Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának 14-8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 191 egész sor olyan ember nevét, akik, úgy látszik, mind most jelentkeznek és be akarják nyújtani a számlát azért a tevékenységért, amelyet ennek a szerencsétlen országnak kárára akkori magatartásukkal kifejtettek. Ezért tartottam szükségesnek, hogy ez ellen a rendszer ellen felemeljem tiltakozó szavamat, ezt a kérdést idehozzam a Képviselőház elé és megkérdezzem a miniszterelnök úrtól, hoyy vájjon folytatni kívánja-e az állásoknak ilyen kalandos Természetű emberekkel való betöltését, összeegyeztethetőnek tartja- e politikájával azt, hogy alkalmatlan, s az^ ország szempontjából is káros embert ültessen és tartson meg a külügyminiszteri székben és helyesnek tartja e azt a politikát, hogy akkor, amikor ezer és tízezer ember itt nem tud álláshoz jutni, akkor ezeket a frankhamisításban résztvett kalandorokat igyekszik elhelyezni. Ezeket tartottam szükségesnek interpellációmmal kapcsolatban megemlíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök : T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr megint egy olyan mesgyére lépett, amely eljárást én a magam részéről erélyesen visszautasítok és elítélek. (Jánossy Gábor : Nagyon helyes! — Esztergályos János : Csak nyugodtan Gábor bácsi!) Elnök : Csendet kérek Esztergályos képviselő úr. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök : Igaza van a képviselő úrnak, hogy a magyar külügyminiszter pozíciója rendkívül fontos és kényes. És itt rögtön bejelentem, éppen azért, mert ez a pozíció rendkívül fontos és rendkívül kényes, javasoltam az ő kineveztetését. Itt nem lehet arról beszélni, hogy Kánya Kálmán őexcellenciája nem alkalmas a külügy miniszterségre, mert nézetem szerint és mások véleménye szerint is ő a legkiválóbb diplomatáink egyike (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) és nagyon különösnek tartom azt, hogy az igen t. képviselő úr még meg sem várja az ő működését, máris előre bírálatot mond róla és quasi óv engem attól, hogy egy ilyen «veszedelmes embert» ültessek a külügyminiszteri székbe. (Malasits Géza : Majd csalódni fog benne!) Sőt annyira megy az igen t. képviselő úr, hogy intaktságát is kétségbe akarja vonni őexcellenciájának, akinek a karaktere pedig tisztán áll mindenki előtt. Azt is kifogásolja a képviselő úr, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter úr külügyi vonatkozásban nem állta meg a helyét. Bárhol működik is egy magyar férfiú hivatalos állásban, az ő elbírálása tekintetében egy szempont vezet engem és azt hiszem minden felelősséggel dolgozó férfit, és ez az, hogy az illető masryar szempontból állja meg a helyét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kifogásolja az igen t. képviselő úr, hogy Kánya külügyminiszter úr mint berlini követ nem teljesítette helyes irányban kötelességét. (Malasits Géza : Tessék megkérdezni Bethlen Istvánt!) Megvagyok róla győződve, hogy Bethlen István grófnak Kánya Kálmán követ úrról ugyanaz a véleménye, mint nekem. A képviselő úr ugyanis azt a kifogást emeli Kánya Kálmán külügyminiszter úrral szemben, hogy Berlinben, mint követ csak a jobboldallal tartott összeköttetést. Megvagyok róla győződve, hogy ez nem igaz. Egy követnek különben sem az a főhivatása, hogy belpolitikai tényezőkkel nexusokat keressen, és főleg nem hivatása, hogy a képviselő úrnak szimpatikus oldallal keressen nexusokat. (Helyeslés a jobboldalon,) . Azt a csodálatos kifogást is emeli az igen t. képviselő úr a külügyminiszter úrral szemben, hogy ő háborúsuszító, sőt ha jól értettem, hogy ő volt oka a világháborúnak. (Derültség.) A külügyminiszter úr annakidején a régi külügyminisztérium sajtófőnöke volt. Mint sajtófőnök, egyszerűen alkalmazottja, tisztviselője lévén a külügyminisztériumnak, elöljárói utasítása szerint járt el. Furcsán hangzik azonban egy magyar képviselő ajkáról ma, amikor tele van a világsajtó háborús gyanúsításokkal, úgy állítani oda a magyar külügyminisztert, hogy háborúsuszító. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és középen. Jánossy Gábor : Hol a lelkiismeret ?) A képviselő úr ezzel akarva, nem akarva, annak az ellenséges sajtónak tett szolgálatot, (Úgy van! Úgy van ! a jobbotdalon és a középen.), amely rá akarja bizonyítani Magyarországra, hogy fegyverkezik és hogy agent provokatőrszerepet játszik itt Kelet-Európában. Nem magyar érdek egy magyar államférfiúról és annak politikájáról ilyen szellemben beszélni. (Jánossy Gábor : De nem ám!) De mivel azt hiszem, hogy mindenki tisztában van a felszólalás tendenciájával, ezért napirendre is térek felette. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen,) T. Ház! Ami Mészáros Gyula alkalmazását illeti, ez ugyan a kultuszminiszter úr hatáskörébe tartozik, de bejelentem, hogy az előző kormánynak abban a minisztertanácsi határozatában, amely őt kinevezte, én is részt vettem, azt én is megszavaztam, mert Mészáros Gyulát tisztességes magyar embernek tartom. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ezt is meg fogja irni a külföldi sajtó !) Hagyják már egyszer abba a külföldre való örökös hivatkozást ! Magyarországon vagyunk; (Éljenzés a jobboldalon és középen. — Pakots József közbeszól. — Esztergályos János : Nem méltó a magyar miniszterelnökhöz a padverdesés !) Elnök: Esztergályos képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csöndben, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök; Ez magyar képviselőház! Esztergályos János: Ezt a kaszinóban lehet csinálni, de nem a parlamentben! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Egy hang a jobboldalon: Mi van eladó elvtárs! — Buchinger Manó: Cselekedni kell a magyar érdekekért és nem beszélni!) Buchinger képviselő urat rendreutasítom. (Buchinger Manó: Nem szavalni!) Kérem az interpelláló képviselő urat, szíveskedjék vi szón válaszát megkezdeni. (Kuna P. András: Buchinger menjen Bécsbe! — Buchinger Manó: András bácsi vigyázzon a villamosra!) Györki Imre: T. Képviselőház! Azt hiszem, az igen t. miniszterelnök úr ma nagyon rossz passzban van. Rossz passzban van azért, mert elragadta a heve akkor, amikor Eckhardt t. képviselőtársamnak válaszolt és elragadta indulata most is* amikor Mészáros Gyula részére itt az ország színe előtt erkölcsi bizonyítványt állított ki. (Farkas Elemér: Jól tette!) Én nem tudom, hogyan lehetett összeegyeztetni, hogy olyan emberről, aki ellen bűnvádi eljárás indult súlyos bűncselekmények miatt, akiről bírói ítélet állapította meg, hogy az ország szempontjából rettenetes, súlyos és sokáig helyrehozhatatlan kárt okozott magatartásával, kalandos természetével, itt a miniszterelnöki székből állapítsa meg a miniszterelnök úr, hogy becsületes és jó magyar ember. (Kabók Lajos : Ha ez becsületes, milyen lehet a többi!) Ebben az országban ezer és tízezer becsületes jó magyar ember van, akik intaktak, akik állásra várnak, akik senkinek ebben az országban semmiféle kárt nem okoztak hazájuknak és ezeket nem tudja elhelyezni, ezekről nem gondoskodik úgy, ahogy Mészáros 28*