Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

484 Az országgyűlés képviselőházának 155. végrehajtása. (Ügy van! u jobb és a Jbalolda- , ion.) Elismerem, t. uraim, osak azt az egy kérdést vagyok bátor önökhöz intézni, hogy mit csináljon á szolgabíró, vagy a községi jegyző, amikor valamelyik fél olyan kéréssel, vagy panasszal járul hozzá, amelyre hiába keres intézkedést az összes törvénykönyvekben és rendeletekben, amilyen eset talán még sehol sem fordult elő, amelyre hiába .akar paragrafust találni. (Dinnyés Lajos: Nem így történt! Politikai téren történt intézkedés!) Bizonyos területen tehát a közigazgatás jósága nem csupán a hatalmat gyakorló tisztviselő elméleti képzettségének fokától függ, hanem attól is, hogy ctZ cl közigazgatási tisztviselő I elméleti ismereteinek megszerzése közben és után r mennyire foglalkozott annak a széles néprétegnek életkörülményeivel, szociális szükségleteivel, igényeivel, cröviden, lelkével, amelynek szolgálatára elhivatott. Talán úgy fejezhetnén ki a legegyszerűbben, hogy jó közigazgatás csak ott lehet, ahol az intézkedésre hivatott tisztviselők intézkedéseikbe nemcsak eszüket, hanem szívüket is beleviszik. Talán semmiféle más téren nem állhat meg annyira, mint éppen a közigazgatás terén, különösen az alsó fokozatokon, az az igazság, hogy ahol eszed nem képes valamely ügyben tanácsot adni, fordulj kérdéseddel szívedhez és amit az mond, kövesd. Szívtelen, szívnélküli intézkedésekkel a bajokat csak növelni lehet, gyógyítani soha. (Dinnyés Lajos: Teljesen igaza van, képviselő úr!) Kemény szív | is tud szeretni és^ sokszor az indokolt, sőt meg- j követelt szigorúság is 'bizonyára nagyobb ered- i menyeket fog elérni, ;

ha az, akivel szemben alkalmaztatik, azt látja, hogy jóakaratú, az ő részére hasznot jelentő intézkedés történt. (Vázsonyi János: Csak a gyakorlatba is át kellene ezt vinni!) Sok olyan tisztviselő van vezető állásban, aki nem ismeri azt a népet, annak a népnek lelkületét, szükségleteit, szociális igényeit, amelynek szolgálatára állíttatott. De nem az ő hibájából, hanem a rendszer hibájából. Ma a vármegyék főispánjai által kinevezett közigazgatási gyakornokok működésüket 95%-ban a vármegye alispánja mellett kezdik. Ebből támad anomália, hogy a másodfokú re- i ferádába beletanulva, az ,a fiatalember sok^szor nem tudja, hogy annak az ügynek első if okon való elintézése miképpen történik. Menynyivel könnyebb feladata volna annak a közigazgatási tisztviselőnek, aki működését és szolgálatát a legalsóbb fokon, a községben kezdené és ott ismerné meg gyakorlatilag azt az alapot, amelyből ágaznak felfelé az állampolgároknak különféle ügyei; megismerné az ott lakó embereket, foglalkozások és osztályok szerint, megismerné az ügyes-bajos dolgokat és az ott szerzett tapasztalatok alapján haladna pályáján felfelé, arravalóság esetén egészen a minisztériumokig. Istennek hála, van ebben az országban annyi kiváló jegyző, hogy ezek a fiatalemberek, akik az egyetemekről kikerülnek, jogvégzettségük ellenére is nagyon sok gyakorlati és elméletig ismeretet szerezhetnének azoktól a községi jegyzőktől. S ez a körülmény nemcsak a köznek és az illetőnek magának jelentene előnyt és következményeiben is végeredményben hasznot, hanem a kö,zségi jegyzőknek is egészen más volna a helyzetük, ha felettük már csak olyan emberek rendelkeznének, akik közvetlen taj pasztalatból tudják méltányolni azt a Szabó Géza t. képviselőtársam által is említett óriási, 'ülése 1933 március 2-án, csütörtökön. szinte emberfeletti munkát, amelyet ma egy hivatásának magaslatán álló községi jegyzőnek végeznie kell. Ebből kifolyólag az a megbecsültetés is, amely már nagyon ritkán adódik a községi jegyzőknek, bizonyára sokkal biztosabb alapokon állana. Ami magát a javaslatot illeti, mélyen t. Ház, azt készséggel és örömmel fogadom el 'általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Nem osztom azokat az aggályokat, amelyeket az ellenzék, illetőleg a túloldalon ülő képviselő turak hoiztak fel a javaslat ellen, mert azok legnagyobb részben a jogorvoslatok ellen szóltak, mondván, hogy ha ezek az ügyek harmadfokon nem kerülnek fel a belügyminisztériumba vagy más szakminisztériumokba, akkor nincs garancia az alsófokú hatóságoknak megfelelő helyes ítélkezésére. Én nem tudom elképzelni, t. Ház azt, hogy akadjon csak egy olyan közigazgatási tisztviselő is, aki akármilyen kis jelentőségű ügyben «ne a strikt törvény szigorú alkalmazásával, ne esküjéhez híven, ne lelkiismerete szerint intézne el valamit. (Rassay Károly: Akkor a Kúriát is el kell törölni, mert én a bíróról sem tételezem fel, 'hogy másképp ítélkeznék!) Miután azonban a felülvizsgálati kérelem útja eddig is csak annyiban volt nyitva hagyva, ha valamely alsófokú hatóság, mondjuk az alispán törvényt vagy törvényes rendeletet sértett, semmi módon nem látom akadályát annak, hogy megszabadítsuk az egyes minisztériumokat az oda felözönlő felülvizsgáUati kérelmektől, .amelyeket érdemben sohasem »is tárgyalnak le, vagy csak az eseteknek igen elenyésző részében. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a vármegyei tisztviselők véghatározatukat eddig is a törvényes rendelkezések szem előtt tartásával hozták meg és nem lehet elképzelni, hogy a jövőben is akadjon olyan tisztviselő, különösen a vármegyéknél, hiszen többnyire erről van szó, aki ne tudná azt, hogy úgy az ő feletteseinek, mint a vármegye közönségének megbecsülését vagy elismerését, legfőképpen pedig az ő előmenetelét reszkírozná akkor, ha a törvényekkel vagy törvényes rende letekkel szembehelyezkednék. (Ügy van! Ügy van!) Arról pedig, hogy milyen mértékben apasztja különösen a belügyminisztérium ügyforgalmát az oda fel nem kerülő felülvizsgalati kérelmek óriási tömege, azt hiszem, teljesen felesleges beszélni, (ügy van! Ügy van!) Nagy megnyugvást fog kelteni a jogkereső közönség körében a javaslatnak az a rendelkezése, amely világosan megállapítja azokat a hatóságokat, az egyes ügyekben eljáró elsőés másodfokú hatóságokat, amelyek elé az egyes ügyek tartoznak. Éppígy meg fogja egyszerűsíteni és gyorsítani a közigazgatást a javaslatnak az a rendelkezése, amely végre taxatíve sorolja fel, hogy mely ügyek tartoznak a '•törvényhatósági bizottsági közgyűlés és a kisgyűlés elé. Igen helyesnek találom, hogy az 1929 :XXX. tc.-kel rendszeresített egységes gyakorlati közigazgatási vizsgát a miniszter úr ebben a javaslatban módosítani kívánja. Egy ilyen egységes gyakorlati vizsga óriási anyaga teljesen illuzóriussá tenné a vizsga értékét, mert teljes képtelenség, hogy akkora tudással álljon a jelölt a bizottság elé, amekkorával megfelelhetne az ott eléje tárt, neki feladott kérdésekre. (Ügy van! Ügy van!) Azonfelül nem is szükséges, hogy olyan ágazatokban szükséges tudnivalókkal terhelje meg agyát, amelyeknek