Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-143
76 Az országgyűlés képviselőházának : költségvetést illetőleg, azt hiszem, a t. Ház többségének teljes megnyugvásul fog szolgálni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt a programmot végre is fogjuk hajtani, s akkor a kiadások olyan szintre fognak leszállni, amelyen az államháztartás normális vitele biztosítható lesz. A másik gondolat, amely elhangzott, egy hazárd gondolat volt. Sokan koncepciónak mondják, de szerintem csak hazárd gondolat, és ez egyszerűen az adókulcsok, az adótételek, a tarifák radikális leszállítása. Az előbb voltam bátor rámutatni a német példára, hogy ezen a réven eredményt elérni nem lehet. Ha el is érnők azt, hogy ezzel a forgalom egy és más oldalon megnövekedne, és talán bizonyos adónemeknél nem is állna be csökkenés, az egyenleg nagyban és egészében mégis az volna, hogy néhány hónap múlva az állami kiadásokat nem tudnók fedezni, (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Meg lesz e nélkül is!) vagy az maradna, hogy egyszerűen becsukjuk pénztárainkat, vagy a bankópréshez folyamodjunk. (Nagy zaj. — Elnök csenget) T, Ház! Mindkét folyamat a nemzeti termelés apparátusának teljes megingására vezetne, s mert a termelési szempontot helyezem előtérbe, ezért helyezek különös súlyt arra, hogy az államháztartás egyensúlya, amely az egyetlen lehetséges bázisa a termelésnek, a maga érintetlenségében megtartassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Friedrich István: Nagyon szép teória, de ha nem lehet! — Rassay Károly: Kérdezze meg a miniszter úr a háta mögött ülőket!) Az előbb említettem, hogy a gazdasági problémákra különös súlyt kell helyeznünk, és ennek a meggyőződésemnek kifejezést adtam ismételten a Népszövetség pénzügyi bizottságával folytatott tárgyalásokon is. (Ulain Ferenc: Sóhivatal!) szükségesnek jeleztem, hogy bizonyos szűk keretek között, de mégis meginduljanak a közmunkák, amelyeknek révén élénkebb vérkeringést tudunk hozni az országba. (Halljuk! Halljuk!) Ervelésem, amely azon a ponton keresztül talált helyeslésre, hogy a transzfermoratórium és a transzferpénzek befizetésének mai rendszerén bizonyos változtatásokat kell keresztülyinnünk, honorálásra talált és a Népszövetség pénzügyi bizottságának elnöke, Janssen volt belga pénzügyminiszter levelet intézett hozzám a Népszövetség pénzügyi bizottsága tárgyalásainak befejezése után, amely levélben a következőket közli velem. (Olvassa): «A. pénzügyi bizottság előtt tartott expozéjában Miniszter úr rámutatott arra, hogy Magyarország gazdasági helyzetének megerősítése érdekében kormánya szükségesnek tartja, hogy bizonyos összeg produktív munkák végrehajtására fordíttassék. ön felvetette azt a gondolatot, hogy ezeket a munkákat, amelyeknek természetét nagy vonásokban megjelölte, a pengő-alapból rendelkezésre álló összegekből lehetne fedezni. Amiként a pénzügyi bizottság véleménye szerint az állam hitelezőinek is érdekében állana, hogy Önt feljogosítsák arra, hogy ebből az alapból a költségvetési szükségletek fedezésére legfeljebb 50 millió pengőt a bizottságnak a Tanácshoz intézett jelentésében megjelölt módon és az abban felsorolt kikötések mellett igénybevehessen, a bizottságnak a maga részéről az Ön által felvetett tervvel szemben nincs kifogása, azzal a feltétellel azonban, hogy egyidejűleg meg kell kezdeni az On által előadott rekonstrukciós tervben foglalt A3, ülése 1933 január _ 31-én, kedden. pénzügyi és költségvetési reformok végrehaj\ tását, {Friedrich István-' Pénzügyi szuveréni' tás! — Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy a végrej hajtandó munkák produktív jellegűek legyenek i és reális jövedelmet hajtsanak, hogy az e munl kákra fordított összeg ne haladjon meg 15 millió pengőt...» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Mi közünk nekünk aihhoz? j Hiszen mi önálló állam vagyunk! Ez a pénzügyi szuverenitás? — Peyer Károly: Hol a nemzeti önérzet? — Friedrich István: Ne levelezzen senki a törvényhozással! Szuverén ez a törvényhozás! Semmi közünk hozzá! Hol van a németi önérzet, az öncélúság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Friedrich István: Mi közünk nekünk ehhez?) Imrédy Béla pénzügyminiszter: «... és végül, hogy az említett összeg igénybevételének és felhasználásának a pengőalap kezeléséért felelős hatóságok beleegyezésével és ellenőrzése mellett kell történnie.» (Zaj a szélsőbaloldalon, — Ulain Ferenc: Köszönjük szépen!) Elnök: Ulain képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Bíró Pál: Legalább 5000 munkásnak ad munkát egy esztendőben! — Peyer Károly: Ötvennek sem, ahogy én magát ismerem!) Peyer képviselő úr, maradjon csendben! (Buchinger Manó: Potemkin-falvakat fognak építeni! — Malasits Géza: Egy pár lyukat tömnek be az országban, ez lesz az egész! — Propper Sándor: Hol van az aranygyapjú?) Csendet kérek. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ezek az összegek, amelyeknek felhasználásáról itt szó van, a külföldi hitelezők alapjába befizetett összegek, amelyek tehát a külföldi hitelezők fedezetét képezik és ezek felett természetesen önhatalmúlag nem rendelkezhetünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Külföldi halandzsa!) Ennek a nemzeti szuverenitáshoz semmi köze sincsen. Azok a munkálatok, amelyeket megjelöltem a bizottság előtt, elsősorban az Államvasutak gazdaságosabb üzemvitelét célzó munkálatok voltak, főként motorkocsiknak üzembeállítása, (Ulain Ferenc: Megint egy kis vasútüzlet!) másrészt pedig különböző produktív, a termelési lehetőséget fejlesztő vízi, árvédelmi munkálatok. Keményem van arra, hogy ez összegek felhasználásához az alap kezeléséért felelős hatóságok beleegyezését el tudjuk nyerni és a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urakkal együttesen kidolgozandó programm alapján ezek a munkálatok a legközelebbi hetekben meg fognak indulhatni. (Friedrich István: Es a hidak is megépülnek? — Felkiáltások jobbfelől és középen: A Lánchíd! — Derültség. — Friedrich István: Az megvan, de a másik kettő! — Felkiáltások jobbfelől: A Lánchíd 1 ? — Friedrich István: A másik két híd, amelyekre Wekerle vette fel a pénzt! — Elnök csenget. — Friedrieh István: Hol az a pénz, amit a hídra felvettek? —Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: Ott van Wekerle a karzaton, ő vette fel a pénzt! Hol a híd?) Kérem Friedrich képviselő urat, ne zavarja folytonosan a tárgyalást! (Friedrich István: Két hídról van szó!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ha az Öszszeg nem is nagy, de ez mindenesetre jelentős lépésnek tekinthető a fagyottság állapotának feloldása felé és hozzá fog járulni ahhoz, hogy a gazdasági meggémberedést lassú, szisztematikus munkával ismét élettel teljes vér-
