Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának 1US. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 207 és mennyiségre szólna. A monopolszerv a paprikát őrölt állapotban venné át a paprikámalmoktól. A malom csak ennek a szervnek adhatna el és a kereskedő és az exportőr (Dinnyés Lajos: Ki fog ezen keresni!) — majd azt is meg fogom mondani — ettől a szervtől venné át az árut őrölt állapotban 1 pengő 20 fillérért kilóját. A szövetkezet ezzel szemben 2 pengő 40 fillérért adná tovább (Kertész Miklós: Csinos!) az első kéznek. A következő láncszem meghatározott százalékú hasznot csaphatna hozzá, úgy hogy mire ez az 1 pengő 20 filléres paprika eljutna a fogyasztóhoz, körülbelül 3 pengő 40 fillérbe kerülne. (Kertész Miklós: Lánc lánc eszterlánc!) A monopolszerv átvenne minden termelt menynyiséget kizárólagos joggal. A termelő és a kikészítő a csábító kommünikék szerint, nem jutna abba a helyzetbe, hogy eladatlan mennyiség maradna a nyakán. Már most az átvételi és az eladási ár közötti különbözet arra szolgálna, hogy az exportőröknek adjanak kilónkint 1 pengő 20 fillér exportprémiumot, azért, hogy a konkurrens spanyol paprikával odakünn fel tudják venni a versenyt. A belső fogyasztás és az export ellátása után fennmaradó körülbelül 100 vaggonon felüli mennyiséget pedig maga a monopolszervezet tartaná meg és egy megalakítandó mammut-kereskedelmi vállalat révén helyezné el a tervek szerint három éven át. az erre a célra, csak a szállítás és készkiadások megtérítése ellenében megállapított árért, amely tehát még az exportőröknek adott prémium révén kialakuló árnál is kevesebb volna. Aki ezt a tervet így hallja, az valóban arra gondolna, hogy a kép így eléggé kedvezőnek látszik főleg a termelőre ésa kikészítőre, aki azonban megnézi a fordítottját, az meg fogja látni, hogy micsoda hallatlan üzleti lehetőség rejlik e mögött. A félhivatalos számadatok a tavalyi termésnek, tehát a legkedvezőbb és legdúsabb termésnek az adatait veszik alapul, ami pedig tudvalevőleg a kereslet és a kínálat kapitalista törvényei szerint annyira leszorította az árakat, hogy ebből kiindulni annak, aki lelkiismeretesen akar a termelők és a kikészítok sorsával foglalkozni, nem lehet s csak a spekuláció ragadhatja meg ezt a kérdést ebben az állapotban, mikor az árak ilyen alacsony színen vannak. Egészen bizonyos, hogy a most következő évnek előreláthatólag rosszabb és kisebb termése monopólium nélkül is megfelelő árszabályozó lesz, amit bizonyít az is, hogy emberemlékezet óta nem állott ilyen alacsonyan a paprika ára, mint ebben az esztendőben. A kedvező termés mellett hozzájárul ezeknek az árrontó nagy feleslegeknek kialakulásához az is, hogy nem voltak kereskedelmi szerződéseink, legnagyobb régi piacainkról ki volt tiltva a paprika, valósággal mesterségesen volt tehát felduzzasztva az a felesleg, amelyre most a monopolszerv megalakításánál hivatkoznak. Nekem azt hiszem, alapos a gyanúm arra, hogy valami történt már azzal a célzattal, hogy kellő időben ez a nagy felesleg indokul szolgáljon egy ilyen spekulációnak a megindítására. A monopólszerv tehát jogot nyerne arra, hogy korlátozza a paprika termelését és névre szóló engedélyeket bocsásson ki. Igen ám, de az idén nagyon sokan vannak, akiknek paprikatermelés a mesterségük, de nem ültettek paprikát részben a feleslegek jelenlétének tudatában, részben pedig sokkal kisebb területen ültettek paprikát, mint azelőtt ültetni szoktak. Ezek tehát, ha az 1932-es helyzetből indulunk ki, súlyos sérelmet fognak szenvedni az engedélyek kiadásánál. Az 1 P 20 fillérben megállapított átvételi ár szintén az idei legalacsonyabb árhoz alkalmazkodik. Ez is visszaélés a monopol joggal, hiszen az őrölt paprikáért fizetett 1 P 20 fillérből olyan minimális összeg jut a termelőnek és a kikészítőnek, hogy egy csökkentett termelés és kisebb készlet esetén ennek sokszorosát tudná szabadforgalomban elérni. Nagyon kevés ellenszolgáltatás az az ígéret, hogy a monopólszerv minden termelt mennyiséget átvesz a már említett korlátozás mellett. Ez annál kevésbbé nem ellenszolgáltatás, mivel ez a szerv a tervek szerint tetszés szerint szabályozza a feldolgozás tempóját és mindig csak annyit dolgoztatna fel, amennyire pillanatnyilag szüksége van- Ez azután minden egyébtől eltekintve, a bosszantásoknak és szekatúráknak szinte korlátlan lehetőségét adja a monopólszerv kezébe, mert aki nem paríroz, s aki nem lesz megelégedve ennek a titokzatos szervnek a működésével, az minden engedély dacára kiéheztethető lesz, hiszen a feldolgozási évnek legvégére kényszeríthetik árujának az átvételével, mire elvérzik, mert nem tudja kibírni a maga anyagi erejével az átmeneti időt. A tervnek legmegdöbbentőbb része azonban az, amely állami segítséggel teremti meg a dömpinglehetőséget. Az első félhivatalos kommüniké az eladatlan mennyiségre három évi ingyen engedményt ad az exportőrnek, tehát az első terv szerint az exportőr még bele volt kalkulálva az üzletbe, az újabb ismertetések szerint azonban az exportőr az átvett exportmennyiséget kilónkint 1*20 pengő prémiummal könnyítve kapja meg, a többi fennmaradó mennyiséget pedig — azt a száz vagonon felüli mennyiséget — egy megalakítandó új mammutkereskedelmi szerv kapná meg és ezzel konkurrálni fog a hivatásos exportőrrel is. Itt van tulajdonképpen az egyik hübnere ennek a dolognak, hogy vájjon miféle új Laskay Dénesek kapcsolódnak bele ezekbe a külföldi paprikaházakba, amelyek most alakulnak. Azt hiszem, hogy jó lenne már most érdeklődni az illetők keresztlevele után, (Büehler József: Üj paprikakisasszonyok és új paprikajancsik!) hogy az illetőket azután időelőtt kormányfőtanácsosokká ne nevezzék ki, mielőtt ki nem derül az, ami Laskayról kiderült. Közlik ezek az urak most már azt is, hogy csak úgy hajlandók félig ingyen átvenni a paprikamennyiséget, ha évekre előre lefixirozzák ezt a mai alacsony árat a mai szinten, a legrosszabb árak szintjén. Az indokolás ugyan itt is nagyon csábító, azt mondják, hogy ez a vállalat vállalni fogja a paprika számára új piacok megszerzését és állítólag három esztendő alatt már le fogjuk verni az 50°/o-kal olcsóbb spanyol paprikát is. De itt azt keli kérdeznem, hogy vájjon a mi eddigi exportőrjeink, akiknek érdekük és mesterségük volt az, hogy üzleteket kössenek, olyan csapnivalóan rossz kereskedők voltak, hogy a saját ügyetlenségüknek köszönhetik az eddigi piacok elvesztését, holott eddig is vagónonkint 2000 pengő megtérítést kaptak reklámcélokra ? Kereskedelmi szerződések nélkül a nagy új mammutpaprikaházak is hiába csinálnak Laskay-módra propagandátKérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök : Méltóztatnak a tíz perc meghosszabbítást megadni 1 (Igen !) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Kéthly Anna : A spanyol paprika silányabb minőségével szemben pedig, ha lesz kereskedelmi szerződés, a magyar paprika ilyen potyázás nélkül is vissza fog.ia hódítani az eddigi piacokat, ha felszabadul előtte az út. A monopóliumon fúró-faragó érdekeltségek azonban éppen ettől az előnyétől, attól, hogy különb a mi paprikánk, meg akarják fosztani ezt a fogyasztási cikket, mert a tervezetben már az egalizált áruról beszélnek, mintha bizony a tokaji bornak többféle nemes 30*