Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

40 Az országgyűlés képviselőházának 1U2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. lést olyan mértékben súlyosbítja, az árakat olyan mértékben drágítja meg, hogy ennek következtében a nagykereskedelmi index további emelése, az agrárollónak egy további kiszélesítése fog okvetlenül bekövetkezni. (Egy hang balfelőt: Pedig már elég volt!) Bevallom, valamennyire megértem a kormányzatnak ezt a törekvését, mert hiszen ha megnézzük azt, hogy a forgalmi adó jövedelmei hogyan alakultak, akkor ijesztő képet kapunk. 1928/29-ben a forgalmi adó eredménye 131—132 millió pengő volt. Ezidőszerint a forgalmi adó előirányzata nem több, mint 93 .millió; minthogy azonban a tényleges bevétel évek óta az előirányzat alatt maradt, valószínű, hogy a tényleges bevétel ennél kevesebb lesz. Minthogy pedig a 131 milliós bevétel 2% mellett eszközöltetett, a 93 milliós előirányzat pedig 3% mellett, ennélfogva tulajdonképpen több, mint 50%-os csökkenése következett be a forgalmi adóbevételeknek. > A kormány ahelyett, hogy ezt a kérdést úgy oldaná meg, hogy a magángazdaságot építené alá és megerősítené, hogy az ország fogyasztóképessége emelkedjék, s ennek révén emelkedjenek a forgalmiadó-bevételek,, megint csak egy szerinte egyszerű eszközhöz, úgynevezett optimista eszközhöz nyúl, és kiindulva abból a pénzügyi tételből, hogy nincs olyan megrakott szénásszekér, amelyre még néhány villával rá nem lehetne dobni, úgy változtatja át a 3%-os forgalmi adót fázis alapján váltságtételekké, hogy ebben a forgalmiadótételeknek rendkívüli emelése van elrejtve. Nem szeretném, ha a t. Ház félreértene; én nem a fázisadó ellen szólalok fel. Én annakidején, amikor először volt szó arról, hogy a forgalmi adót fázisadóvá változtassák át, ellene voltam. Ellene voltam a következő megfontolásokból. Először kereskedelempolitikai aggályaim voltak, másodszor azt mondottam magamban: ha a forgalmi adó megmarad úgy, ahogy azelőtt volt, 2%-os magasságában, akkor egyszer, ha a gazdasági viszonyok megjavulnak, lehet .arra számítani, hogy ezt a forgalmiadótételt le fogják építeni, mint ahogy ez Németországban is történt, ahol a 2*5 százalékos forgalmiadótételt 1926-ig 0'75%-ra, tehát egynegyedére szállították le. Igaz, hogy azóta most a legutóbbi váltság idején megint két százalékra emelték fel. Ha azonban — mondottam magamban — a forgalmi adót váltságadóvá, fázisadóvá változtatják át, amelyet egyedül a gyáripari tremelésnél szednek be, akkor ez egy kényelmes termelési adóvá változott át, amelytől soha ezt a termelésig ágat — de hiszen ez nemcsak ezt a termelési ágat érdekli, hanem az ország minden fogyasztóját — megszabadítani nem lehet. Szabad kérnem 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, hogy a meghoszszabbítást megadja-e? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Fenyő Miksa: De azonkívül volt még egy szempomtom. A váltságadó, a fázisadó rendkívüli mértékben drágító adó. Drágító adó azért, mert a termelőnél beszedetik a magas kulcsú fázis, mondjuk 10%, bár van 15%-os és 18%-os kulcs is ezekben a rendelkezésekben. (Ügy van! balfelöl.) De mondjuk, 10%, akkor ennek menete a következő. Méltóztassanak ezt a gondolatmenetet ellenőrizni. A menete a következő. A 10%-hoz hozzászámíttatik a rezsi tétel és a haszontétel. Megy tovább a nagykereskedőhöz. Most már meg van növelve ez a 10%-os tétel a rezsitétellel és haszontetellel s az így megnövekedett tételhez jön újra hozzá a nagykereskedőnél a rezsi- és haszontétel, és végül ugyanez ismételtetik meg a kiskereskedőnél, úgyhogy merem állítani, — hiszen számításokat tettem konkrét tapasztalatok alapján — hogy ebből a 10%-os fázisadóból végső soron 25—30%-os drágulása következik be az árunak, mire az a fogyasztóhoz eljut. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek engem annakidején arra bírtak, hogy állást foglaljak ez ellen. Minthogy azonban az egész magyar kereskedelem egyöntetűen kívánta azt, hogy ez az adó, a forgalmi adó régi rendszere szűnjék meg és lépjen helyébe a fásisadó, s minthogy a magyar kereskedelem úgy állította be, — joggal, vagy jogtalanul, azt nem is keresem — hogy ez exisztenciális érdeke, magam is azt mondottam, hogy csináljuk meg, változtassuk át ezt váltságadóra. De arra sohasem mertem gondolni, hogy bekövetkezhessek az, hogy ezeket a váltságtételeket azután olyan magasságban állapítják meg, amely mindenkor veszélyes, de a mai. időkben különösen veszélyes drágasági hullámot fog megindítani. Méltóztassék megengedni, hogy néhány példával illusztráljam ezt. A régebbi fázisadóváltságrendeletek és fázisadómegállapodások igen szerény tapogatódzó kezdetek voltak. Nem szólok a gyufának 8'25%;OS fázisáról, amely cikk bár közszükségleti ési a nép standardjára kiható cikket jelent és a 8'25%-os megterhelés igen tekintélyes megterhelés, de azt úgy lehetett felfogni, mint az illető cikk fogyasztási adójának rendkívül magas és igen erőszakos felemelését. Ezen hát túltehettük magunkat. Ugyancsak a cukornál még elég szerény kezdet volt, hogy 6%-os forgalmi adót állapítottak meg; azonban már a cukorkagyárosok exisztenciájára, akik a maguk nyersanyagát, a cukrot ezzel a 6%-kal megterhelve vásárolták meg, ez igen komolyan kihatott, mint ahogy még jobban kihatott egy fontos, a • középosztály táplálkozási cikkét tevő süteményeknek, a kekszeknek 6'75%-ban való váltságmegállapítása. Ezeknél figyelembe kell venni azt, hogy ugyanezek a gyárak még külön megfizették a hozzá vásárolt cikkek adóját is, úgyhogy rendkívül mértékű megterheléssel állunk itt szemben. De mondom, ezek csak kezdeteK voltak, ujjgyakorlatok, «Schule der Geläufigkeit» ahhoz, ami később bekövetkezett, mint ahogy például láttuk ezt a bőr- és bőripari termékeknél, ahol már az átlagos adókulcs 10*5%, a bőröndös áruknál pláne 15%. Persze, megint méltóztassék arra

1 gondolni, hogy ehhez a 10%-hoz, kiindulva a termelőtől, ahány kézen megy keresztül az árú, annyiszor csapódnak: hozzá az illető vállalatnak egészen természetesen a' rezsitételei és kamattételei. A textilárú átlagos kulcsa. 10%-ban állapíttatott meg, itt is rendkívüli mértékben magasabban, mint ahogy azt a 3%-os adó involválná. Merem állítani, — számításokból vontam le azt a konzekvenciát — hogy ha visszaszámítom azokat a jövedelmeket, amelyeket a kormány ebből a fázisadóból elért, az eredeti forgalmi adó alapjára, akkor a 3%-os fázisadónak 3-5—4% felemelésével állunk szemben. Természetes, hogy ezt nyiltan téve rendkívül népszerűtlen dolog lett volna, I de így tulajdonképpen a közönség észre sem veszi; majd a drágaisiágon. majd a nagykereskedelmi indexszámok emelkedésén, majd a ter-