Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. az ő általa betöltött hivatalban vagy egyáltaj Iában nem, vagy csak nagyon ritkán vehetné hasznát. Felszólalásom elején annak a meggondolásomnak adtam kifejezést, hogy szükségesnek tartanám, hogy a vármegyei tisztviselők működésüket az alsófokon, tehát a községeknél kezdjék. Bár a miniszter úr a gyakorlati idő után leteendő vizsgára nézve a végrehajtási utasítás részére tartja fenn annak szabályozását, hogy és meddig szerezze meg valaki ezt a közigazgatási gyakorlatot, nekem mégis aggályom van abban a tekintetben, hogy mindaddig, amíg a községi jegyzők képesítését fel nem emelik, a kinevezett közigazgatási gyakornok nem kezdheti működését a községi jegyző mellett, mert a törvényjavaslat szövege szerint gyakornokot csak olyan hivatalhoz lehet kinevezni, amely főiskolai végzettséget igénylő képesítésű tisztviselő vezetése alatt áll. Ma a községi jegyzőnek nem lévén főiskolai végzettsége, oda tehát közigazgatási gyakornokokat nem is lehet kinevezni. Én ugyan tudom, hogy a miniszter úrnak van olyan elgondolása is, hogy a községi jegyzői képesítés emelésével és pedig jogvégzettséghez, vagy tudori fokhoz való kötésével a községi bíró helyébe a községi jegyzőt akarja a község élére állítani. Ebben az esetben természetesen megszűnik az akadálya annak, hogy a közigazgatási gyakornok a községben kezdje működését. A közigazgatási gyakornokok szempontjából sem lényegtelen ennek a kérdésnek a megoldása, mert amikor az a fiatalember már beleszokott az alispán mellett a többnyire városibb, kényelmesebb, úribb életbe, beleszokott abba, hogy ő már parancsoljon annak a főszolgabírónak és annak a községi jegyzőnek, nehezen tudja magát rászánni arra, hogy kimenjen egy községbe a községi jegyző mellé és ott annak utasításai vagy kérései szerint járjon el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha azonban már akkor kellene ennek a fiatalembernek kimennie a községbe, amikor éppen lerázta magáról az egyetem porát és nem kóstolta még a magasabb élvezeteket, akkor ez nem lesz neki anynyira kellemetlen és nagyon szívesen fogja megszerezni azokat az ismereteket odalent, amelyek nélkül ott fenn mindenesetre sokkal kevésbbé érvényesül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Engedje meg azonban a miniszter úr azt is, hogy felhívjam figyelmét arra az elgondolásomra, hogy alkalom és pedig szomorúbb alkalom sohasem volt még olyan kedvező arra az átmenetre, amelyre szükség van, hogy a községi jegyző képesítését felfokozzuk, mint a mai helyzet. A tudományegyetem jogi fakultása ontja a diplomás fiatalembereket, akik nem tudnak elhelyezkedni. Én úgy gondolom, hogy ha a miniszter úr azt mondaná, hogy 1934. február 1-én nyílik meg az utolsó községi jegyzői tanfolyam, amelyre berendelik az összes jogosult községi jegyzőgyakornokokat — azért mondom ezt, hogy el ne vétessék az ő jogosultságuk — mi sem állana útjában annak, hogy a jogvégzett, vagy — mondjuk — közgazdasági egyetemet végzett tisztviselők mind szélesebb, mind tágabb körben találják meg elhelyezkedésük lehetőségét a községi jegyzői pályán és tegyenek szolgálatokat ennek a mi _ szegény, szerencsétlen hazánknak és tegyenek jó szolgálatokat ennek a mi szegény, szerencsétlen népünknek. Melegen ajánlom a miniszter úr figyelmébe ezt az elgondolást, mert azt hiszem, hogy ése 19SS március 2-án, csütörtökön. 485 az alkalom kedvező és, hogy nagyot lehetne lendíteni ezzel is a diplomás fiatalemberek elhelyezkedésén. Egyébként pedig ismételten kijelentem, hogy a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés, ta'ps jobbfelől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Payr Hugó! Payr Hugó: T. Ház! Mint előttem szólott t. képviselőtársam, ú^y én is örömmel és helyesléssel fogadom a szőnyegen lévő törvénytervezetet. A javaslat több szétszórt intézkedést, több külön törvényben foglalt intézkedést, azonkívül néhány jogszokást kodifikál és akar átültetni az életbe új törvény formájában. A javaslatnak három fejezete van. Az első a legfelsőbb fokú közigazgatást akarja mentesíteni az apró-oseprő közigazgatási teendőktől, amelyek ma mind felkerülnek a minisztériumba. A második fejezet megállapítja a hatásköröket és leszögezi azokat a teendőket, amelyek az előző törvényekben nem voltak pre cizír ózva. A harmadik fejezet pedig, — s ez talán legfontosabb része a javaslatnak, — i>z úgynevezett és ma oly sokszor szereplő gyakorlati vizsga életbeléptetéséről, rendelkezik. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja, eli.) Mind a három elvet majdnem az összes felszólalók helyeselték, meg kell azonban állapítani, hogy ennek a három elvnek a törvénybeiktatása a közigazgatás problémájának csak részletkérdése. Ezt különben maga a belügyminiszter úr is megállapítja és a törvényjavaslat indokolásában további idevonatkozó tervezeteket helyez kilátásba. A belügyminiszter úr a törvényjavaslat indokolásában azonban nemcsak erre a három részletkérdésre tér ki, hanem mint egy nagyítólencse "gyújtópontjába, fókuszába összevonja és világosan érzékelteti azt az óriási problémát, amelyet a közigazgatás egyszerűsítésének problémája ma a magyar államiságra jelent. Miután a belügyminiszter úr általánosságban is kitért a közigazgatás különböző kérdéseire, méltóztassanak megengedni, hogy kövessem példáját és legyen szabad részint az indokoláshoz néhány refleksziót fűznöm, részint pedig legyen szabad eltérnem a törvényjavaslat szövegétől. A miniszter úr az indokolásban hivatkozik az 1929. évi XXX. tc-re, amely korszakalkotó volt a közigazgatás terén. Ennek a nagy horderejű törvénynek egyik legfontosabb alkotása az, hogy bevezette az úgynevezett kisgyülést, a fővárosnál pedig az ennek megfelelő törvényhatósági tanácsot. Az indokolás szerint ez «a kisgyűlés a nagy taglétszámú és nehézkesen működő törvényhatósági bizottságok hatásköréből az ügyek jelentékeny részét átadta a gyakrabban ülésező kisgyűlésnek». Valóban elismerem és a főváros törvényhatósági tanácsánál állandóan tapasztalom, hogy a tanácsnak, illetőleg a kisgyűlésnek működése üdvös és valóban meggyorsítj adminisztrációt, (Erődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) rövid idő alatt lehetővé tesz igen sok intézkedést, ameiy azelőtt hónapokig, sőt évekig tartott és húzódott. Azonban van a törvény ezen intézkedésének egy hátránya is, és ez az, hogy a törvényhatósági tanácsnak úgyszólván állandó permanenciája mellett a közgyűlést, tehát a törvényhatósági bizottság egyetemét, az autonómiának legfontosabb szervét nagyon kevéssé foglalkoz-