Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

78 Az országgyűlés képviselőházának 1 folytán a betétek kamatilletékének tétele 5 százalékról 10 százalékra, az egyéb hitelezési tőkék kamatilletéke pedig 10 százalékról 15 százalékra fog felemeltetni. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Éber Antal: A múlt évben azt mondta, hogy a betevőket védeni fogja! Ez a betevők védelme'? — Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Az élet kormánya, nemzeti öncélúság!) Csendet kérek ! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Erre a eélra fog szolgálni az osztalékilleték ezidőszerinti 20 percentes pótlékának 100%-ra való felemelése, ami azt jelenti, hogy az osztalékilleték kulcsa 0*5%, illetőleg a jelenlegi 0'6% helyett 1% lesz. A mezőgazdaság problémájának igazi kulcsa azonban az értékesítési kérdésben van. A kérdés külkereskedelmi vonatkozásaival nem óhajtok most bővebben foglalkozni, csak egy vonatkozására akarok rámutatni és ez az, ami a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentésében is érintve van, vagyis az úgynevezett clearing-egyezmények kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A Népszövetség pénzügyi bizottságának tárgyalásain egyértelmű volt a felfogás abban a tekintetben, hogy ezek a clearing-egyezmények az exportjuk fejlesztésére rászorult, eladósodott országok számára nem váltak be, mert a kereskedelmi forgalmat visszafejlesztették és olyan áruk beözönlését szolgálták, amelyek nélkülözhetők lettek volna és exportcikkeik kiáramlása elé inkább akadályokat gördítettek. "(Ügy van! Ügy van!) Ennek folytán bejelenthetem, (Halljuk! Halljuk!) hcxgy a különleges viszonyoknál 'fogva kieégítően funkcionáló osztrák-magyar clearing-megállapodás jelenlegi rendszerének megszüntetésére irányuló tárgyalásokat valamennyi érdekelt állammal folyamatba tettük. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Friedrich István: Mit helyeselnek?) Legyen szabad beszámolnom még néhány hitelügyi kérdésről is. (Buchinger Manó: Ezek után mindent szabad!) A pénzügyi ibizottság jelentésének legutolsó részében rámutat hitelügyi szervezetünk túldimenzionáltságára és azok a megállapítások, amelyeket tesz, teljes mértékben egybevágnak azzal a programmal, amelyet magunk elé tűztünk. Itt is ugyanazt kell azonban megjegyeznem, mint az állami organizmus átépítésénél, hogy óvatossággal és meggondoltam kell eljárni és türelemmel kell ellesni azt a pillanatot, amikor az előfeltételek adva vannak arra, hogy a reorganizációs folyamat a teljes siker biztonságával legyen megindítható. Egyébként újabban a bankszervezet tején is a regieköltségek messzemenő apasztásával találkozhatunk. A nyereségek olyan keretekben mozognak, amelyek egy bizalmat keltő üzlethez szükségesek. Azok a marge-ok, amelyek az aktív és passzív kamatok között vannak, szintén megfelelően redukálódtak és a külföldi helyzettel összehasonlítva, még inkább kedvező képet mutatnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy ez a látszólagos széles marge a mai gazdasági krízisben bizonyos válságkoekázati díjat foglal magában, amelyet ha erőszakkal törölnénk ebből a marge-ból, olyan helyzetet teremtenénk, amely a pénzintézetek teljesítőképességét csökkentené. Az a körülmény ugyanis, hogy a pénzintézetek a veszteségekkel szemben fel vannak vértezve a beléjük vetett bizalommal, megteÏ3. ülése 1933 január 31-én, kedden. ' remük azt az atmoszférát, amely nélkül tőkegyűjtés nem lehetséges. Másfelől meg vagyok győződve róla és remélem, hogy egész hitelszervezetünk és annak vezetői minden tehetségükkel és a rendelkezésükre álló eszközökkel támogatni fogják azt a programmot. amelyet most a termelés fejlesztése és exportunk előmozdítása ^tekintetében az előbb érintettem. (Dinnyés Lajos: Líra ez kérem! Líra!) A külföldi adósságok problémája különös súllyal nehezedik az országra. A stresai konferencia alkalmával megállapítást nyert, hogy ha a közép- és keleteurópai agrárállamok eladósodottságát egybevetjük, ezek közül Magyarországon az egy-egy főre eső eladósodási teher a legnagyobb: körülbelül 400 svájci frank. (Ulain Ferenc: Hegyen-völgyön lakodalom tíz évig!) Addig, amíg ennek a külföldi adósságteher-problémának megoldásához nem jutunk el, ami — ismétlem — csak a hitelezőkkel való egyetértésben^ lehetséges, addig a devizagazdálkodás problémáját szintén nem tudjuk végleg megoldani. Minthogy pedig az adósságok kérdésének végleges rendezése csak a külföldi hitelezőkkel való egyetértésben lej hetséges, súlyt kell helyezni arra, hogy az érintkezést a külföldi hitelezőkkel fenntartsuk a mostani átmeneti periódusban is. A^ Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése, amikor erről a kérdésről beszél, különösen súlyt helyez erre, de a másik oldalon annak a nézetének ad kifejezést, ihogy a külföldi hitelezők sem .szoktak elzárkózni olyan kívánalmak honorálásától, amelyeknek jogosságáról meg vannak győződve. Hozzá kell tennem azt is, hogy az egyes külföldi államok a külföldi hitelezőkkel egyetértésben, úgynevezett átmeneti rendezéseket kötöttek. Utalnom kell arra a megállapodásra is, amelyet a székesfővárosnak sikerült most kötnie külföldi i hitelezőivel és amely számára olyan előnyöket biztosít, amelyek indokolttá tették, hogy mi is ezt az utat igyekezzünk keresni. Ezért a most Londonban lefolyt úgynevezett Stillhalte-tárgyalások alkalmát megraj gadva, személyes érintkezést kerestünk olyan j hitelezőkkel is, akik hosszúlejáratú 'hitelekkel I látták el régebben Magyarországot, hogy ve; lük egyetértésben alkossuk meg azokat az elveket, amelyek révén egy megfelelő átmeneti megoldás volna teremthető. Nem tévesztjük szem elől azt sem, hogy | a transzfermoratórium-rendelettel életrehívott szisztéma bizonyos előfeltételezésből indul ki. Ez ia rendszer ugyanis előírja azt, hogy a külföldi adósságok kamata pengőben befizettessék a Nemzeti Bank által kezelt «Külföldi Hitelezők Alap»-jába. Ezek a befizetések azonban természetszerűleg csak akkor történhetnek meg, ha azok az adósok, akik végső kényszerből ezeket a terheket felvették, abba a helyzetbe jutnak, hogy termeivényeiket értékesíteni tudják. Minthogy az export nehézségei beállottak, a belföldi értékesítés is természetesen megnehezedett és minthogy más oldalról a transzferalapban felgyülemlett pénzek kihelyezésénél hitelpolitikai okokból meszszemenő óvatosságot kell tanúsítani, a rendszernek bizonyos adoptálása, a változott viszonyokhoz való idomítása szükségesnek mutatkozik. Ezt a célt szolgálják azok a tárgyalások is, amelyek most a külföldi hitelezőkkel folyamatban vannak, és hogy e tárgyalások folyamán megfelelő intézkedések legyenek tehetők, a transzfermoratórium-rendelet mostani.