Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-152

Az országgyűlés képviselőházának 152. dése az osztálygyűlölet tüzébe, az osztály gyű­lölet üldöztetésébe. 1906-ban, amikor a földmunkásszövetség" meg-alakult, akkor sem azért kapott a magyar­országi földmunkásság szervezkedési enge­délyt és alapszabályokat, mintha a régi jobb­ágy és földesúri mentalitásból kigyógyult volna az akkori magyar belügyminiszter, ha­nem egészen más okból, amint ezt idézettel bi­zonyíthatom, a «Magyar Szociálpolitika Mér­legé»-ről szóló munkából, amelyben azt mond­ják, hogy az uralkodó osztály ellentétbe jutott a dinasztiával és a dinasztiára támaszkodó inparlamentáris kormány az uralkodó osztá­lyok elleni sakkhúzásképen^ megadta az enge­délyt a Földmunkások Országos Szövetségéhez. 1906 januárjában így alakult meg a szövetség s decemberben már 48.616 beiratkozott tagja volt. Az ellenforradalmi reakció azután tökélete­sen megfosztotta a_ földmunkásságot az ellen­állás, a szervezkedés, az önvédelem jogától és akárhány helyről hallottuk azt az ellenvetést, amikor a földmunkások otthont akartak épí­teni vagy helyiséget akartak bérelni a maguk számára, hogy dolgaikat megbeszéljék: vájjon minek a parasztnak a kaszinó, maradjon ott, ahol eddig volt. Tíz esztendő óta tilos szá­mukra a helyi szervezetek alakítása, 1922-ben betiltották lapjukat és azóta némaságra van­nak kényszerítve annak ellenére, hogy minden senki kaphat lapengedélyt, aki a kormány di­cséretére vállalkozik. A magyar nép nagy többségét kitevő mezőgazdasági munkásságra azonban hallgatás van rákényszerítve. Az elmúlt 13 év alatt mindenétől megfosz­^tták ezt a réteget, amivel a kizsákmányolás ellen védekezni^ tudott volna és ennek ellenére is a Földmunkások Országos Szövetsége a leg­utóbbi évtized alatt minden évben bőségesen a földmívelésügyi miniszter úr tudomására hozta azokat a sérelmeket, amelyek a földmunkássá­got érték. Konkrét esetek tömegét tártuk fel, követeltük a nyilvánosság előtt ezeknek az eseteknek megvizsgálását, orvoslását és köve­teltük ezeknek az eseteknek lehetetlenné tételét törvényes intézkedések útján. Mi teljes joggal állíthatjuk tehát azt, hogy ennek a törvény­javaslatnak megszületése azoknak a sürgeté­seknek eredménye, amelyek a Földmunkások Országos Szövetségéből indultak ki. Ennek el­lenére is meg kell állapítanunk a törvény ja vais ­latról ismételten, hogy a legsúlyosabb problé­mák figyelembe nem vételével csak egy kisza­kított része a problématömegnek. Vájjon mit is ér ez az egész parányi morzsa, ez az egész törvényjavaslat elsősorban az általános titkos választójog nélkül» a nélkül, hogy azoknak, akik ebben a törvényben érdekelve vannak, joguk lenne beleszólni abba, hogy ennek az or­szágnak végrehajtó és igazságszolgáltató szer­vei hogyan alakulnak. Mit ér ez általános vá­lasztójog nélkül, mit ér ennek az egész osztály­uralmi szervezetnek gyökeres megváltoztatása nélkül? Ágoston Pétert kell idéznem, aki azt mon­dotta, hogy: hiába» egy nagy szervezet kollek­tív pszichéje ellen — míg létesítésének társa­dalmi előfeltételei, a tiszta osztályuralom, ro­koni gens-ek, hivatalra való jog állandóan meg­megújulnak — ilyen kezdeményezéseknek med­dőknek kell iniaradniok. Nem elég a törvény­javaslat szövegében és indokolásában hangozta­tott jóakarat addig, amíg az osztályuralmi ki­rakatban ilyen tessék-lássék törvények dísze­legnek, Amíg az uralom a kirakati cikkekkel ülése 1933 február 23-án, csütörtökön. 351 csak az európai szimpátiák megszerzését cé­lozza, ő maga azonban a kirakati cikkeket nem használja fel, addig ez szemfényvesztés marad befelé mindig. Amíg egy becsületes valódi nép­parlament az összes törvényeket, amelyek, a mezőgazdasági munkásokra vonatkoznak, nem veszi revízió alá és nem alkot olyan újakat, amelyektől ez a konok reakció eddig elzárkó­zott, addig ez a törvény csak a hivatalos lap­ban fog megjelenni, künn az életben semmi eredménye, semmi hatása, semmi következmé­nye nem lesz. És addig, amíg a mezőgazda­ságban dolgozók érdekképviseleteinek a szabad szervezkedés eszközével nincs befolyásuk a tör­vények végrehajtására, — nem követelünk több befolyást, mint amennyi a nagy agrárius ér­dekeltségben tömörült néhány ezer ember kezé­ben van —addig minden törvényalkotás meddő marad, addig ennek a törvényalkotásnak is meddőnek kell maradnia. T. Képviselőház! Hát még mennyire meddő marad a törvényalkotás akkor, ha az ered­ménnyel a szándék is egyezik, vagyis a szán­dék az, hogy meddő maradjon a törvényalko­tás, s természetesen annál inkább az az ered­mény is. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Kéthly Anna: Hogy pedig mennyire az eredménytelenség a szándék, arra világosságot vet a kormánynak az a legutóbbi intézkedése, amelyről a Képviselőháznak talán nincs is tu­domása, olyan csendben, olyan bizalmasan haj­tották végre. Ez az intézkedés felfüggeszti az 1923. évi XXIV. te. alapján létesített ülnök­rendszert, amely eddig a mezőgazdasági mun­kaperekben első- és másodfokon rendszeresítve volt. Felfüggesztik ezt a parányi morzsáját a mezőgazdasági munkásság érdekképviseletének ezekben a perekben éppen akkor, amikor a kormányfő állandóan az érdekképviseletek mel­lett nyilatkozik. Felfüggesztik azt az érdek­képviseleti védelmet, amelyben a mezőgazda­sági munkásság saját életsorsosainak néhány pengős igényéről van szó, a munkáltató szá­mára úgyszólván teljesen értéktelen összegről, s arról az esetről, amikor azt a silány kere­setet sem kapja meg a munkás, amiért a bir­tokos által egyoldalúan diktált munkafeltételek szerint már megdolgozott. Most ezt is lebon­totta a kormány és ez az igazi képe, igazi jelentősége a kormány szociálpolitikai szándé­kai komolyságának. Szavalnak érdekképvise­letről és ott, ahol az érdekképviselet a munkás érdekének képviseletét jelenti, ezt a legpará­nyibb maradványát az érdekképviseletnek is lebontják. Ez a minimális lehetőség volt eddig az egyetlen mód a beleszólásra ezekbe a dol­gokba. Most azután hol panaszkodhatik az a törvény tudatlan, igen sok esetben írástudat­lan paraszt a maga bajáról, ki ad neki taná­csot? Hiszen, ha két ember összejön a faluban, — különösen, ha ez egyik nem is falubeli — rögtön tiltott gyűlést szimatolnak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ha két ember összejön, tiltott gyűlés­nek minősítik!) súlyos pénzbüntetésekkel és szabadságvesztésbüntetésekkel sújtják az illető­ket, még pedig olyan formán, hogy a szabad­ságvesztésbüntetést legtöbbször a legnagyobb dologidőben hajtják végre. (Ügy van! r Ügy vem! a szélsőbaloldalon.) így történt ez éppen a legutóbbi hetekben Szőregen, ahol férjet és feleséget, néhány hetes gyermek anyját, ket­tőjüket együtt hívták be a büntetés kitölté­sére, amikor a férjet inségmunkára hívták be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom