Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

120 Âz országgyűlés képviselőházának 15 és amelyek alkalmasak arra, hogy államház­tartásunk^ szanálására kihassanak. T. Ház! 1931 nyarán, amikor a bank­zárlat : folytán rájöttünk arra, hogy a ma­gyar államháztartás rendkívül ingatag alapra van felépítve, akkor körülbelül 150—200 millió pengő volt az az összeg, amelyet államháztar­tásunkban deficitként konstatáltunk. Elkövet­kezett Károlyi Gyula rendkívül takarékos, igen megfontolt, gondos, sőt (mondhatnám ga­rasos pénzügyi politikája, amely kezdődött az­zal^ hogy az államháztartás szanálásának cél­jából egy csomó adót kívánt^ felemelni, egy csomó fizetést kívánt leszállítani. Az adók, amelyeket akkor a kormány felemelt, már ak­koriban is rendkívül súlyosan nyomták az adózó polgárságot; hiszen azt megelőzően "We­kerle Sándor már kijelentette, hogy több adó­terhet pedig a magyar állampolgár nem bír el. Mégis megtörtént az, — a dura nécessitas kényszerítette erre a kormányt — hogy a kor­mány leszállította a fizetéseket és a nyugdí­jakat körülbelül 25 millió pengővel, a for­galmi adót felemelte 2%-ról 3%-ra, ami ugyan­csak 25 millió pengő megterhelést jelentett, behozta a házszükségadót 30 milliós megterhe­léssel, a magánalkalmazottaktól elszedett adók formájában 9 milliót, a jövedelemedót — szük­ségadó formájában felemelte 30 millióval, cu­koradó, illetékek és egyéb emelések révén 16 milliót szedett be, úgyhogy összesen egy csa­pásra a magyar adóteher 134 millió nengővel emelkedet. Amikor a jövedelem-szükségadót mint ennek az adóemelési sorozatnak utolsó tételét behozták, a 33-as bizottság egyik vezető­tagja, — és joggal vezető tagja — Te­leszky János azt mondotta, hogy (ol­vassa): «A 33-as bizottság működése e jö­vedelemadó felemeléséről szóló rendeletterve­zet letárgyalásával fordulóponthoz jutott. A jövedelemadó felemelése usryanis az utolsó ama mélyreható intézkedések sorozatában, amelyek szükségessé váltak az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében.» Igaz, hogy mint okos, szkeptikus ember hozzátette azt, hogy ez az igazság csak akkor áll meg, ha azok a bevételek, amelyeket így az adók­nál és (adóemeléseknél előirányoztak, be is folynak. Így jutottunk el az 1931/32. évi költségvetés 923 milliós tételéhez, amelyben az előbb említett tételeken kívül^ még. a^ dologi kiadásoknak 23 millióval való leszállítása is benne foglaltatik. Már októberben látszott, hogy ez^ a költségvetés ' igen ingatag alapra van felépítve, már októberben arról tanács­koztak, hogy 890 millió pengőre kell leszállí­tani. Amikor Korányi Frigyes báró 1932 ápri­lisában beszámolóját tartotta a Házban, kény­telen volt beismerni ennek a 890 milliós budget-nek egész irrealitását és ezt azzal in­dokolta, (hogy a gazdasági viszonyok rend­kívül leromlottak és indokolták azzal a pszi­chológiai momentummal, hogy a magyar em­ber nem szereti az államot. Nyilván azért, hogy a magyar ember megszeresse az álla­mot, megint egy csomó adót emelt fel, megint leszállították a fizetéseket és íme, amikor az új pénzügyminiszter elfoglalta székét, megint csak ott tartottunk, ahonnan Wekerle távozása után kiindultunk, hogy a pénzügyminiszter úr kénytelen volt bevallani, hogy körülbelül 150 millió pengős deficittel kell neki igen ke­mény harcot folytatnia. Én ugyan azt hiszem, hogy ez a deficit több lesz, ha az üzemek deficitjét reálisan megnézzük. Szóval 150 milliós deficit fedezé­séről akarnak megint csak fizetésleszállítá­. ülése 1933 március 16-án, csütörtökön. sok, adóemelések és kölcsön vételek segélyével gondoskodni. Elismerem, hogy amikor a pénzügyminiszter úr jött, sokkal nehezebb helyzetben volt, mint elődei, mert hiszen egy­részt a gazdasági viszonyok újabban is rend­kívüli módon leromlottak, másrészt amit csak adóban letarolni lehetett, azt elődei letarol­ták. Mégis éppen ebből a megfontolásból kiin­dulva azt kell mondanom hogy iazok a rend­szabályok, amelyekkel jött, így együtt, ahogy Ő ezeket perezentálja, nevezetesen kölcsön plusz adóemelés és fizetésleszállítás, nem válhatnak be, kell, hogy ezeknek a rendszabályoknak ilyen forszírozott keresztülvitele a magyar közgazdaság további talajheomlásához vezes­sen. (Ügy van! a balodalon. — Egy hang bal­felől: Napról-napra észlelhetjük!) Ha sorra szedjük azokat az eszközöket, amelyekkel a pénzügyminiszter úr az állam­háztartás deficitjét szanálni kívánja, akkor első sorban kell megemlítenünk azt az 50 mil­liós kölcsönt, amelyet a transzferalapból ké­szül felvenni. En ezt a tranzakciót helyeslem. El kell ismerni, hogy a pénzügyminiszter úr­nak e tekintetben Genfben sikere volt, ott meg­értéssel találkozott és azt, amit már kezdettől fogva meg kellett volna tenni, tudniillik a transzferalapba be nem fizetni az adósság­összegeket, barátságos megegyezéssel elérte. Ezt csak helyeselhetem. Magam is azon a vé­leményen vasryok, hogy nem lehet a hitelező­ket en canaille kezelni. Ügy látszik, hogy he­lyesebb volt az a mód, hogy meghagytuk őket abban az illúzióban, hogy ezek a követelések nemcsak fenn állanak az ő számukra, hanem be is fognak folyni és hogy ezeket a követe­léseket könnyveikben továbbTa is mint aktív tételeket könyvelhetik el. A második* amit a pénzügyminiszter úr, mint megoldási eszközt tervei közt felsorakoztatott s amit szintén nem kifogásolok, az. hogy ennek a szanálás­nak céljára a belső kölcsön gondolataié: jutott el, úgy oldván meg ennek technikai lebonyo­lítását, hogy nem gyöngítette a belső vásárló­képességet. Ellentétben azzal, amit Éber An­tal igen t. képviselőtársam kifejtett, aki ép­pen attól tart, hogy ilyen tranzakció a belső yásárlóképesség növeléséhez, vagy — hogy tudományos kifejezést használjak — úgyne­vezett zusätzliche Kaufkrafthoz, —- nem tu­dom a helyes magyar szót, mondjuk: hozzá­adólagos ' vásárlóképességhez vezet — amely nagyobb keresletet fog előidézni, e nagyobb kereslet folytán pedig az árak emelkedése, tehát a pengő depreciációja következik be— én ettől nem félek, sőt nemcsak, hogy nem félek, de helyesnek tartom azt, högv ebben a megnyomorított^ állapotunkban a belső vá­sárlóképesség kímélése, tehát a további defla­'tív eszközök mellőzése következzék he. éppen 'ezért a magam részéről ezt a kölcsönjavasla­tot el is fogadom. Azzal, amit Éber t. képviselőtársam mon­dott, hogy tudniillik ezt a kölcsönt csak bizo­nyos presszióyal tudták elérni az iparnál és a mezőgazdaságnál, kénytelen vagyok szembe­szállni. Nem állítom azt, hogy az ipar, keep smiling, mosolyogva adta ezt az Összeget, tu­datában van annak, hogy ezzel súlyos terheket vállal, de tudatában annak is, hogy az állam­háztartás deficitjének szanálására e pillanat­ban más eszköz nem áll rendelkezésére, meg­adta ezt, és éppen ezért én— mondom — a javaslatot el is fogadom. _:. " Ami a harmadik eszközt, a fizetések le­szállítását illeti, itt el kell ismerni, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom