Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. kisebb hibák feltétlen korrigálása érdekében legyen szíves ezeket saját módosításaiként előterjeszteni. (Mikecz István előadó: Hányadik szakaszról van szó?) A jogorvoslatoknál a 6. %-ró\ volt szó. (Mikecz István előadó: Annak már utána vagyunk!) Természetesen. Az előbbi vonatkozott, .a 6. §.., most jönnek a vegyes rendelkezések. A vegyes rendelkezéseknél egy-két dolgot eliminálandónak tartok. Például a vegyes rendelkezések tartalmazzák a 28. és a 29. f-okban annak meghatározását, mely ügyek tartoznak a törvényhatósági bizottsághoz és mely ügyek a kisgyűléshez. A 29. § második pontja szerint a kisgyűlés «Határoz a költségvetésben előirányzott f

— de nem részletezett — hitel felhasználása kérdésében.» Ha ez így bennmarad a javaslatban, ahogy most benne van, akkor az alispánnak alig lesz jogköre. Mondok egy konkrét esetet, hiszen az előadó úr is gyakorlati közigazgatási ember. A költségvetésben, mondjuk, az áll, hogy háztatarozásra felvesznek egy összegben 10.000 pengőt, de az nincs részletezve. Ha megmarad a mostani szöveg, akkor minden aprócseprő ügyben, például, ha ledől a kémény és meg kell azt csináltatni, azért, mert az összeg nincs részletezve, meg kell várni a kisgyűlést, holott eddig az- volt a praxis, hogy az alispán a saját hatáskörében a költségvetésben felvett összeg erejéig maga intézkedett, és csak akkor jött a kisgyűlés elé, ha a megadott hitelkeretet kénytelen volt átlépni és egy másik tételnél megtakarítása volt, de ha ez a mostani szöveg megmarad, minden tégla és 'minden meszelő beszerzése ügyében a kisgyűlés fog határozni. Megváltoztatandónak tartom továbbá a 29. § b) alatt foglalt 3. pontját is, amely így szól (olvassa): «Határoz azoknak a nagy- és kisközségi alkalmazottaknak szabályszerű elbánás alá vonása kérdésében, akiknek ellátása az egyesített vármegyei nyugdíjalapot terheli.» Ez a szöveg így, ahogy van, hiányos. Kérdem, hogyan értelmezendő ez, ha ez az elbánás fegyelmi úton történik? Ellenmondás van itt a fegyelmi jogszabályokkal, amikor a tisztviselőt állásától való felmentésre, vagy mondjuk hivatalból való nyugdíjazásra ítélik. A kisgyűlés a nyugdíj számszerű megállapításában határozhat, ez a kisgyűlésre tartozik, de a szabályszerű elbánás alá vonás kérdése már nem tartozik hatáskörébe. Ugyanez áll fentebb a törvényhatósági tisztviselőkre nézve is. Az a) bekezdés 5. pontja ebben a tekintetben szintén feltétlenül precízebb szövegezést igényel. Itt van még egy kis pongyolaság a szövegezésben, ami szintén vitára ad alkalmat. A 30. § második bekezdésében ugyanis az áll, hogy olyan ügyekben, amelyekben a község határozatának hatályosságához kormányhatósági jóváhagyás szükséges, a törvényhatósági kisgyűlés, «illetőleg» az alispán jogköre csupán véleményadásra terjed ki. Az, hogy «illetőleg», nem precíz stílus, mert meg kell mondani, hogy melyikről van szó, meg kell* határozni: ilyen kérdésekben az alispán, ilyenekben pedig a kisközgyülés határoz. A 29. § azt mondja, hogy a törvényhatóság székhelyén működő rendőrkapitány képviseli a törvényhatóságban szakszerűség címén az államrendőrséget. Ez a szakasz is revízióra szorul. (Mikecz István előadó: Melyik az?) A 29., amelyik azt mondja, hogy ja törvényhatóság székhelyén működő rendőrkapitányság vezetője szakszerűség címén tagja a ülése 19ÈÈ màrmis 8Án

} szerdán. 3 törvényhatósági bizottságnak. En ezt másképpen szövegezném. (Rakovszky Tibor: Helyes.) Az előadó úr is koneedálni fogja, hogy a legtöbb helyen két törvényhatóság van: városi és megyei törvényhatóság. Mármost a városi, tehát a megye székhelyén működő rendőrkapitánynak abszolúte nincs semmi ingereneiája, sem mint alárendelt, sem mint fölérendelt hatóságnak a megye területén működő rendőrségre. (Rakovszky Tibor: Például Sopron!) Nem is ismeri a megye területén lévő viszonyokat. Azt kellene mondani, hogy a vármegye területén lévő államrendőrség rangban legidősebb tisztviselője. T. Ház! Volna itt még több ilyen kérdés. Itt van a 35. §, amely csak zavart okoz. Abszolúté nem mond többet, mint az 1929. évi XXX. törvénycikk és ha bevesszük, akkor csak zavart okoz. Itt van azután, amire különösen felhívom az előadó úr figyelmét, a 36. $-nak harmadik pontja, amely azt mondja, hogy (olvassa): «Az 1929:XXX. te. 80. §-ának (7) bekezdése azzal egészíttetik ki, hogy a hivatalától felfüggesztett tisztviselő fizetését a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő hó első napjáig teljes összegében kell folyósítani.» A meghatározás nem helyes. A felfüggesztés azonnal 'hatályos, még ha megfellebbezik is. Mi fog előállni? Jogerőre emelkedés addig nem történhetik, amíg fellebbezés alatt áll a dolog. Megtörténhetik, hogy két évig nem emelkedik jogerőre egy ilyen felfüggesztő határozat, de közben a község nyakára ültetnek egy helyettest. Hogyan jön a község ahhoz, hogy fizesse a felfüggesztett tisztviselőt és a helyettest? Nézetem szerint ez a szakasz felesleges. A régi, 1929 :XXX. törvénycikkben nem volt aggály a törvény magyarázatát illetőleg. Inkább maradjon meg és hagyjuk ki ezt a 36. §-t. Mármost röviden rá akarok térni arra, amit be kellene venni, mint kiegészítést, hézagpótlást és magyarázatot az 1929. törvény hézagainak és ellentmondásainak kiküszöbölésére. Ott van a törvénynek 10. §-a. Ez a 10. §, mint az előadó úr tudja* a legtöbb adófizetők, virilisták köréből történő rendes és póttagválasztásnál kimondja, hogy a választójog gyakorlása kötelező, és aki szavazási kötelességét igazolatlanul elmulasztja, az a legközelebbi választásnál nem szavazhat és nem is választható tagjává a törvényhatóságnak. De nincs megállapítva, hogy a mulasztás igazolása az igazolóválasztmányhoz címezve menynyi idő alatt jelentendő be. Konkrét esetekből tudom* hogy az illető igazolta a mulasztását s azt mondták rá, tempi passati, pedig a törvénynek erre rendelkezése nincs. Csodálom, hogy ezek a dolgok kimaradtak. Azután ott van a 21. §, amelynek 3. pontja azt mondja ki, hogy annak, aki szakszerűség címén vagy hivatali állása alapján tagja a törvényhatósági bizottságnak, ha tagságának alapjául szolgáló állásáról lemond, vagy nyugdíjba megy, vagy állását veszti, megszűnik bizottsági tagnak lenni, s itt az igazolóválasztmány határoz. A praxisban ez is abszolúte feleslegesnek bizonyult és csak hosszadalmásítja a dolgot. Feleslegesnek tartom az igazolóyálasztmány határozatát akkor, amikor a törvényhatósági bizottság tagságául szolgáló állás vagy hivatal megszűnik, mert ez törvény, vagy törvényes rendeleten alapuló rendelkezés és mint ilyen a Budapesti Közlönyben közhírré tétetvén, a törvényhatóság első