Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

2 Az országgyűlés képviselőházának loù. közt s már lő—20 év óta kísért a közigazgatás reformjának gondolata, melynek az volt a célja, hogy a közigazgatást a változott viszonyokhoz alkalmazza. így jött létre az 1929. évi XXX. törvénycikk, amely azonban, sajnos, nélkülözte az előző idpk törvényeinek világos és nyugodt átgondolását. Teljes tisztelettel hajlok meg azoknak ia kodifikátoroknak jogi tudása előtt, akik ezt a törvényt hozták, azonban, sajnos, a végrehajtás során hamarosan meglátszott, hogy a törvénynek nem egy része bürokraták munkája volt, akik a gyakorlati életet nem ismerték és túlkevéssé vonták be a törvény megalkotásába a közigazgatási élet gyakorlati faktorait. Növelte a bajt az, hogy amikor a törvénytervezet átment a törvényhozás retortáin, nem a közigazgatási élet szemüvegén keresztül nézték a törvény rendelkezéseit, hanem a politikum szemszögéből és így forszíroztak át sok olyan módosítást, amely még jobban konfundálta a törvénynek amúgyis hézagos és sok tekintetben ellentmondó rendelkezéseit. így született meg az 1929:XXX. te, amelynek sok rendelkezése jó, — hogy többet ne említsek, például a kisgyűlésről szóló rendelkezés — a közigazgatás is gyorsabb, azonban konstatálnom kell, hogy tele van hiánnyal, hézaggal és nem egy szakasz ellentmond a másiknak, úgyhogy alig léptették életbe a törvényt, a közigazgatási gyakorlati élet során nem tudtak mit kezdeni vele, (mert nem tudták kiismerni magukat a törvény egyes rendelkezései között. Ezt az anomáliát kiküszöbölni, ezeket a hézagokat megszüntetni, az ellentmondásokat eliminálni van hivatva az^ előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyről általában el kell ismernünk, hogy jó, mert igen sok praktikus simítást valósít meg. Egy hibája mégis van, tudniillik az, hogy csak részleges operációt visz véghez az 1929 :XXX. törvénycikken. Maga a miniszter úr is érzi e hiányt és az indokolásban rámutat arra, hogy nemsokára jönni fog egy új törvényjavaslattal a középfokú közigazgatási bíróságról. Mindenesetre hibája a javaslatnak, hogy nem jött az 1929. évi XXX. törvénycikket á maga egészében átdolgozó, egybefogó, az egész közigazgatási életet felölelő új közigazgatási reformmal, ahogy hiba, hogy a beígért másik reformjavaslat és az előttünk fekvő nem jött egyszerre, mert ha az a javaslat, amelyet most ígérnek, később jön, megint az lesz a helyzet, hogy a közigazgatás még meg sem szokta ezt a törvényt, amelyet most hozunk, és máris jön egy másik, újból kell kezdeni mindent, ez pedig fennakadást és zavart okoz a közigazgatási eljárás során. Az adott helyzetben az előttünk fekvő törvényjavaslat bírálatával kell foglalkoznunk. Bármennyire csábító volna is az a tér, amelyre t. barátom és képviselőtársam, Payr Hugó az előző ülés során elsiklott, aki valóságos csokrát kötötte össze a közigazgatási csodabogaraknak, nem követem ebben, bár ilyen lehetetlen közigazgatási eseteket tucatjával lehetne előhozni, és az a sajátságos, hogy bár mindenki tudja, mindenki érzi, hogy vannak ilyen anomáliák, mégsem tudunk eljutni az anomáliák kiküszöböléséhez. Egy-két gondolatához, amelyet a képviselő úr beszéde során itt felemlített, mégis szükségesnek tartom, hogy magam is pár megjegyzést fűzzek. A képviselő úr nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy Magyarországon a közélet egyik ülése 1938 március 8-án, szerdán. főproblémája a túladminisztráeió megszüntetése. Monumentum aere perennius-t állít magának, (Jánossy Gábor: Exegi!) aki a fogas kérdést megoldja. Payr Hugó t. képviselőtársam szívhezszóló apellációt intézett azokhoz a tisztviselőkhöz, akik egyéb forrásokból is fenn tudják magukat tartani. Nekem HZ M nézetem, hogy itt hiábavaló minden szívhezszóló apelláció az altruista érzésekhez, ha törvénnyel nem rendezzük ezt a dolgot. Egyébiránt is azt tartom, hogy a sürgős probléma, amellyel az miniszter úr mint a rend őre kell, hogy foglalkozzék, az, hogy a meglévő munkaterületeket arányosan osszák fel. Igen sok munkanélkülinek lehet ezzel kenyeret juttatni. Az állás- " halmozás kérdését is szemszögből kell megítélnünk, s csak ezen az úton érkezünk el annak megoldásához. T. Ház! Ami mármost a javaslat részleges bírálatát illeti, én e bírálatot két részre osztom. Először foglalkozni kívánok azokkal a hézagokkal, homályos mondatokkal és paragrafusokkal, amelyek e javaslatban felfedezhetők, azután azokkal a rendelkezésekkel, amelyeknek benne kellene lenniök a javaslatlan — hogy az 1929—30. évi törvény egy-egy cikkét megjavítsuk — de amelyek nincsenek benne. Utalok a 4. §-ra. Azt mondja a 4. §, hogy fellebbezést csak az «érdekeltek» terjeszthetnek elő. Az érdekeltek meghatározása meglehetősen laza és hiányos, ezt precízebben kellett volna meghatározni, mert számos jogvita származhatik belőle. (Simon András: Szokásos jogi kifejezés!) Lehet, hogy az ügyvédeknek jó az ilyen homály, abból élnek meg. (Derültség a jobboldalon.) A 6. i azt mondja, hogy a fellebbvitelt annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amelynek határozata ellen a fellebbvitel irányul. Ez a szöveg szintén vitára ad alkalmat, mert nem éri el azt, amit elérni akar. Tudniillik arra tendál ez a rendelkezés,'hogy leegyszerűsítse a közigazgatást. Ellenkezőleg: több dolgot csinál, mert 'ha mondjuk, hogy másodfokon, vagy harmadfokon határoznak egy konkrét kérdésben és annál a hatóságnál kell beterjeszteni a fellebbezést, akkor az mégis csak visszaterjeszti megint a másodfokon, illetve elsőfokon eljárt hatósághoz és onnan kéri, hogy az aktákat csatolják be és terjesszék hozzá vissza, tehát megint nem küszöbölődik ki az akták sétálása az egyik hatóságtól a másik hatósághoz. Ezt úgy kellene szövegezni, hogy (olvassa): «Az elsőfokon eljárt hatóságnál kell mindig a fellebbezést beadni.» (Egy hang a jobboldalon: Az sem jó!) E szakasz 2-ik bekezdésének fogalmazása szintén nem helyes. Azt mondja a szöveg (olvassa): «A községi képviselőtestület határozata ellen, irányuló fellebbvitelt a községi jegyzőnél stb. kell előterjeszteni.» A mi közigazgatásunk nem ismer községi jegyzői hivatalt, a jegyző nem személyes hatóság. Lehet beszélni körjegyzői irodáról, vagy még helyesebben községi elöljáróságról, de jegyzőről nem lehet beszélni a törvényben. Nézetem szerint tehát ez korrigálandó, mert de facto olyan kifejezés, amelyet a mi törvényhozásunk nem ismer, i Felkiállások jobbfelöl: Melyik szakasz ez?) A 6. §. 2. bekezdése. A vegyes rendelkezésekben r szintén van egy-két rendelkezés, amelyet nézetem szerint meg kellene változtatni és minthogy a házszabályok szerint nekünk nincs módunk módosító javaslatot beadnunk, hacsak határozati javaslatot nem adunk be, de az előadó úr beadhat indítványt, arra kérem az előadó urat, hogy e