Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-161
Az országgyűlés képviselőházának 161 Friedrieh István: Kérek félóra meghoszszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Nem fogok addig beszélni. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Jánossy Gábor: Kérem, akár éjfélig; is!) Friedrich István: Mi akkor hadakoztunk a Talbot-eentrále ellen. Én magam bent voltam, mint szakértő ebben a bizottságban, amely a főváros és a kormány között ezeket a tárgyalásokat irányította, sőt engem, mint ellenzéki embert az a megtisztetetés ért, hogy a kormány kért be oda szakértőnek. Kimutattuk, hogy a Talbot-centrálera abszolúte nincsen szükség. Akkor minket, az ellenzéket, azzal vettek le a lábunkról, hogy Bethlen István kijelentette, hogy külpolitikai elgondolások vezetik ennek a centrálenak létesítésénél. Akkor volt a Nemzeti Bank alakulásának ideje, stb. Elhallgattunk! Most itt van a centrale. A centrale után fizetni kell az annuitást, a centrálenak azonban fogyasztói nincsenek, csak Budapest székesfőváros, Budapest székesfővárosnak pedig nincs szüksége erre az áramra. Mitől tartok? Attól tartok, ennek is az lesz a vége, hogy a * pénzügyminiszter úr olyan szerződést akar majd kötni a fővárossal, hogy ezt az annuitást megint a főváros cipelje magán. Figyelmeztetem az; igen t. pénzügyminiszter urat, teljes tisztelettel, hogy a múltkori közgyűlés egyhangúlag^ szembehelyezkedett ezzel az intencióval és egyhangúlag megállapította, hogy erre az áramra a fővárosnak szüksége nincsen. (Űgy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem akarok most hozzányúlni ahhoz a problémához, ki termel olctsőbban. Sohasem fogunk megegyezni, hogy a kelenföldi centrale termel-e olcsóbban, vagy pedig a Talbot, A mi nézetünk az, hogy Kelenföld, de ezt nem tartom ezzel eldöntöttnek. A fővárost most ez a rém is fenyegeti és ha a t. kormány a fővárossal szemben ilyen stílussal fog dolgozni, mint ahogyan most dolgozott, egyszerű leiratokkal, ukázokkal, akkor egy szép napon el lehetünk készülve arra, hogy a Talbot-centrálet a nyakunkba sózzák. (Farkas István: Már akarták!) Nem tudom kivenni, hiszen a miniszter úrhoz itt a Házban ritkán volt szerencsénk, hogy a miniszter úr ebben a tekintetben mire hajlandó, de legyen elkészülve, hogy a főváros mai súlyos, nehéz gazdasági helyzetében kézzel-lábbal védekezni fog, különösen már abból a szempontból is, hogy a kormány fizetési kötelezettségeinek a fővárossal szemben egyáltalában nem hajlandó eleget tenni. (Propper Sándor: Rossz fizető pasas a kormány!) A miniszter úr ennek a kölcsönnek egy részével meg akarja kurblizni a magángazdaságot. Ez a megkurblizás helyes és nemes célkitűzés, de a magángazdaságnak ezzel a inegkurblizási szándékkal szemben egy tiszteletteljes kérése van és pedig az, hogy tessék a magángazdaságot békében hagyni és a 'magángazdaság útjából az összes akadályokat elhárítani. Itt legutóbb is volt egy eset, ahol megint kiviláglott, hogy az^ állam hogyan bánik el polgáraival: egyszerűen megtiltották, hogy Budapest környékén a teherautótulajdonosok 30 kilométeres rádiuszon belül áruszállítással foglalkozzanak, most pedig ezeket a forgalmi alkalmatosságokat azért, mert a Máv.-val konkurrálnak, teljesen beszüntették. Tessék elképülése 1933 március 21-én, kedden, 185 r zelni, amikor az urak arról prédikálnak és a nemzeti munkaterv azt tűzi ki célul, hogy minél több önálló exiszteneiát teremtsenek, százával rombolják össze ezeket az exisztenciákat, amelyek nagynehezen, részletfizetésre és más áldozatokkal .maguknak ilyen teherautókat beszereztek. Nem lehet az állami konkurrenciát a magángazdasággal szembehelyezni akkor, amikor a magángazdaság jövedelmének 40%-át kénytelen a haza oltárán feláldozni. T. Ház! Befejezésül azt, amit az elején mondottam: nem látom, hogy ez a kisegítő pénzügyi akció milyen nagyobb elgondolásba tartozik bele, erre semmiféle felvilágosítást nem kaptam. A miniszter úr ezt a macskát még mindig zsákban árulja. Ha majd a zsák kinyílik és meglátjuk, hogy milyen cica van a zsákban, akkor lehet beszélni a dologról, így azonban nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fellner Pál. Fellner Pál: T. Ház! Friedrich István t. előttem szólott képviselőtársam kétségkívül igen érdekes szempontokból világította meg a szőnyegen levő törvényjavaslatot és csak természetes, hogy olyan fogalmaknál, amelyekről ezzel kapcsolatban vitatkozunk, mint amilyenek például az infláció vagy egyéb bonyolult közgazdasági fogalmak, nehezen lehet elkerülni, hogy akár az egyik álláspontot, akár a másik álláspontot képviselő fél argumentációja folyamán sajátmagával szemben bizonyos ellenmondásokba ne keveredjék. T. képviselőtársam kifogás tárgyává tette azt, hogy amikor a pénzügyminiszter úr a tárca vezetését elvállalta, nem jelentette be — mint ahogyan ő kifejezte magát —- a kényszeregyezséget, a következőkben azonban azt kifogásolta, hogy az állam bizonyos fokig és bizonyos irányban kötelezettségeinek nem felel meg, ami pedig éppen arra mutat, aminek a hiányát t. képviselőtársam kifogásolja, hogyha nem is kifejezetten kény szeregyezségi eszközöket használ az állam, mégis csak kötelezettségei teljesítését a vis major jellegű események folytán kitolta és ezen a most tárgyalás alatt lévő javaslat se változtat. En az infláció tekintetében Friedrich István^ ffc. képviselőtársam által mondottakra a későbbiekben^ leszek bátor kitérni, szeretném azonban elöljáróban kissé megvilágítani azt, hogy minden közgazdasági kérdés tárgyalása a mai körülmények között voltaképpen az ellenzéki kritika szempontjából hálás feladat, mert bizony sokkal könnyebb ma egy javaslatot kritizálni, és 'népszerűen kritizálni, mint dióhéjban és a laikus tömegeknek is érthető módon azt exponálni és szakszerűségét bizonyítani. T. Ház! A mai közgazdasági kérdések annyira bonyolultak, azok megismerése minden esetben külön-külön oly alapos tanulmányt igényel, hogy majdnem lehetetlenség néhány szóval és röviden széles tömegek előtt is érthetővé tenni valamely intézkedés indokoltságát. Ehhez egy^ egész fogaskerékszerűen egymásba kapcsolódó részekből álló mechanizmust kellene a közgazdaságilag mégis csak laikus közvélemény előtt illusztrálni, viszont igen könnyű kritikát gyakorolni nem egy esetben oly módon, hogy bizonyos szabályozásra váró kérdés egy-egy részletét kiragadjuk és azt az utóbbi időben mind divatosabbá vált jelszavak segítségével olykép állítjuk be a széles tömegek