Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
206 Az országgyűlés képviselőházának À lyen súlyosak, felolvasom egy 3600 pengő évi jövedelmű alkalmazottnak a terheit, amelyek jelentenek: kereseti és rokkantadóban évi 153*63 pengőt, jövedelmi adóban 65 pengőt, betegpénztári — és öregségi járulék, ameáy szintén ide van felvéve — 212*46 pengő. Ez egy kiadási statisztika. Az 1932. évi szükségadó harmadrésze 32-60 pengő, az 1932. évi rendkívüli szükségadó kétharmadrésze 14 pengő, jövedelemadó — az illető ide jegyezte: Imrédy-pötlék — 48*60 pengő, a rokkantellátási adó 1*80 pengő, még a hitközségi adó jön hozzá. Ez summa summarum 557 pengő egy évben, 300 pengős havi jövedelem után. Ez az az átlagos igen kis jövedelmű, többgyermekes, 35—40 év körüli családapa, akiről szó van, akinek védelmében ez az interpelláció tulajdonképpen elhangzott, s akinek érdekében nem tudom tudomásul venni a miniszter űr válaszát. Az infláció elkerülése ! — Igen t. Képviselőház, erre olyan sokszor történik hivatkozás. Elismerem, a pénzérték stabilitása minden fix keresetű alkalmazotti rétegnek természetes érdeke. Mi ezt a felfogásunkat itthon és a külföldön soha nem rejtettük véka alá, semmilyen vonatkozásban, semmilyen fórum előtt, de önmagában véve mindenféle újabb és újabb pénzügyi intézkedést, amelyek súlyosak, drákóiak, igazságtalanok, mert elkerülhetők lettek volna más pénzügyi politikával, csak azzal indokolni, hogy egyébként megrendül valutánk értéke és infláció következhetik, ezt nem lehet elfogadni. Ezzel az érvvel nem lehet olyan sokáig visszaélni, mint ahogy ez sajnos nálunk, a magyar közéletben már annyiszor megtörtént. A végkielégítést illetően sajnálom, hogy a miniszter ur nem teszi magáévá azt a megkülönböztetést, amelyet én tettem végkielégítés és végkielégítés között. Merem állítani, higyje el, hogy az esetek 90 százalékában a tényleges helyzet — amint mondám is — az, hogy az álláselvesztés és a teljes nincstelenség között eltelő hosszabb vagy rövidebb időnek áthidalására szolgáló segélyöszszegnek számít az, amit az alkalmazott végkielégítés címén kapott. Ebből elvenni meggyőződésem szerint nem lehet, nem szabad és nem illik. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatike a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem.') Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felálíani. (Megtörténik.) Többség ! A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa) : «Interpelláció a tervezett paprikamonopólium ügyében. 1. Mi a földmívelésügyi miniszter úr álláspontja a tervezett paprikamonopóliummal szemben ? 2. Megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr azt, hogy amikor az ország népe az elviselhetetlenül súlyos közterhek alatt nyög, ugyanakkor ezzel a monopolisztikus formával olyan eszközt adjanak egy magánérdekeltség kezébe, kizárólag ennek profitja érdekében, amellyel a fogyasztást közérdekellenesen még messzebbmenően megdrágítják % 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a termelők, kikészítők és kereskedők exisztenciáját támadja meg a tervezett megkötöttség és hajlandó é ezen érdekeltségeket is a most folyó titkos tanácskozásokba bevonni ? Budapest, 1933 február 7. Kéthly Anna, s, k t » 8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. Elnök : Az interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna : T. Képviselőház! Aki az utóbbi tizenhárom esztendő gazdálkodását megfigyelte, az tapasztalhatta azt, bogy a szepesi városokat már nem zálogosíthatták el nálunk, mert sajnos ezek nem tartoznak Magyarországhoz, de egyebekben, ha formailag nem is, de lényegileg találkozunk ugyanilyen intézkedésekkel. (Dinnyés Lajos : Hol van a miniszter úr ? — Simon András: Ágyban fekszik ! Beteg !) Elnök : Csendet kérek t- Képviselőház ! Kéthly Anna : Magyarország agrárország lévén, természetes, hogy a földmivelésügyi miniszter úr jár elől ebben a gazdálkodásban. Hogy ne beszéljünk egyébről, csak nagyjában a be- és kiviteli engedélyekről, a tűzifa behozatali monopóliumról és a boreladásról stb. a többi minisztérium csak néha tud ebbe a koncertbe beleszólni. (Zaj.) A többi minisztérium nem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy ennyi minden fölött rendelkezhetett volna, legfeljebb egy kis rádiójogról, vagy gyufáról lehetett szó és tárgyaltak a Máv. és a telefon monopóliumának bérbeadásáról — szerencsére eddig eredmény nélkül. Már most a mi álláspontunk a monopóliumok tekintetében az, hogy ha már kell bizonyos cikkeket, vagy jogokat kivonni a szabadforgalom lehetőségéből, akkor ezt a kivonást csak az indokolhatja, ha a monopólium kezelés jövedelme az államnak, az állampolgároknak egyéb terheit csökkenteni segít, ellenben monopoljogokat magánérdekeltségek kezébe adni, egyes kiválasztott csoportoknak, vagy. egyéneknek magánjövedelmeit fokozni azzal, liogy a fogyasztót kezén és lábán megkötözve a kiváltságosok hatalmába adjuk, ez én szerintem és a mi álláspontunk szerint a leggonoszabb és a legfelelőtlenebb visszaélés az államhatalommal, hasonló ahhoz, amikor a Bourbonok az adószedés jogát bérbeadták azoknark az adószedőknek, akik azután sanyargatásaikkal a forradalomba kergették Franciaországot. Most azonban az utolsó időben megint úgy látjuk, hogy a földmívelésügyi minisztérium felfedezett egy olyan fogyasztási cikket, amelyben, üzleti nyelven szólva, egyes érdekeltségek nagy fantáziát látnak, és ezen érdekeltségek sürgetésére most készíti elő a földmívelésügyi minisztérium a paprikamonopóliumot. (Büchler József: Paprika Jancsik megcsinálják a paprikamonopóliumot ) Elnök: Csendet kérek képviselő úr. Kéthly Anna: A tálalás igen csábító. A kibocsátott kommünikék elmondják azt, hogy (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) 400 vaggon paprikát termelnek Magyarországon. Ez a szám később ugyancsak a félhivatalos kommünikék szerint 500-ra emelkedik. így azután nem tudjuk, hogy tulajdonképen melyik a helyes szám a kettő közül. Ebből a mennyiségből 220 vaggont felvesz a belső fogyasztás, 110 vaggon exportra kerül, úgy hogy visszamarad 170 vagy 70 vaggon a szerint, hogy a félhivatalos kommüniké melyik adatát fogadjuk el helyesnek. Ez a megmaradt horribilis mennyiség az utóbbi években, főleg pedig a legutolsóban annyira lenyomta a paprikaárakat, hogy a termelők és a kikészítők vagy egyáltalán nem kapták meg a készkiadásaik fedezésére elegendő összeget, vagy pedig csak igen minimális mértékben. A paprikamonopolium intézésére felállítandó szerv tehát jogot kapna arra, hogy korlátozza a termelést, részben úgy, hogy a jövő évben más nem kapna paprika termelésre jogot, mint^ az, aki már 1932-ben is termelt, részben pedig úgy, hogy senki se termelhet nagyobb mennyiséget, mint az elmúlt esztendőben. A paprikatermelés és kikészítés joga tehát névre
