Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-152

350 Az országgyűlés képviselőházának 152. ülése 1933 február 23-án, csütörtökön. giában neveli a falusi gyermekeket, a falusa nincstelenek gyermekeit Ezért is tiltakoznak, ezért is akadályozták meg a 8 osztályos népiskola megvalósítását, ezért tiltakoztak az. intenzívebb és hosszabb ideig tartó népoktatás ellen. (Simon András: Ök ellenzik ta legjobban! — Farkas István: Kik ellenzik? A földbirtokosok ési az Omge. ellenzik, nem a munkásság! Klebelsberg is hozzájárult!) A képviselőház már megszavazta. Mindnyájan tudjuk azt is, hogy legfelsőbb helyen is hozzájárultak. A Felsőiház, ez az osztályképviselet az, amely ennek megteremtését megakadályozta. Az indokolás által említett százados hagyományokon alapuló meleg, patriarchális viszony csak azt jelentette, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott cseléd és munkás ettől a saját érdekei ellen való ideológiától eltöltve, isteni rendeltetést látott a maga sorsában, nem követelte a maga jogait, belenyugodott a maga sorsába, abba a sorsba, melynek patriarchális voltáról nem is nekünk kell itt tanúbizonyságot tennünk, hanem csak el kell olvasni a Hármaskönyv idevágó fejezeteit, el kell olvasni a Zelensky grófok tetteit és életük eseményeit. El kell például olvasni Karács Ferencné Takács Évának, egy a birtokososztályból származó írónőnek 1825-ben a földmíyelő nép állapotáról írott könyvéből azt a fejezetet, amely azt mondja, hogy «A szegény munkásokat és cselédeket döglött juh- és férges disznóhússal tartani, azok számára az élet aljából sótalan kenyeret süttetni, hogy annak három részét a kutyáknak hajigálják, a kénytelenül megettektől pedig sokszor a legnagyobb dolog idején rakásra betegedjenek... a szegény szomszéd zsellér kertjét Akhábként, egykét szép gyümölcsöt termő fáért a, magáéhoz foglalni; kis kárért a jobbágynak lúdjait falkástól behajtani s kármegtérítés felett még meg is koppasztani... úri szokás-» (Malasits Géza: Berzeviczy Gergely! Horváth Mihály! Tessék elolvasni! — Esztergályos János: Remélem, miniszter úr, nem voltak destruktívak!) T. Ház! De ahol nem ezek a viszonyok voltak, ahol valóban megvolt a jobbágytartó földesúrban az emberi érzés és a maga jobbágyával úgy bánt, mint ahogy emberrel kell bánni, még ott is ez csak szívesség, leereszkedés volt i az ő részéről, nem a jogon és az emberi egyenlőségen alapuló elbánás volt, hanem a kegyes úr és az engedelmes szolga viszonya. (Lányi Márton: Hogyan lehet ilyent mondani?) En azoknak, akik ezt a viszonyt visszakívánják ma, csak azt mondhatom, hogy ennek talán volt valamikor jogosultsága más gazdasági viszonyok között, más termelési vir szonyok között; akik ezt visszakívánják, akik ezt fenntartani kívánják, elfeledkeznek arról, hogy ma már egészen más a világ képe s akik ezt nem értik meg, akiknek minden őse jobbágytartó földesúr volt, azoknak meg kell hogy megmagyarázzuk mi, akiknek viszont minden őse, r azoknak a jobbágytartó földesuraknak jobbágya volt. így élt a magyar nép ebben a patriarchális állapotban és Petőfi szerint így ontott majd vért, majd verítéket és amit az indokolás itt a régi időknek előnyére megállapít, hogy tudniillik akkor nem fordult elő, hogy a gazda adós maradjon kiérdemelt járandósággal, ennek oka nem egyéb, mint az, hogy nem volt panaszos, tehát nem is volt bíró, mert a jobbágy nem mert és nem tudott panaszkodni az őt ért jogtalanság miatt sehol sem. A patriarchális viszonynak igazolásában és meglátásában nem is kell nekünk a régi szerzőkhöz és régi történetírókhoz visszamennünk; elég, ha a közelmúltban keresünk erre nézve bizonyítékokat. 1891-ben dr. Gál Jenő — nem a képvtiiselőtársunk — az alföldi munkásmozgalomról írott munkájában ezt írja (olvassa): «Vannak hatóságok, amelyek előtt a munkásnép sohasem kap igazat». Dr. Czettler Jenő, a Képviselőház jelenlegi alelnöke a Magyar Gazdák Szemléjében ugyanabban az időben ezt írja a hatóságokról (olvassa): «Csak akkor érdeklődnek a munkásnép helyzete iránt, ha az elégületlenség valamilyen lázadás formájában előttük áll már». (Malasits Géza: Körülbelül így ír néhai Rubinek Gyula is, érdemes lesz elolvasni!) Az 1898. évi II. tcikket az egész magyar törvényhozás két szavazat ellenében fogadta el. Ugyanabban az időben foglalkozott a törvénnyel a Monatschrift für Christliche socialreform s azt írta a törvényről, hogy senki sem szabadulhat meg attól a gondolattól, hogy ez a törvény azon legbarbárabbb törvények közé tartozik, amelyeket valaha emberi agy felebarátok elnyomására kigondolt. Abban az atmoszférában tehát nagyon érthető, hogy nem fordultak elő olyan esetek, mint amilyenek alapján a törvényt most meg kellett alkotni, f illetőleg esetek előfordultak, ellenben orvoslást keresni nem mertek érte, mert abban az atmoszférában nem is nagyon lehetett kedve igazságot keresni annak, akinek igazságra volt szüksége. Aki ettől a levegőtől szabadulni akart, elment a városba, megindult a nagyvárosbatódulás, az a menekülés a falutól s emlékezzenek vissza a képviselő urak arra, hogy azokban az időkben az ÖMGE és kapcsolt részei már arról cikkeztek, hogy ez a városbatódulás nem egyéb, mint a jobbágy visszaélése a költözködés szabadságával. Ezeknek a régi patriarchális viszonyoknak a leromlása végeredményben tehát csak annyit jelent, hogy a háború erkölcsnemesítő hatása és a gazdasági viszonyok romlása következtében részben a munkabérmegtagadások esetei általánosultak, részben pedig az egyre kiterjedő felvilágosító munka, a szervezés munkája, ezeket a panaszokat jobban feltárta, ezekbe az emberekbe több bátorságot öntött, hogy a maguk igazát keresni merjék. Az előadó úr is azt mondta többek között, hogy a gazdasági helyzet romlása hozta magával az erkölcsi felfogás lazulását s ennek a kijelentésének figyelembe vételét is ajánlom, mert ezzel egyszerűen azt igazolta, amit mi már régen mondtunk^ hogy ebben a társadalmi rendben tulajdonképen az erkölcsi elv nem egyéb, mint egy hasznossági elvnek a kikristályosodása és abban a pillanatban, amikor valamilyen erkölcsi elvből a hasznossági elv elvész, maga az erkölcsi elv is átalakul. (Simon András: Ezt csak a materialisták mondják, más nem.) Éppen azért hivatkozom az előadó úrra, aki ugyanezt mondotta, a mondatát pontosan feljegyeztem, ezt így mondotta és ezzel bennünket igazolt. (Büchler József: Sohase érje nagyobb baj!) Mondom, ezeknek az eseteknek, illetőleg a közigazgatási hatóságok elé kerülő esetek számának gyarapodása annak a felvilágosító és szervező munkának az eredménye volt, amely rávette és rávezette azokat, akikkel igazságtalanság történt, hogy a maguk igazát keressék s ezért kellett a felvilágosító munkát üldözőbe venni s ezért került a földmunkások szervezke-