Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

76 Az országgyűlés képviselőházának : költségvetést illetőleg, azt hiszem, a t. Ház többségének teljes megnyugvásul fog szol­gálni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt a programmot végre is fogjuk hajtani, s akkor a kiadások olyan szintre fog­nak leszállni, amelyen az államháztartás nor­mális vitele biztosítható lesz. A másik gondolat, amely elhangzott, egy hazárd gondolat volt. Sokan koncepciónak mondják, de szerintem csak hazárd gondolat, és ez egyszerűen az adókulcsok, az adótételek, a tarifák radikális leszállítása. Az előbb vol­tam bátor rámutatni a német példára, hogy ezen a réven eredményt elérni nem lehet. Ha el is érnők azt, hogy ezzel a forgalom egy és más oldalon megnövekedne, és talán bizonyos adónemeknél nem is állna be csökkenés, az egyenleg nagyban és egészében mégis az volna, hogy néhány hónap múlva az állami kiadáso­kat nem tudnók fedezni, (Felkiáltások a bal­és a szélsőbaloldalon: Meg lesz e nélkül is!) vagy az maradna, hogy egyszerűen becsukjuk pénztárainkat, vagy a bankópréshez folya­modjunk. (Nagy zaj. — Elnök csenget) T, Ház! Mindkét folyamat a nemzeti ter­melés apparátusának teljes megingására ve­zetne, s mert a termelési szempontot helyezem előtérbe, ezért helyezek különös súlyt arra, hogy az államháztartás egyensúlya, amely az egyetlen lehetséges bázisa a termelésnek, a maga érintetlenségében megtartassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Friedrich István: Nagyon szép teória, de ha nem lehet! — Ras­say Károly: Kérdezze meg a miniszter úr a háta mögött ülőket!) Az előbb említettem, hogy a gazdasági problémákra különös súlyt kell helyeznünk, és ennek a meggyőződésemnek kifejezést adtam ismételten a Népszövetség pénzügyi bizottsá­gával folytatott tárgyalásokon is. (Ulain Fe­renc: Sóhivatal!) szükségesnek jeleztem, hogy bizonyos szűk keretek között, de mégis megin­duljanak a közmunkák, amelyeknek révén élénkebb vérkeringést tudunk hozni az or­szágba. (Halljuk! Halljuk!) Ervelésem, amely azon a ponton keresztül talált helyeslésre, hogy a transzfermoratórium és a transzferpénzek be­fizetésének mai rendszerén bizonyos változtatá­sokat kell keresztülyinnünk, honorálásra ta­lált és a Népszövetség pénzügyi bizottságának elnöke, Janssen volt belga pénzügyminiszter le­velet intézett hozzám a Népszövetség pénzügyi bizottsága tárgyalásainak befejezése után, amely levélben a következőket közli velem. (Olvassa): «A. pénzügyi bizottság előtt tartott expozéjában Miniszter úr rámutatott arra, hogy Magyarország gazdasági helyzetének megerősí­tése érdekében kormánya szükségesnek tartja, hogy bizonyos összeg produktív munkák végre­hajtására fordíttassék. ön felvetette azt a gon­dolatot, hogy ezeket a munkákat, amelyeknek természetét nagy vonásokban megjelölte, a pengő-alapból rendelkezésre álló összegekből lehetne fedezni. Amiként a pénzügyi bizottság véleménye szerint az állam hitelezőinek is ér­dekében állana, hogy Önt feljogosítsák arra, hogy ebből az alapból a költségvetési szükség­letek fedezésére legfeljebb 50 millió pengőt a bizottságnak a Tanácshoz intézett jelentésében megjelölt módon és az abban felsorolt kiköté­sek mellett igénybevehessen, a bizottságnak a maga részéről az Ön által felvetett tervvel szemben nincs kifogása, azzal a feltétellel azonban, hogy egyidejűleg meg kell kezdeni az On által előadott rekonstrukciós tervben foglalt A3, ülése 1933 január _ 31-én, kedden. pénzügyi és költségvetési reformok végrehaj­\ tását, {Friedrich István-' Pénzügyi szuveréni­' tás! — Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy a végre­j hajtandó munkák produktív jellegűek legyenek i és reális jövedelmet hajtsanak, hogy az e mun­l kákra fordított összeg ne haladjon meg 15 millió pengőt...» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Mi közünk nekünk aihhoz? j Hiszen mi önálló állam vagyunk! Ez a pénz­ügyi szuverenitás? — Peyer Károly: Hol a nemzeti önérzet? — Friedrich István: Ne leve­lezzen senki a törvényhozással! Szuverén ez a törvényhozás! Semmi közünk hozzá! Hol van a németi önérzet, az öncélúság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Friedrich István: Mi közünk nekünk ehhez?) Imrédy Béla pénzügyminiszter: «... és vé­gül, hogy az említett összeg igénybevételének és felhasználásának a pengőalap kezeléséért felelős hatóságok beleegyezésével és ellenőr­zése mellett kell történnie.» (Zaj a szélsőbalol­dalon, — Ulain Ferenc: Köszönjük szépen!) Elnök: Ulain képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! (Bíró Pál: Legalább 5000 munkásnak ad munkát egy esztendőben! — Peyer Károly: Ötvennek sem, ahogy én ma­gát ismerem!) Peyer képviselő úr, maradjon csendben! (Buchinger Manó: Potemkin-falva­kat fognak építeni! — Malasits Géza: Egy pár lyukat tömnek be az országban, ez lesz az egész! — Propper Sándor: Hol van az aranygyapjú?) Csendet kérek. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ezek az összegek, amelyeknek felhasználásáról itt szó van, a külföldi hitelezők alapjába befizetett összegek, amelyek tehát a külföldi hitelezők fedezetét képezik és ezek felett természetesen önhatalmúlag nem rendelkezhetünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Külföldi halandzsa!) Ennek a nemzeti szuve­renitáshoz semmi köze sincsen. Azok a munkálatok, amelyeket megjelöl­tem a bizottság előtt, elsősorban az Államvas­utak gazdaságosabb üzemvitelét célzó munká­latok voltak, főként motorkocsiknak üzembe­állítása, (Ulain Ferenc: Megint egy kis vasút­üzlet!) másrészt pedig különböző produktív, a termelési lehetőséget fejlesztő vízi, árvédelmi munkálatok. Keményem van arra, hogy ez összegek felhasználásához az alap kezeléséért felelős hatóságok beleegyezését el tudjuk nyerni és a földmívelésügyi és kereskedelem­ügyi miniszter urakkal együttesen kidolgo­zandó programm alapján ezek a munkálatok a legközelebbi hetekben meg fognak indul­hatni. (Friedrich István: Es a hidak is meg­épülnek? — Felkiáltások jobbfelől és középen: A Lánchíd! — Derültség. — Friedrich István: Az megvan, de a másik kettő! — Felkiáltások jobbfelől: A Lánchíd 1 ? — Friedrich István: A másik két híd, amelyekre Wekerle vette fel a pénzt! — Elnök csenget. — Friedrieh István: Hol az a pénz, amit a hídra felvettek? —Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: Ott van Wekerle a karza­ton, ő vette fel a pénzt! Hol a híd?) Kérem Friedrich képviselő urat, ne zavarja folyto­nosan a tárgyalást! (Friedrich István: Két hídról van szó!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ha az Ösz­szeg nem is nagy, de ez mindenesetre jelentős lépésnek tekinthető a fagyottság állapotának feloldása felé és hozzá fog járulni ahhoz, hogy a gazdasági meggémberedést lassú, sziszte­matikus munkával ismét élettel teljes vér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom