Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

310 Az országgyűlés képviselőházának '1 maga elismeri, hogy ilyen akadályok nem forognak fenn, akkor a miniszter úr önkényesen jár el ebben >a tekintetben, mert mindaz* amit a miniszter úr az ezeréves szigetmonostori telepesek védelme tekintetében elmondott, mindaz, amit a kincstári birtok védelme tekintetében elmondott, nem tartozik a miniszter úr hatáskörébe. (Ügy van! a baloldalon.) A vízjogi engedély megadása ntán kisajátítási eljárásnak van helye és e kisajátítási eljárás keretében a törvényekben arra megszabott hatóság, a bíróság állapítja meg azt, hogy van-e sérelem és ennek a sérelemnek mennyi az anyagi ellenértéke. A miniszter úr tehát önkényesen, törvényellenesen jár el, amikor mint vízjogi hatóság, más minőségében megakadályozza vízjogi hatóság minőségében köteles és teendő intézkedéseit. Nagyon sajnálom, t. miniszter úr, mint méltóztatott mondani ... (Mikeez István: Igaza van a miniszter urnák!) Ezt úgyis tudtam. (Derültség. — Bródy Ernő: Ön megnyerte az ütközetet. — Friedrieh István: Jánossy, hallotta, mit mondott? Eltanult magától valamit. — Jánossy Gábor: Nem én mondottam!) Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr ebben a kérdésben elragadtatta magát és szemben Budapest székesfőváros érdekeivel, előre deklarálta a miniszteri székből azt, amit legjobb esetben a bíróság deklarálhatott volna, hogy itt horrendus értékekről van szó, birtokok tönkretételéről van szó. (Peyer Károly: Az a kérdés, hogy kinek a vadászkürtje ez. — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Bérbe van adva hatezer pengőért. — Halljuk! Halljuk! — Malasits Géza: Ki vadászik ott? — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem is tudom!) Itt a miniszter úr hallatlan rossz szolgálatot tett a közügynek és a miniszteri tekintélynek, mert teljesen lehetetlen dolog az, hogy a miniszter úr beleavatkozva a majd eljárandó polgári hatóság, a bíróság feladatkörébe, már előre esztimálja, hogy itt horrendus értékveszteségről, birtoktönkretételről van szó. Ez nem tartozik a miniszter lírra. (Jánossy Gábor: A bíróság ettől függetlenül dönt. — Kelemen Kornél: Az majd intézkedni fog. — Hajós Kálmán: Majd a szakértők eldöntik.) A szakértők majd megmondják, esak azt kérem a miniszter úrtól, hogy engedje oda a szakértőt. Ebben teljesen egyetértek Hajós Kálmán képviselőtársammal. Azt mondotta a miniszter úr, hogy tönkremennek a birtokok azáltal, hogy ezt a parti sávot kisajátítják. Bocsánatot kérek, a fővárosnak a kezemben lévő térképe szerint ilyen birtok már tulajdonában van a 90-es évektől kezdődőiéig és emellett ott vannak a mezőgazdasági célokra szolgáló birtokok, amelyeket használnak. Az, hogy a miniszter úr egyszerűen esr csodálatos villatelepnek, weekend-telepnek minősíti a szentendrei szigetet és ezen a címen akarja megakadályozni, hogy a vízjogi hatóság törvényes kötelességének eleget tegyen, lehetetlen álláspont. Hiszen akkor ugyanilyen erővel Visegrádig fel és nem tudom meddig le a Dunán meg lehetne akadályozni minden vízjogi műveletet, mert akkor előállhatna a hatóság és azt mondhatná, hogy ezek dunaparti telkek. Ez teljesen irreleváns. Ennek a kérdésnek eldöntése a bíróság elé tartozik abban a pillanatban, amint a miniszter úr törvényes kötelességének eleget tesz és a vízjogi engedélyt megadja. Kérdeztem a miniszter urat közbeszólás I formájában, most ismét megkérdezem: mi történik akkor, ha á székesfőváros nem hajlandó ennek a kedves erőszaknak engedni — 51. ülése 1933 február 22-én, szerdán. szépen fejeztem ki magam, másképpen is kifejezhettem volna magam — és nem hajlandó sem a 800 hold értéktelen kincstári birtokot egymillió pengőn felüli vételáron megvenni, sem pedig azt az előkelő mágnásbirtokot megvásárolva, csereképpen a kincstárnak felajánlani. (Büchler József: Mi fog akkor történni? — Friedrich István: Mikor fog megindulni a munka?) Meddig lesz a miniszter úr olyan bátor, hogy megtagadja, illetőleg nem adja ki a vízjogi engedélyt? Vállalja-e a miniszter úr ezért a súlyos anyagi felelősséget, vállalja-e ezért azt a felelősséget, hogy Budapest székesfőváros egymilliónyi lakossága esetleg katasztrofális vízhiányba fog kerülni? Vállalja-e a felelősséget azért, hogy a nemzeti munkatervben munkanélküli segély helyett beígért közmunka ezen a ponton, ahol szükséges munkáról van szó, ahol a pénz is megvan hozzá, nem tud megindulni? Ez a kérdés az, amire a miniszter úrnak felelnie kell. Hogy csak rámutassak még arra, hogy itt a főváros részéről akadékoskodás nem forog fenn, felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy e 800 hold terület megvásárlása a főváros részére ilyen horrendus áron a legsúlyosabb helyzetbe hozhatja a fővárost, mert a földmi velésügyi miniszter úr azt mondja, hogy az ezeréves sziigetmonostori telepeseket á főváros elégítse majd ki az így megvásárolt 800 hold földből. Vállalja-e az anyagi garanciát r a kincstár és a földmívelésügyi' miniszter úr, hoery ezek a szigetmonostori telpesek ezt a homokos haszontalan földet el fogják fogadni kielégítésül? Tisztelettel kérek 10 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást engedélyezni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezte. Rassay Károly: A t. földmívelésügyi miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a kisajátítási törvény értelmében in natura nem köteles elfogadni a kisajátítást szenvedett fél a kártalanítást. Vállalja-e a földmívelésügyi miniszter úr a magánjogi anyagi felelősséget azért, ha ezek a telepesek különösen a miniszter úr mai ragyogó beszéde után, amelyben megmondotta, hogy itt horribilis értékekről van szó, nem lesznek hajlandók majd elfogadni ezt a bizonyos felajánlott esereterületet és ragaszkodni fognak-e ezen horrendus értékelés alapján a kisajátítási összeghez. ' Megfogja-e ezt a kincstár, vagy a földmívelésügyi miniszter úr fizetni? Engedelmet kérek, nem egy egyszerű kérdésről van szó. Itt arról van szó, hogy a főváros rendelkezésére álló összegek haszontalanul földvásárlásra fordíttattak és ennek következtében nem tudja a főváros haladéktalanul megindítani a maga földmunkáit, amelyek, ismétlem, közszüks égi etet is képeznek. Rámutatok arra is, t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy ez a 800 hold terület bérbe van adva; ha tehát a főváros megveszi, akkor ebből a hosszúlejáratú bérletből csak úgy tud kiszabadulni, ha a bérlőt kártalanítja. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Öt vagy hat hold van bérletben!) Bérbe van adva hosszabb lejáratra. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Dehogy! A Gruber-féle fürdőház és a telek van bérbeadva egy kis házacskával.) Akkor még egyszerűbb a kérdés. Ha nincs bérbeadva, akkor hagyjuk a bíróságra a kisajátítást, legalább nem lesz akadálya a bíróság megállapításának, (Kelemen Kornél: Hát ak-