Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
192 Az országgyűlés képviselőházának Gyuláról és a Mészáros Gyulákról a miniszterelnök úr gondoskodni kíván. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az ellenséges sajtónak kívánok szolgálatot tenni. (Felkiáltások jobbfelől : Igaz !) Engem nem érdekel ebben a vonatkozásban, hogy az ellenséges sajtónak mi a véleménye ebben a kérdésben. (Büchler József : Akkor semmit se szabad szóvátenni ? — Zaj jobbfelől.) Én azt vagyok köteles szóvátenni és azt teszem szóvá, ami ennek az országnak érdeke, és minthogy az ország szempontjából tartom aggályosnak a külügyminiszter kinevezését és tartom aggályosnak azt, hogy Mészáros Gyulákat újabb pozícióba juttatnak ebben az országban, azért tartottam szükségesnek interpellációm elmondását, A miniszterelnök ur kiváló diplomatának tartja a külügyminiszter urat. (Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök : Ugy van, annak tartom!) Valószínű, hogy ez a véleménye, ebben semmi kétségem nincsen, mert ha nem ez volna véleménye, akkor valószínűleg nem neveztette volna ki a külügyminiszter urat a külügyminiszteri székbe. Azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy talán azért nem szimpatikus nekem, mert a velem szimpatizáló politikusokat nem kereste fel Kánya úr Berlinben. A miniszterelnök úr téved. Ez az úr, ha szüksége volt, azoknak a szimpátiáját is igyekezett megszerezni, de csak pillanatnyilag, ellenben abban a pillanatban jobboldali szerelméhez fordult, mikor nem az ország érdeke, hanem az ő pozieiójának érdeke úgy kívántaEgyébként hangsúlyozom t. miniszterelnök ur, ez az úr Berlinben megmutatta teljes tehetségtelenségét, semmiféle eredményt az ország szempontjából ott felmutatni nem tudott. Ez az ur abban a megvilágításban áll és él mindannyiunk előtt, ahogyan én fotográfiáját megrajzoltam és minthogy kinevezését károsnak, aggályosnak, szerepét pedig kalandosnak tartom abból az időből is, amelyet a miniszterelnök úr is nagyon jól ismer, ezért válaszát nem veszem tudomásul. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méttóztatik-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Malasits Géza: Hoch Excellenz Kania !) Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa) : «Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz. 1. Mikorra tervezi a miniszter úr a magánjogi polgári törvénykönyv tervezetének tárgyalását és életbeléptetését ? 2. Mikorra tervezi a hivatali elődje által is beigért rehabilitáció törvényjavaslatának a képviselőház elé terjesztését 1 3. Foglalkozik-e a miniszterelnök úr Magyarország nemzetközi igazságügyi kapcsolatainak a modern államiságnak megfelelő reformjával ?» Elnök : Az interpelláció képviselő urat illeti a szó. (Mozgás.) A képviselő urak szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Gál Jenő : T. Képviselőház ! (Folytonos mozgás.) Elnök : Kérem, képviselő úr, szíveskedjék megkezdeni interpellációját. (Rassay Károly : Előbb rendet kell csinálni ! Nem lehet így. Tessék helyet foglalni vagy kimenni, de így nem lehet beszélni. — Halljuk ! Halljuk !) Csendet kérek, képviselő urak. 'Í8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. * Gál Jenő: T. Képviselőház! Folyó év kezdetén a magyar királyi Curiának nagyérdemű elnöke és a budapesti királyi Ítélőtáblának elnöke igen jelentős évadnyitó beszédet mondott. Mind a két nagy jogász megfestette a magyar igazságszolgáltatásnak jelenlegi helyzetét és a Curia elnöke különösen az ügyvédi kar helyzetével foglalkozva nagyon bénítónak tartotta az igazságszolgáltatás menetére az ügyvédi kar mostoha helyzetét. A tábla elnöke a büntetőjogszolgáltatás reformjáról beszélt és elérkezettnek látta az időt arra, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy a büntetőtörvénynek a modern időkhöz való idomulását törvényalkotással mennél előbb tető alá hozza. Ha én ezt a két beszédet összehasonlítom a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak hivatalbalépése alkalmával tett nyilatkozatával, akkor nagyon elszomorítónak találom éppen a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak azokat a kijelentéseit, amelyekkel azt a széket, Deák Ferenc és Horváth Boldizsár székét elfoglalta. A mélyen t. miniszter úr azt mondotta, hogy a mai időkben nem annyira törvényalkotásokra, mint intézkedésekre van szükség, Én azt tartom, higyjék el nekem, hogy van ez a kérdés olyan érdekes, mint egy pár személyi vita (Jánossy Gábor: Igaza van!) és van ez a kérdés annyira komoly, hogy az ezzel való foglalkozás nagyobb érdeklődésre tarthatna számot. Komoly törvényhozó előtt nem frázis az a felírás, amely itt szemközt, a parlamenttel szemben azon a nagy épületen díszeleg, hogy „justitia regnorum fundamentum." Én megértem, hogy manapság nagyon divatos arról beszélni, hogy nem a jog, nem a politika, hanem a gazdasági kérdés az uralkodó, de nem habozom kijelenteni: nem ért egy ország guvernementális felfogásához az, aki nem helyezi előbbre a jogszolgáltatásnak és a jognak uralmát a gazdasági helyzetnél. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Miért mondom ezt? Mertén azt a fogyatékosságot, amely a magyar jogszolgáltatásban dekadenciát jelent, a háború óta csak törvény útján, törvényes intézkedések útján képzelem orvosolhatónak. Hogy gondolja a mélyen t. igazságügyminiszter úr, hogy az igazságszolgáltatásnak az a devalvációja, amely beállott éppen azért, mert háborús szurrogátumokkal rakták meg a magyar törvénykönyvet, amely leépítette még a birói fórumokat is és Csonkamagyarórszágban csonka bírói kollégiumok szolgálják a jogot, fenntartható? Emlékeztetem a mélyen t. miniszter urat arra, hogy a Magyar Jogászegyletben, a Magyar Jogászegylet elnöke azt modotta, amikor még az ágyúk zengtek, hogy első dolga kell hogy legyen ennek az országnak az, hogy helyreállítsa jogrendszerében a tökéletességet és kiküszöbölje a fogyatékosságokat és a háborús omladványokat takarítsa el az útból- Mi történt azóta ? Ne vegyék rossz néven, ha azt mondom, hogy ez az országgyűlés nagyon mostoha az igazságszolgáltatással szemben, mert elsősorban mostoha a bírákkal szemben. Minden országban, ahol modern jogszolgáltatás van, a bírói kart kiveszik a közhivatalnokoknak ama seregéből, amelyet a hivatali impérium szempontjából beosztanak, osztályoznak, I., IL, IV., VI. és VIII. fizetési osztályba, a fizetési pótlékok, a fizetési szarrogátumok világát a bírákkal szemben nem ismerik. T. miniszter úr ! Azzal kellene kezdenie, ha azt akarja, hogy itt a nyugalom a jog területén helyreálljon, hogy a bírákat ki kellene emelni azoknak a huszonöt pengős pótlékoknak a világából, amelybe belekerültek, Erre mindig azt szokták mondani, hogy nem lehet kivételeket tenni a többi közhivatalok rovására. Igenis kell kivételeket tenni, mert tűrhetetlen, hogy a bíró, aki mások felett élet-halál, becsület és vagyon
