Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-153
398 Az országgyűlés képviselőházának 15 3. üUse 1933 február 28-án, kedden. (F. Szabó Géza: Ugyan kérem, egy félóra járásnyira itt van Zsámbék!) De mennyivel igazabb az, hogy a mai megcsonkított Magyarország . . . (Kabók Lajos: A háborgó lelkiismeret beszél most önökből! — Vázsonyi János: Ez a 97. pont! — Zaj.) Akkor még lehetett arról beszélni, hogy a közigazgatás az oláhokat, a szerbeket és a tótokat akarta megrendszabályozni^ ma már sajnos, erről beszélni sem lehet, ma már egyszerűen arról lehet csak beszélni, hogy a magyar nép, tisztán magyar lakosság ellen folyik a közigazgatás brutalitása, a csendőrök és szolgabírák brutalitása. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, íhogy általánosságban olyan kijelentéseket, amelyekkel a magyar közigazgatást meggyanúsítja, nem tehet. (Kabók Lajos: Nem kell azt meggyanúsítani, mert elég sok tény szól ellene!) Csendet kérek, képviselő úr! Büchler József: Meghajlok az elnök úr intelme előtt, de méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy éppen a legutóbbi in terpellációs napon voltam bátor (Kertész Miklós: És_ a legközelebbi interpellácós napon leszek bátor!) eme szolgabírói önkény gyönyörű szép virágait a Ház elé tenni és voltam bátor már egy párszor itt a Házban bemutatni, interpellálni olyan cselekvésekben, olyan tényekben Elnök: Kérem képviselő úr, az interpellációkat holnap fogják előadni. Most ne méltóztassék erről beszélni! Büchler Józzsef: En csak indokolni akartam... (Kabók Lajos: Az utolsó farsang az elnöki, székben! — (Zaj.) Elnök: Kérem Kabók képviselő urat, hogy ne kritizálja az elnököt! (Kabók Lajos: Ez csak tréfa!) Önnek senki sem adta meg a szót, maradjon csendben. Képviselő úr méltóztassék beszédét folytatni. (Kabók Lajos: Jánossy egy negyedóráig szavalt!) Ön is! Most már ideje, hogy hallgasson. (Derültség.) Büchler József: En, mivel konkrétumokról volt szó, rögtön rá is tértem a konkrétumokra és rámutattam arra, hogy a legutóbbi szerdán is ilyen konkrétumokat mondtam el. A mai kormányzati rendszer és a Gömbös miniszterelnök úr — bevezetőjében és programmbeszédében, ha jól emlékszem, éppen itt a Házban mondotta a miniszterelnök úr — nem akar a lelkeken taposni, nem akar szuronyokkal kormányozni. (Farkas István: No, no!) De a kormány cselekedetei egészen mások. Ugylátszik, hogy Talleyrand-tól tanult a miniszterelnök úr — egyébként nem is volt rossz iskolája, ha valóban tőle tanult — aki azt mondotta Napóleonnal való beszélgetésében: az én meggyőződésem az, hogy feltétlenül és mindig a szabadságról kell beszélni, de kormányozni továbbra is csak szuronnyal, tábornok! — A szolgabíró uralomnak és a mai kormányzati rendszer uralmának is ez az alapja: a szabadságról beszélni, állandóan és ismételten a demokráciáról szavalni, ellenben kormányozni csak tovább szuronnyal és szuronnyal, tábornok úr. (Farkas István: A tábornokok ezt így csinálják a politikában!) T. Ház! A fővárosi ember, aki itt él Budapesten, de még a kisvárosi ember sem tudja felfogni azt, hogy mit jelent falun lakni és mit jelent egy jegyzőnek, horribile dictu, egy jegyzőnek kormányzása alatt élni. (Brogly József: A jegyző nem is kormányoz!) Távol áll tőlem, mintha én most általánosítani akarnék, hogy minden jegyző visszaél a hatalmával, de méltóztatnak arra emlékezni, hogy a hadisegélyek körül milyen bajok voltak a háború alatt, (Jánossy Gábor: A jegyző hatósági közeg!) hogy mit műveltek a jegyzők a falvakon és hogy bizony nem egy jegyzőnek a forradalom alkalmából el kellett menekülnie. (Brogli József: Az önök izgatása következtében! A Fényes Lászlók bűne! — Kabók Lajos: Azért, mert legelni küldték a hadbavonultak feleségeit. — Zaj,) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek minden oldalon. Büchler József: En a legutóbbi időben láttam egy jegyzőt, aki egészen pontos és hű képet ad arról, hogy mit csinálnak a jegyzők a falvakban. En láttam azt a híres jegyzőt^ akiről itt a kisgazdapárt padjaiban beszéltek. (Brogli József: Véletlenül az egyik legderekabb jegyző! — Zsigmond Gyula: Becsülettel és tisztességgel szolgálják a hazát a magyar jegyzők! Kár a magyar jegyzőket bántani, becsülettel dolgoznak és a nemzet érdekeit képviselik! — Zaj. — Elnök csenget.) Tisztelt Zsigmond képviselő úr, önnek nem illik olyan hangosnak lenni! Ez előtt egy félesztendővel még ezekben a padokban ült, ellenzéki programmal választották meg, > tehát nem illik olyan hangosnak lennie. (Zaj.) Elnök: A képviselő urakat a jobboldalon is kérem, maradjanak most már csendben. Lehetetlen a tanácskozás, ha az urak mindig közbeszólnak. (Kabók Lajos: Végre!) Tessék csendben maradni. Kabók képviselő urat éppen azért figyelmeztettem az előbb is y mert az elnököt bírálta. Ehhez nincs joga a képviselő úrnak. Büchler József: Módomban volt a nevezetes tardi jegyző működését látni. (Jánossy Gábor: A tardi jegyzőről szól ez a törvényjavaslat? — Elénk derültség.) Elnök: Kérem, tessék már csendben maradni. (Farkas István: Felébredt uraságod? — Jánossy Gábor: Nem szoktam itt aludni, mint a közbeszóló úr! — Farkas István: En nem alszom, tanújelét szoktam adni.) Beszélni se beszéljen annyit Jánossy képviselő úr. (Derültség.) Büchler József: Ez a javaslat nemcsak a tardi jegyzőről szól, hanem az ország minden falujának jegyzőiről is szól, mert még nagyobb hatalmat ad a jegyzőknek. A jegyzőnek van kiszolgáltatva a falu népe, ha egy szegénységi bizonyítványt akar valaki, a jegyzőhöz kell mennie, ha erkölcsi bizonyítványra vagy akármiféle kis írásra van szüksége adóügyben, vagy bármiféle ügyben, a jegyzőhöz kell menni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Minden bajában odafordul!) A jegyzőnek ki vannak szolgáltatva kénye-kedve szerint, hiszen valóságos kiskirály, valóságos diktátor egy ilyen jegyző a falvakban. Nem tartom szerencsés gondolatnak és ötletnek — hogy úgy mondjam — azt, amit a belügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal akar. A belügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal a felebbezési fórumokat csökkenti, illetőleg csak -egy felebbezési fórumot állapít meg a mai két, illetve három fellebbezési fórum helyett. Ha a parasztoktól elvonjuk ezeket a fellebbezési fórumokat és a legfelsőbb fokon a vármegyére bízzuk a jogerős közigazgatási döntéseket, kérdezem, mi lesz vájjon a falun? (Jánossy Gábor: Hamarább befejeződnek az ügyek!) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni. A szónok most tér rá a javaslatra, nincs joga a képviselő úrnak zavarni. Büchler József; Hiába, emberek vagyunk
