliek ugyanabból, vagy legalább is rend szerint ugyanabból a társadalmi osztályból kerülnek ki: miért van ez a kiáltó igazságtalanság, miért van a százalékos eltérések között olyan nagy ür és nagy ellentét! Miért van az a nagy ugrás fölfelé, vagy az a nagy esés lefelé? Ezt én józan eszemmel megérteni nem tudom. Ez olyan igazságtalanság, (Ugy van Ugy van! a szélsöbaloldalon.) amelyet elsősorban kellett volna reparálnia a törvényjavaslatnak és különösen a miniszterelnök úrnak, mert ezt fenntartani — higyje el miniszterelnök úr — nem lehet. Sokkal igazságosabb az, ami néhány törvényben megvan és ami megvolt korábban már nálunk is, hogy meg van. állapítva egy bizonyos alapjáradék, egy alapsegély. Ehhez az alapsegélyhez hozzáadnak bizonyos pótlékot az altisztek részére, egy magasabb pótlékot a tisztek részére. így legalább van egy alap, amely mindenkire érvényes és a pótlékolásnál is jelentkezik egy bizonyos különbözet, amely azonban semmi esetre sem lehet olyan, mint amilyen itt ebben a törvényjavaslatban mutatkozik. Es ha már arra az álláspontra helyezkedik a törvényjavaslat és az előadó úr is, hogy nem lehet 'egyénenként, individuálisan megítélni és megállapítani minden egyes rokkant foglalkozása után, kereseti viszonyainak megfelelően azt a százalékos csökkenést és a részére juttatandó járadékot, — amit pedig én abszolúte nein tudok elképzelni, hogy miért ne volna lehetséges — akkor teljesen helytelennek kell tartanom azt a szabályozást, amely ebben a törvényjavaslatban benne foglaltatik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez teljesen merev, szigorúan megkötött 1-től 4-ig menő osztályozás. Ezt fel kellene lazítani és azt a nagy űrt, amely az egyik osztályt a másiktól elválasztja, valahogyan kisebbé kellene tenni, hogy az igazságtalanságot legalább ezzel csökkenteni lehessen. Ha csökkentjük, ha nem négy osztályt állapítunk meg, hanem nyolc osztályt, akkor már nem mutatkozik az a nagy ellentét, amelyet az előadó úr beszédében érintett, amikor a 90 vagy 98 százalékos rokkantak minősítését úgy tünteti fel, hogy az 75% segélyben fog részesülni. Ezeket a kiáltó igazságtalanságokat kellett volna ebben a törvényben orvosolni, ezeken a kiáltó igazságtalanságokon kellett volna segíteni és kellett volna segíteni a hadiözvegyek, hadiárvák sorsán. Fel kellett volna emelni azoknak segélyét, mert erre igenis kell a magyar államnak fedezetet teremtenie. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Senki ne álljon azzal #10, hogy erre nincs fedezet. Ne mondja az előadó úr, hogy az egy pengőnek két pengőre való felemelése máris 500.000 pengő többletet jelentett az ország költségvetésében, inert bőségesen megtalálja a miniszterelnök úr a fedezetet egyéb költségvetési tételeknél arra, hogy a hadiárvákról, a hadigyámoltakról és a hadiözvegyekről becsületesen -gondoskodhassak. (Esztergályos János: Egyedül Laskai í. ülése 1983 március 22-én, szerdán. 223 többet ellopott, mint amennyi a hadiözvegyek egy évi ellátása! — Úgy van! Ugy van! a szélsooaloldaion. — vitéz Gömbös txyula miniszterelnök: Nincs úgy! — l*eyer Károly: Laskait 10 millióra becsülik a hozzáértők! — Gr. Somssich Antal: Mindenesetre jó lett volna ez a pénz a rokkantaknak! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Visszatérülő költségek ezek.— Zaj.) T. Képviselőház! A másik nagyon fontos kérdés, amelyet teljesen elhibázóttnak tartok és megoldásának föltétlen megváltoztatását kérem, — erre vonatkozik egyébként kisebbségi javaslatunk is — hogy a kártalanítás ne a íőszolgabíró, ne a polgármester, tehát ne közszolgálati faktor elnöklete latt álló bizottságra bízassék, hanem bízassék a társadalombiztosítási bíróságra. Ha a miniszterelnök ár ezt a kérdést megoldaná, megint csak úgy, ahogy az ipari alkalmazottakra meg van oldva; ha nem közigazgatási ténnyé degradáltatná le a hadirokkantak orvosi megvizsgálását és munkaképességcsökken éséuek megállapítását, hanem ezt bírói fórumra bízná, megadná a bírói fórumok előtt való képviseltetés jogát, hogy annak a gyámoltalan, sokszor magával tehetetlen rokkantnak képvisel tetési jogot is adna a 'bíróság előtt, hogy egyenlő félként álljon a bírák előtt a hadirokkant az állam képviselőjével, akkor higyje el, nagyobb megnyugvást tudna adni ezeknek a miniszterelnök úr, még a mai adottság mellett is, még a törvényjavaslat ilyen értelmezése és. elgondolása mellett is, amikor megint a közigazgatásnak szolgáltatja ki a hadirokkantak kérdésének elbírálását, és amikor — amint látjuk — a közigazgatási szervek

> nagyon gyakran az országnak majdnem minden városában és községében pölitikumot csinálnak ebből és másképpen bírálják el azokat a hadirokkantakat, akik ellenzéki pártáilásúak, mint azokat, akik a kormányt támogatják. (Szilágyi Lajos: Elég disznóság, elég gyalázat, ha így van! — Farkas István: És mégis így van ! Ott volt a Simon András ügye! — Peyer Károly: Megindította a pert! — Simon András: Meg. — Peyer Károly: Megindította Az Est elleni Majd figyelemmel kísérem, hogy megindította-e a pert, mert a három hónap letelt! — Simon András: Megindítottam! — Peyer Károly: Majd figyelem, hogy hol késlelteti le? — Simon András: Én is figyelem, hogy a képviselő úr mikor ismétli meg kijelentését a sajtóban, a Házon kívül! — Peyer Károly: Nekem nincs mit megismételnem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Mutassa meg majd a bírói ítéletet! — Simon András: Meglesz! — Peyer Károly: Én várok!) Csendet kérek, Peyer képviselő úr! Kérem Györki Imre képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Györki Imre: Nagy megnyugvást jelentene, ha ezek a kérdések nem közigazgatási fórumok előtt bíráltatnának el, hanem bírói fórumok elé kerülnének s a rokantak képviseletében kiküldött ülnök jelenlétéoen hazná meg a bíróság az ítéletet. Továbbá pedig, amint mondottam, lehetőséget kell adni arra, hogy az állam képviselőjével szemben a rokkantnak is ott legyen a képviselője, aki a rokkant érdekét meg tudja védeni. Ha ilyen összetételű bíróságra bízza a miniszterelnök úr a rokkantkérdés elintézését, ez sokkal megnyugtatóbb lesz. mint a törvényjavaslat elgondolása; ezáltal egyszersmind mentesülne a miniszterelnök úr attól az, ódiumtól is, hogy mint végső