Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-153

Az országgyűlés képviselőházának 15 3. és a jegyzők, (Farkas István: Függenek fentről és pártemberek is leg-többnyire kényszeritik őket, hogy azok legyenek!) akik függenek a vármegyétől, függenek az egyes politikai pártoktól. (Brogli József: Nemzeti a'lapon álló emberek és nem pártemberek ! — Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Brogli József: Igen, igen! — Farkas István: Uraságod a holdban él? — Zaj.) Minden falu jegyzője előtt ott fekszik, hogy ki kire szavazott, ki milyen pártra szavazott. (Farkas István: Aszerint hajtják végre a rendeleteket is, hogy ki melyik pártra szavazott!) De egyébként is, főképpen a jegyző pontosan tudja a falun, hogy melyik lakos milyen párti ember. Ezek .a falusi jegyzők pártoskodnak, s nagyon jól látjuk a választásokon, hogy mit művelnek a falvakban; nagyon jól tudjuk, speciálisan mi szociáldemokraták, hogy hogyan bánnak vidéken a jegyzők a szocialista lakossággal, szocialista felfogású parasztokkal és földmívelőkkel. (Brogi József: Olyan is van?) Az ilyen egyszerű emberek dolgában még megértem, hogy a javaslat leegyszerűsítést kontemplál a fellebbezési fórumoknál; egyáltalában hova fog vezetni ennek a törvényjavaslatnak intenciója, illetőleg ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz- mi lesz ebből országos jelentőségű ügyekben. (Farkas István: Még nagyobb lesz a gazság!) Itt vannak például az egyesületi ügyek. Az egyik megyében az alispán azt fogja mondani, hogy a vasmunkások helyi csoportját engedélyezi, s hogy tudomásul veszi a szociáldemokratapárt szervezeteit. Ezeket különben nem is kell bejelenteni, nincs semmiféle joga az alispánnak, hogy követelje ezek bejelentését, de elővigyázatosságból megteszik a falusi lakosok, hogy bejelentik még azt is, ha egyik helyről a másikra teszik át a pártszervezet helyiségét. Tegyük fel, hogy Szabolcs megyében az alispán azt fogja mondani, hogy a vasmunkások, vagy építőmunkások országos szervezetének, amelynek belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabálya van, a helyi csoportját, annak működését nem engedélyezi. A másik megyében, például Pest vármegyében, vagy Nógrád vármegyében azt fogja mondani az alispán, hogy engedélyezi. Ebből anarchia lesz, t. miniszter úr. Az egész országban különféleképpen fogják magyarázni az alispánok ezt az egyszerű témát. (Farkas István: Helyi királyságok lesznek! — F. Szabó Géza: Véletlenül elsőfokú hatóság az alispán ebben a kérdésben!) Ha az egyesületek és a politikai pártok szerveizetei meg akarnak alakulni, akkor az egyik megye alispánja ezt engedélyezni fogja, a másik nem, pedig méltóztatnak tudni, hogy a belügyminiszter 112.616. számú rendelete ezt a témát már el is döntötte. Itt van ez a nyomtatvány, — méltóztatnak látni, ezt mi ki is nyomattuk és el is küldtük minden egyes helyi csoportnak, — melyben maga a belügyminiszter magyarázza meg és oktatja ki a hatóságokat, hogy p. o. politikai pártszervezetek működését nem is kell bejelenteni. Es mi történik? Az egyik megyében nem veszik tudomásul, mert az alispán úrnak, vagy a főispán úrnak így tetszik, a másik megyében pedig tudomásul veszi az illetékes helyi hatóság vagy megyei hatóság azt, hogy a szociáldemokratapárt abban a községben, vagy abban a megyében pártszervezeteket létesít. (Esztergályos János: Még a címtáblát is leveszik!) Ebből kifolyólag azt látjuk, hogy a helyi hatóságok a legkülönfélébben magyarázzák pl. ülése 1933 február 28-án, kedden. 399 a pártszervezetek és egyesületek működését. Mi lesz ebből? Tiszta anarchia! Éppen ezért indítványt nyújtok he, cmely szerint az 1. bekezdés b) pontja után c) pontként vétessék fel, hogy «ez f a korlátozás — vagyis iá fellebbezések korlátozása — nem terjed ki az országos politikai pártok és egyesületek működésére vonatkozó határozatokra, mert ezen ügyekben további fellebbezésnek, illetve felülvizsgálatnak van 'helye.» De ez az egész törvényjavaslat egy valóságos ellentmondás, mert az egész 1929. évi XXX. te. — Scitoviszky volt miniszter úr nagyon jól tudja, — azon a centralista elven épült fel, amely az egész törvény javaslatnak, úgy ennek, mint a másiknak, az 1930. évi XVIII. tcnek gerincei. Ez nem is szorul bizonyításra, hiszen annakidején erről nagyon sokat beszéltek. Ennek a két törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmakor az előadó, néhai Csák Károly, kitűnő előadásban legnagyobbrészt ezt az érvet igyekezett gyengíteni, az önkormányzati jogot próbálta védelmezni a centrális törekvésekkel szemben, ö mondta azt 1929 március 5-én tartott előadó beszédében, hogy (olvassa): «Az önkormányzati jog gyengítésével elgyöngül az alkotmány védelmére való képesség és készség is.» Mi más volna ez a javaslat, mint meggyengítése azon emberi és önkormányzati jognak, hogy végső fokon ne a kiskirályok döntsenek az ő ügyeikben? Amíg tehát az említett két törvény centralizál, ez a javaslat decentralizál. T. Képviselőház! Mi, akik természetszerűen az önkormányzati elvnek vagyunk végig a hívei minden közigazgatási kérdésben, örömmel üdvözölnők ezt a javaslatot, "ha nemcsak egyszerűen adminisztratív ügyekben, hanem politikai szerkezeti kérdésekben is decentralizálna, vagyis az önkormányzati elvet juttatná jobban kifejezésre. Ma már odajutottunk, hogy a mai vidéki kormányzásban — még egyszer állítom — a pártkormányzás az úr. Mi lesz ebből, ha a kartotékrendszer megépül, az a nevezetes kartotékrendszer, amelyet éppen Eckhardt képviselő úr leplezett le a múltkor egy ülés alkalmával? Ha valaki szegénységi bizonyítványt fog kérni, meg fogják nézni, mi van a kartotékban és mi a véleménye a kerületi, illetve a megyei párttitkár úrnak. Teljes és tökéletes pártrendszer a falvakban és a megyei városokban, ez lesz az eredmény. Ha már jönnek novelláris módosítással, tessék hozni a teljes demokratikus megyei és járási rendszer felépítését es ne ezt a korcs javaslatot. T. Képviselőház! Ma már nem lehet egyszerűen a vármegye ablakából nézni a világot. A nagy nemzeti összefogás mindaddig csak frázis marad, amíg ilyen törvények vannak a Corpus Jurisban, mint éppen az 1929 : XXX. és az 1930 : XVIII. tc.-kek. Hozzá vagyunk mi ehhez szokva, nem vagyunk elkényeztetve, hogy minden törvénynek osztályjellege van, amelyet önök hoznak. Az 1929 : XXX. te. valósággal kiabálja magából az osztályjelleget. Ha már megvan a lehetősége annak, hogy pár ember mutatóba belekerül a megyegyűlésbe vagy pláne a kisgyűlésbe, akkor se mehetnek el, mert az előző belügyminiszter, aki az 1929. évi törvényjavaslatot képviselte itt a Házban, nem gondoskodott arról, hogy azok a szegény emberek, ha elmennek a megyei gyűlésbe, valami útiköltséget kapjanak. A politika nem a gazdag emberek privilégiuma, a szegény embernek is joga van politizálni, s ma tessék elképzelni, hogy például Békés megyében, ahol 49 tagja van a szociáldemokrata megyei frakciónak,