Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-151
Az országgyűlés képviselőházának 151, ülése 1933 február 22-én, szerdán. 311 kor hagyjuk, majd elintézik! — Bródy Ernő: Azt kérjük, mert Budapest nem lesz balek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezen a területen évi 17.000 pengő kegyúri teher van. Hogyan jön ahhoz a földmíyelésügyi miniszter úr, hogy ilyen kedves erőszakkal beleszorítsa a fővárost abba, hogy 2 millió pengőt meghaladó terhet vállaljon ezekkel a különféle tranzakciókkal 1 ? (Weltner Jakab: Kinek az érdeke? — Peyer Károly: Megint valami mágnást szanálni kell!) T. Ház! Én a magam részéről nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék erről a törvényellenes álláspontról eltávolodni. Méltóztassék, mint vízjogi hatóságnak, kötelességét teljesíteni, vízjogi akadályok hiányában a vízjogi engedélyt kiadni és a többit rábízni arra a hatóságra, amelyet a magyar törvények ennek a kérdésnek eldöntésére megállapítottak : a magyar bíróságra. Enélkül a miniszter úr álláspontja törvénytelen, és egyszerű önkénykedés. Nem keresem, hogy milyen indítóokokból ered, tiszteletreméltó indítóokokból, azonban súlyos törvénytelenséget foglal magában a miniszter úr álláspontja. En minden felelősséget a további huzavonáért és haladékért az igen t. miniszter úrra és a kormányra hárítok. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Rassay Károly képviselő úr túlságosan kiélezte a kérdést, mert nem áll az, hogy én megtagadtam volna a vízjogi engedélynek kiadását. (Rassay Károly: Csak nem adta meg!) Nem adtam meg, (Rassay Károly: Hát ez az!) mert szükségesnek tartottam előbb más fontos szempontok feltárását a főváros vezetői előtt, (Rassay Károly: Addig nem indul meg a munka! Ez nem egyetemes szempont!) hogy nem lenne-e lehetséges a kérdést ezen szempontok kiegyenlítésével megoldani. Én nem tagadtam meg az engedélyt, én mindig sürgősen rendelkezésére álltam a fővárosnak e kérdések megbeszélésére. Amikor ezt tettem, nem szegtem meg a törvénynek rámnézve szigorúan kötelező parancsait, csak azt a lehetőséget használtam fel, hogy barátságos tárgyalásokat —, hogy a képviselő úr kifejezését mégegyszer ismételjem — folytassak le a kérdésnek azon szempontok tekintetében is kedvező megoldása érdekében, amely szempontoknak őrzése és képviselete, mint a kincstári birtokok kezelőjének, szintén az én feladatom körébe tartozik. (Rassay Károly: A bíróság elé tartozik!) Ami a felelősség kérdését illeti, én a felelősségbe nyugodt lelkiismerettel merem bevonni a képviselő urat és a képviselő úrhoz hasonló gondolkozásúakat is, mert amikor nem hajlandók egy méltányos tárgyalási alapra helyezkedni, (Rródy Ernő: Dehogy nem!) amely lehetővé tenné a munkák azonnali megindítását, szolgálná a kincstári vagyon megmentését, szolgálná a telepesek kártalanítását, ebben a felelősségben olyan mértékben osztozkodnak azok, akik ezeket a tárgyalásokat hónapokon keresztül saját iniciatívájukból folytatták már elődömmel és azután velem is (Rassay Károly: Megadja-e az engedélyt, vagy nem adja meg?) és egyszerre, nem tudom milyen oknál fogva, helyezkednek más álláspontra. (Rassay Károly: Meg tetszik adni az engedélyt, vagy nem tetszik megadni?) Én meg vagyok győződve róla, hogy helyes a politikám, amikor ismét le akarok ülni ezeknek a barátságos tárgyalásoknak továbbfolytatására és a kérdést az összes érdekek kiegyen Ütésével úgy akarom megoldani, hogy a szükséges közmunkák igenis, minél hamarabb megindíthatok legyenek. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szelsobaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Rassay Károly: Tisztelt Képviselőház! Legnagyobb sajnálatomra még mindig kénytelen vagyok... (Zaj jobb'felől.) Parancsol képviselő úr? (Kelemen Kornél: Ez az a rövidség?) Bocsánatot kérek, a miniszter úr válaszolt s nekem jogom van felelni. Nem a képviselő úr kényelmi szempontjai az irányadók előttem s ha a képviselő úr nem tekintené választási visszaélésnek s olyan cinizmussal nem kezelné ezt a nagy kérdést, akkor nem volna szükségem a felszólalásra. Az igen tisztelt miniszter úr adós maradt azzal a felelettel, hogy hajlandó-e megadni az engedélyt minden körülmények között, igen vagy nem? (Felkiáltások balfelől: f Köteles megadni!) Köteles a törvény értelmében. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Rassay Károly: En itt mint a Képviselőháznak egyik tagja, a miniszter urat mint minisztert interpelláltam. A miniszter úr átvitte az ügyet az alkudozó és tárgyaló felek terrénumára, mert egészen egyszerűen rámhárítja a felelősséget, hogy én nem vagyok hajlandó, mint Budapest székesfőváros törvényhatóságának egyik szerény tényezője vagy szereplője, engedni az igen tisztelt miniszter úr kellemes, vagy kedves erőszakának, mert ha polgári ügyről polgári felek között volna szó, akkor erre egészen más megjelölést találnék. (Mozgás a jobboldalon.) T. miniszter úr, én erre a térre nem mehetek át. A miniszter úrnak nincs joga elhárítani a felelősséget, mert más lapra tartozik a földmívelésügyi miniszter ttr felelőssége mint alkudozó,^ tárgyaló félé és más lapra tartozik mint vízjogi hatóságot gyakorló földmívelésügyi miniszternek a felelőssége. Ha a miniszter úr ezt az engedélyt tovább halogatja és nem adja meg, akkor mint miniszter ez alól a felelősség elől nem tud kitérni. Ez hivatalos hatalommal való visszaélés, (Zaj a jobboldalon. — Buch inger Manó: Az a kérdés, kinek az üzlete. — Elnök csenget) amely a fővárosnak súlyos vagyoni károkat akar okozni, hogy ezáltal akár a kincstárnak, akár az érdekelt, birtokot felajánló félnek anyagi előnyt juttassou. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ez valótlanság!) Bocsánatot kérek, ez a tényállás. És én még csak azt ajánlom a miniszter úr figyelmébe, hogy Budapest székesfőváros közönsége ezt nem érdemli meg, mert valahányszor az államkincstár Budapest székesfővárostól közérdekű célra telket kért, a főváros minden egyes esetben ingyen bocsátotta rendelkezésére. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A kórházi díjakat sem fizeti az állani!) Most csak arról van szó, hogy a főváros csupán azt a jogot kéri magának, amely minden egyes állampolgárt, minden egyes fizikai és jogi személyt megillet ebben az országban és a miniszter úr helytelen magatartásával ennek a jognak érvényesülését tudatosan megakadálvozza. (Ügy ra*>! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérelem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem<? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő
