Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

i Az országgyűlés képviselőházának 1£ tisztviselőjének legelohb jut tudomásába. Felesleges akkor is, amikor köztudomásúan elhalálozás az oka a törvényhatósági bizottsági tagság megszűnésének, ilyenkor az illető község halotti anyakönyve alapján azonnal megtörténhetik a szükséges intézkedés. De felesleges kinevezés vagy áthelyezés esetén is, mivel úgy az egyiket, mint a másikat hivatalosan közli a kormány az illető törvényhatósággal. Az igazolóválasztmány helyett tehát sokkal egyszerűbben, rövidebben és gyorsabban intézkedhetik az alispán s nem kell ezért külön összehívni az igazolóválasztmányt. Itt van a '22. §. Itt is csodálom, hogy ezt nein vettük bele a törvényjavaslatba. Szerintem a második bekezdés 8. pontja, illetőleg a 28. §. 13. bekezdésében foglaltak akként volnának módosítandók, hogy a törvényhatóság választás alá eső tisztviselői, a törvényhatósági bizottság örökös tagjai, a Felsőház tagjai és a Közigazgatási Bizottság tagjainak választásán túlmenőleg az egyes bizottságok és választmányok választás alá eső tagjainak választása csak kellő számú bizottsági tag előző és időben nyilvánított kérelmére eszközöltetnék titkosan, míg a töhbi esetekben a titkos szavazás mellőzendő. T. Ház! Tudjuk, hogy a vármegyénél sok mindenféle kicsi, apró-cseprő jelentéktelen bizottság van s ha ezeket mind titkosan választjuk, akkor a inegyegyűlésnek sohasem lesz vége. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogynem!) T. miniszter úr! Agyakorlatból tudom én is, hogy hogyan áll a dolog. A miniszter úr is tudhatja főispán korából, hogy ha ezeket a bizottságokat mind titkosan választjuk, két napig is eltarthat a gyűlés. Az én véleményem az, hogy a fontosabb bizottságokat válasszuk titkosan, a többieket pedig csak akkor, ha kérik a titkosságot a választásnál. Az 1929 : XXX. te. ; 29. §-a első bekezdése értelmében az a bizottsági tag nem vehet részt a tárgyalásban és határozathozatalban, aki akár közvetlenül, akár közvetve is anyagilag érdekelve van. Ez a rendelkezés hiányos anynyiban, hogy nincs félrenemérthető módon kitüntetve az, hogy az érdekelt bizottsági tag az ilyen ügy tárgyalásánál jelen sem lehet. Ennek a kidomborítására azért lenne szükség, mert az érdekelt sok esetben pusztán jelenlétével is feszélyezheti a bizottságot határozatának meghozatalában. "Az 1929 :XXX. te. 30. §-ának kilencedik bekezdése szerint az, akit valamelyik törvényhatósági bizottság közgyűlése bizottsági tagságától megfosztott, a megfosztás napjától számított öt év alatt egy törvényhatósági bizottságnak sem lehet tagja. Illuzórius ez az intézkedés akkor, ha nem történik intézkedés aziránt, hogy a megfosztás valamilyen formában valamennyi törvényhatósággal közöltessék. Az 1929:XXX. te. 34. §-ának harmadik bekezdése a kisgyűlési tagok választásáról intézkedik. Magam tudom, hogy például Győrött milyen komfuziók voltak a választások alkalmával, mert nem jött ki az arányszám az egyes kategóriák között azért, mert nincs körülírva a választás a törvényben. T. Ház! Sok mindenről lehetne itt beszélni és sok mindenre lehetne még rámutatni. Éppen ezért én a magam részéről nagyon szerettem volna, ha a t. belügyminiszter úr, aki a közigazgatási szolgálatnak egyik kiváló gyakorlati ismerője, nem ezt részleges reparációját hozta volna ide az 1929 :XXX. tc.-nek, hanem '. ülése 1933 máreius 8-án, szeraaú. egy, az egész közigazgatási életet átfogó közigazgatási javaslattal jött volna. Csak mint ideát vetem fel: nem lehetett volna-e a közigazgatási bizottság és a kisgyűlés hatáskörét egyesíteni és e kettőt összevonni. Az 1929 : XXX. tcikk r — mint méltóztatnak tudni — a közigazgatási bizottságot jelentőségében teljesen háttérbe szorította, annak ma semmi hatásköre sincsen. (Jánossy Gábor: Ott az albizottság, szakbizottság!) Akkor is lehet, ha a kisgyűlést egyesítik ezzel a bizottsággal; az nem nehézség. Ha már tehát idehozok egy reformot, akkor ezt a kérdést is megoldottam volna; egyesíteném azt a bizottságot a kisgyüléssel és az egyesített bizottságnak lehetnének azok az albizottságai, amely albizottságai ma a közigazgatási bizottságnak vannak. T. Ház! Ezekben adtam elő a törvényjavaslattal kapcsolatos r megjegyzéseimet. Mint mondottam, én a törvényjavaslatot jónak tartom, csak nem tartom kerek egésznek. (Kabók Lajos: Jó, csak nem jó!) Amit hoz, az jó. Ez tény. Arra kérem a miniszter urat, hogy minél előbb hozza ide a Ház elé azokat a javaslatokat, amelyeket az indokolásban kilátásba helyez, hogy a közigazgatásnak gyors és fennakadás nélkül való lebonyolítását megfelelő törvények biztosítsák. A javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Rakovszky Tibor! Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a javaslat részletes boncolásába bocsátkoznám, méltóztassanak megengedni, hogy egy szubjektív vonatkozást érintsek itt a mélyen t. Ház előtt, amelynek azonban, ha talán nem is éppen ebben a javaslatban, de a közigazgatással általában igenis, vonatkozása van. Sokszor kérdezték már tőlem, hogy én, mint tisztviselőember, mint közigazgatási ember, hogyan lehetek tagja egy pártnak, amely a közvélemény egy bizonyos rétegének megítélése szerint általában tisztviselőellenesnek minősíttetik. Mind pártom, mind csekélységem súlyt helyezünk arra, hogy itt a Ház és az ország nyilvánossága előtt leszögezzem azt, hogy nemcsak hogy nem vagyunk tiszt viselőellenesek, nemcsak hogy ezzel az osztállyal szemben nem táplálunk semmi különösebb animozitást, hanem ellenkezőleg, igenis, szükségesnek érezzük hangsúlyozni azt, hogy egy kultúrállamban, egy szociális államban óriási feladat vár a közigazgatásra, óriási feladata van egy jól beadminisztrált közigazgatásnak. Mennél súlyosabbak a viszonyok és mennél borzalmasabb a gazdasági helyzet, annál inkább szükség van elsőrendű közigazgatásra. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. —- Erődi-Harrach Tihamér: Arra mindig szükség van!) Arra mindig szükség van, de ma különösen szükség van arra, hogy a közigazgatási tisztviselő: atyja, barátja, tanácsadója, mindenkor megértő támasza legyen a polgároknak. (Lázár Miklós: Szóval, ne legyen kortes! — Ügy van! balfelöl.) Amikor azonban a független kisgazdapárt ilyen értelemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy mint nem osztálypártnak, hanem igenis, általános nagy nemzeti összefogó célokat követő pártnak szüksége van a tisztviselőtársadalom támogatására és megértésére is,