Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

190 Az országgyűlés képviselőházának li magatartásukkal elősegíteni. (Jánossy Gábor: Be­gény ez !) Ismerem azt az ellenérvet, amelyet ezzel a felfogással szemben hangoztatnak Tudom nagyon jól, hogy erre a kifogás és észrevétel az, hogy beosztott szerepben volt a külügyminiszter úr a közös külügyminisztériumban, (Jánossy Gábor : Ügy van !) tehát mindazért, amit tett, nem felelős, mert utasítás szerint járt el. Azon­ban ezt figyelembe véve, meg kell állapítanom, hogy sok olyan cselekedetet vitt véghez még a közös külügyminisztériumi szolgálat alatt is, amelyet nem lehet az utasítással elfedni, mert az utasításon kívül is olyan tényeket művelt, amelyek akkor is kárára voltak az ország integritásának. Berlini tartózkodása sem váltotta ki azt a szimpátiát, amelyet ki kellett volna váltania- Ber­lini magatartása alatt a külügyminiszter úr tel­jesen egyoldalú politikát folytatott, kizárólag jobboldali körökkel érintkezett (Felkiáltá ok a jobboldalon és a közéven: Ahá! Ahá ! — Felki­áltások a szélsőbaloldalon : Na ! Na !) és elzár­kózott minden más politikai elgondolás elől. Ka­pui zárva voltak azok előtt, akik nem jobboldali politikai csoporthoz tartoztak és még a Berlinben élő magyarokkal szemben is ezt az elzárkózott életet élte. mert a Berlinben élő magyarok közül is csak azokkal tartott fenn kapcsolatot, akiknek politikai felfogása azonos volt az ő politikai fel­fogásával, akik ellenben szemben állottak ezzel, azokkal szemben mindenkor rideg és könyörtelen álláspontra helyezkedett. Ez a magatartása, ame­lyet Berlinben láttunk közel nyolc éves működése alatt, annak ellenére, hogy— mint mondottam — állandóan jobboldali körökkel tartott kapcsolatot, ennek folytán annyit sem eredményezett, hogy gazdasági szempontból bizonyos közelséget tudott volna teremteni a két ország között, mert hiszen látjuk a magyar külkereskedelmi mérlegből, hogy csaknem évről-évre csökkent kivitelünk Német­ország felé és az az állam, amellyel a háború vér­zivatarában együtt küzdöttek a magyar katonák, a legridegebben zárkózott el az elől, hogy a ma­gyar mezőgazdasági termékeknek piacot teremt­sen. (Felkiáltások balfelöl : Ez igaz !) Amikor a külügyminiszter úr külpolitikailag a kapcsolatot így tudta megteremteni, amikor így képviselte az országot, amikor a legfontosabb pozícióban az ország számára gazdaságilag semmi­féle eredményt nem tudott elérni, akkor nem tudom, mi az a kiválósága, amely most predesz­tinálta őt arra, hogy külügyminisztere legyen Magyarországnak. (Malasits Géza : A Ballplatz !) Erre csak abban az aggályos tünetben tudnék feleletet találni, amely belekapcsolódik az inter­pellációmba, amikor kénytelen vagyok megálla­pítani azt az aggályos tünetet, hogy azok a poli­tikusok, azok az emberek, akik az ominózus frank­ügyben bármiféle szerepet játszottak, újból kez­denek feltűnni a politikai láthatáron és újból kezdenek szerephez jutni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy bűncselekménnyel senkit se gyanúsítson. A biró­ság megállapította, hogy kik szerepeltek a frank­ügyben és kik nem. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Tessék folytatni. (Rassay Károly : KörÖző­levél volt kiadva ! Figyelmeztetem az elnök urat !) Csendet kérek ! Györki Imre : A bíróság megállapította, hogy kik azok, akiket felelőségre vontak, nagyon jól tudja azonban a Ház minden egyes tagja, hogy voltak olyanok, akik annak idején szökésben vol­tak és akik ellen a bűnvádi eljárást nem lehetett lefolytatni, azonkívül voltak olyanok is, akiknek szerepük volt a frankhamisítási ügyben, akik ellen azonban nem volt akkor kellő bizonyíték arra, hogy bűnvádi eljárást indítsanak ellenük. (Já­nossy Gábor ; Használ az országnak ezeket fel­8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. melegíteni ? Meg nem is igaz !) T. Jánossy kép­viselőtársam ! Ezzel az érvvel találkoztunk mi annak idején is, amikor a frankhamisítási ügy kipattant. (Simon András : Az ön beszédére meg a francia lapokban talál visszhangot. — Kóródi Katona János : A szerb lapokban már előre meg­írták.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: Annakidején az volt a vála­szunk, hogy úgy látszik az önök felfogása szerint nem az a baj, hogy a frankot hamisították, ha­nem az a baj, hogy az ügy kipattant és nap­világra került. Elnök : A képviselő urat ezért a gyanúsítás­ért rendreutasítom ! (Jánossy Gábor : De nem is igaz ! — Ulain Ferenc : Gábor bácsi ! Gábor bácsi ! — Jánossy Gábor : A legaljasabb inszi­nuáció magyar embertől magyar ember ellen ! — Rassay Károly : Mindenkit rehabilitáltak, kár ez az izgalom.) Csendet kérek, képviselő urak ! (Jánossy Gábor : Ott kint éheznek az emberek és idebent ilyeneket melegítenek fel.) Csendet kérek, Jánossy képviselő úr ! (.Buchinger Manó : Miért nem segített rajtuk, ha éheznek ! - Zaj.) Elnök : Buchinger képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Tessék folytatni. Györki Imre: Azt az aggályomat, amelynek kifejezést adtam, hogy t. i. a frankhamítási per­ben szereplők megint kezdenek aktív politikai működést kifejteni és aktív szerephe? jutni, iga­zolja az interpellációban megnevezett Mészáros Gyula kinevezése is. Mészáros Gyula szereplését ismerjük a frankhamisítási perből kifolyólag, tudjuk nagyon jól, hogy ez az úr annakidején elusont Magyarországról, megszökött, Törökor­szágba vonult és Törökországban várta meg a frankhamisítási per teljes lefolytatását. Most egyszerre azt látjuk, hogy Mészáros Gyula állami állásba került, meglehetősen magas pozícióba. Ügy látszik, hogy a kormány is szükségesnek tartotta, hogy csendben történjék meg ez a kine­vezés, mert odáig sem ment el, amire pedig köte­lezve lett volna, hogy a Budapesti Közlönyben, a hivatalos lapban tegye közzé ennek az ember­nek a kinevezését. Csodálkozva nézünk körül és csodálkozva vesszük ezt tudomásul. Akkor, ami­kor ebben az országban ezer és tízezer állásnél­küli diplomás ember nem tudja a legminimáli­sabb szükségletét sem megszerezni, akkor, amikor diplomás emberek szellemi szökségmunkáért kö­nyörögnek és kopogtatnak a városnál (Büchler József : Tízezrével !), akkor, amikor — noha a főváros még csak nem is hirdetett pályázatot, csak hírre ment annak, hogy 100 gyakornoki ál­lástfog betölteni minimális fizetéssel — 8000 ember pályázott erre a 100 állásra és akkor, amikor azt a jelenséget látjuk az egész országban, az ország minden törvényhatóságában, hogy az elhelyezésre váró üatalok, akik pedig intaktak és sem fran­kot, sem szokolt nem hamisítottak, nem tudnak elhelyezkedni, akkor ebben az országban megtör­ténik az, hogy Mészáros Gyula komoly és jelentős állami pozícióba kerül. (Hegymegi Kiss Pál : Szervezetlen állásba !) Tökéletesen mindegy, t. képviselőtársam, hogy szervezett vagy nem szer­vezett állás-e ez, fontos az a tény, hogy állásba kerül egy ilyen ember, akinek pedig nem sza­badna álláshoz jutni, nem szabadna állami szol­gálatba kerülni. Ha tovább megyünk, akkor ma azok között, akik most a közéletben élénk tevékenységet fej­tenek ki, akik nyilatkoznak, akik képviselőjelöl­tekként szerepelnek, akikről említés tétetik a la­pokban, hogy főispánjelöltek és nem tudom én micsoda közjogi pozicióba kerülnek, ott találjuk Baross Gábor nevét, ott olvashatjuk Szörtsey nevét, ott olvashatjuk Mankovics nevét és még egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom