Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-143
Az országgyűlés képviselőházának 14-3. ülése 1933 január 31-én, kedden. 77 keringéssé változtassuk át. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egy további lépés ebben az irányban az iparnak az az akciója, amely 15 millió pengő alaptőkével egy munkaszervező szövetkezetet hív életre, amelynek feladata és hivatása produktív ipari munkáknak finanszírozása. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Kizárólag gazdaságilag rentábilis munkákról van itt szó és úgy értesülök, hogy körülbelül 20—25 millió pengő értékű munkálat kerülhet ezen a réven fokozatosan megvalósításra. (Helyeslés jobbfelől.) Ebben az összefüggésben utalok azután a székesfővárosnak az osztendei kölcsön hitelezőivel létrejött legújabb megállapodásra, amely lehetővé fogja tenni, hogy a főváros a közműveknek kiépítésére szükséges munkálatokat a közeljövőben szintén megindítsa. Gondoskodni kívánunk továbbá arról is, hogy a tatarozása munkálatok nagyobb mértékben legyenek felvehetők. (Ulain Ferenc: Ezért emelik az adókat? — Felkiáltások bal felől: Miből?) Mindezek az intézkedések az iparon keresztül arra^ fognak vezetni, hogy a mezőgazdaság számára nagyobb piac fog megteremtődni és az ipar munkálatain keresztül ki fog hatni ez a mezőgazdaság értékesítési feltételeinek és lehetőségeinek javulására is. (Ulain Ferenc: IJogy lesz az a tatarozás? — Zaj. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Kiknek a pénzéből? A lakók bőréből! A szegényekéből!) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A mezőgazdasági értékesítés elsősorban a kereskedelmi politika kérdése. Az a kérdés, hogy biztosítani tudunk-e megfelelő piacot külföldön termeivény éinknek. (Felkiáltások balfelől: Nem!) A kötött devizagazdálkodásnak és az egyéb megkötöttségeknek rendszere, amely belföldön és külföldön érvényben van, nagy akadálya mezőgazdasági terményeink értékesítésének (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és a magunk részéről az exportintézet megszervezésével kapcsolatban gondoskodni fogunk arról, hogy ez a meglévő rendszerünk elasztíkusabban alkalmazkodjék a változó kiviteli lehetőségekhez, anélkül, hogy a pengő értékstaibilitásának fenntartását 'kérdésessé tenné, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallottuk!) és anélkül, hogy devizagazdálkodásunk alapelveit megváltoztatnék. (Fábián Béla: Ki akadályozza meg?) A mezőgazdaságra nehezedő adósságterhek (Halljuk! Halljuk!) egyik legsúlyosabb problémánk és ennek súlyát különösen növeli az, hogy a mezőgazdaság eladósodásának igen jelentős része, éspedig nemcsak a hosszúlejáratú zálogleveles eladósodás, hanem a rövidlejáratú is, közvetve külföldi eredetű tőkék igénybevételéből ered. Ezt a problémát végleg hatalmi szóval megoldani nem tudjuk; itt a hitelezőkkel való megegyezés útját kell keresnünk .és hogy reményünk van arra, hogy ezen a téren bizonyos döntő elhatározások, legalább is jelentős lépések történnek a közeljövőben, ezt mutatják azok a megállapítások, amelyeket a világgazdasági konferencia előkészítőbizottsága tesz abban a jelentésben, amelyet a világgazdásági konferencia elé terjeszt és ahol ennek az adósságproblémának különös jelentőségére mutat rá. Ez a kérdés, a külföldi adósságoknak, minket érdeklőleg elsősorban a magyar agráradósságoknak kérdése, a világgazdasági konferencián egyike lesz a legjobban megvitatott témáknak. (Zaj balfelől. — Elnök csenget.) Addig is azonban, amíg eredményhez jutunk, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon) ai magunk eszközeivel is meg kell tennünk azt, amit lehet, meg kell keresniünk azokat a megoldási módozatokat, amelyek révén a hitelezők és adósok közt való egyezkedés útját egyengethetjük és addig is, amíg bizonyos konkrétebb eredményekhez jutunk, átmeneti segítséget kívánunk a mezőgazdasági eladósodás ama csoportjának biztosítani, amely eladósodás rövidlejáratú hitelek formájában áll fenn- (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Mi azf) A mezőgazdasági adósok, a rövidlejáratú adóssággal terhelt birtokosok ama kategóriáinak, amelyek az eladósodás súlyánál és vagyoni helyzetüknél fogva arra leginkább rászorulnak, kömmyítést kívánunk nyújtani a kamatszínvonal terén (Helyeslés jobbfelől.) és azt a kamatcsökkentést, amelyre a miniszterelnök úr célzott, azon aiz úton kívánjuk megvalósítani, hogy alapot kívánunk teremteni, amely a mezőgazidasági rövidlejáratú adósok ama kategóriáinak, (Rassay Károly: Miből teremtjük az alapot, mert ez a fontos!) amelyeket az előbb megjelöltem, bizonyos kamathozzájárulást fog nyújtani, amelynek mérvét másfél százalékban jelölhetem meg. (Taps a jobboldalon. — Felkiáltások a bal- és a szélsőbáloldalon: Mit tapsolnak? — Rassay Károly: Miből teremtjük meg az alapot? Ez a kérdés!) Annak a megállapítása, hogy a mezőgazdasági adósok milyen kategóriáira, milyen feltételek mellett és milyen eljárással nyerjen alkalmazást ez a kamathozzájárulás, ezidőszerint tárgyalások anyaga. Azt hiszem, néhány napon vagy legkésőbb két héten belül abban a helyzetben leszünk, hogy teljesen kidolgozott tervvel léphetünk azi érdekeltek elé. (Rassay Károly: De miből teremtjük meg az alapot!) Az alap (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) részben a ihiitelszervezet részéről fog előteremtetni és ebben a tekintetben a fedezetnek ezt a részét biztosítottnak tekintem, részben pedig olyképpen fog megteremtetni, hogy a kamatilleték mértékét emeljük fel erre a célra. (Rassay Károly: Itt a társadalmi igaaság! — Éber Antal: A takarékoskodás megadóztatása. — Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Nagyon helyes! — Rassay Károly: A szegény özvegyasszony betétjének kamatjából!) A kamatláb csökkentése... (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. — Pakots József: Brutalitás! — Fábián Béla: Talán kis szünetet kellene adni, hogy tovább bírjuk ezeket a pörölycsapásokat! — Hajós Kálmán: Nem muszáj hallgatni! — Fábián Béla: De az országnak muszáj! — Peyer Károly: De adót emelni lehet! — Kabók Lajos: Cinizmus! — Bródy Ernő: Az egyszerű városi polgár dögöljön meg!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Erődi-Harrach Tihamér: A városi polgárnak is érdeke, hogy a hitelélet helyreálljon! Első sorban a betevőnek és a tőkésnek érdeke! — Bródy Ernő: A városi polgár dögöljön meg!) Bródy képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Bródy Ernő közbeszól. —• Erődi-Harrach Tihamér: Nem igaz! A betevőnek érdeke, hogy a hitelélet helyreálljon!) Bródy képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! (Bródy Ernő: Szégyen gyalázat!) Bródy képviselő urat rendreutasítom! (Erődi-Harrach Tihamér: Szégyen gyalázat, ha segítik az eladósodott embert?! Az agrártársadalmat segíteni szégyen?) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ennek
