Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának 11*2. melés lecsökkentésén, majd a kivitel teljes megbénulásán fogjuk csak észrevenni, hogy a 3%-os adóból tulajdonképpen 35—4%-os adó vált. Ez a tevékenység nio&t folytatódik, és tervbe van véve a vas- és fémipari cikkeknek, továbbá a mezőgazdasági eszközöknek fázisadója, amire nézve csak azt mondhatnám, hogy ezek ugyan nem befejezett tények, de a jószándék megvan, hogy a vas- és fémipari váltság általában 15%-ban állapíttassák meg, azok részére azonban, akik ezt nagyban feldologzzák, a váltságkules 3%-ban. de ugyanakkor ebből a 3%-os félgyártmányból előállított cikkek után a váltság újra 7—12%-kal. így'például a kályhacsöveknél 7%, vas- és acélcsöveknél 10%, tengelyeknél 8%, kályháknál 7%, kályhaalkatrészeknél 15%, vasedényeknél 8%, zománcedényeknél 8%, mezőgazdasági eszközöknél 6%, drót- és vasszegeknél 8%, stb., stb. Nem folytatom a felsorolást . Méltóztatnak ebből látni, hogy az egész termelésnek milyen drágulását íogja maga után vonni. Mert méltóztassanak például arra gondolni, ho&y a vállalatoknak egész sora van, amelyeknek műhelye, aiiol javításokat eszkozölneK es bizonyos cikkeket maguknak előállítanak, van. Így például a bányáknak, szeszipari vállalatoknak, textilipari es egyéb ipari vállalatoknak saját javító műhelyeik vannak, hogy ilymódon a gépek szükséges javítását eszKözöiiiessék. Ügy tudom, hogy nagyobb uradalmaknak is vannak ilyen műhelyeik. Ezek eddig 37o-kai kaptak a nyersanyagot, vagy akiK nem közvetlenül <a termelőtől, hanem a nagykereskedőktől vették, 6% -kai. Ezentúl ezek az üzemek 15"/fl-ot fognak Lzetm. Az e^yik termelési ág fázisadójának emelése kihat a másik termelési ág költségeinek emelésére. így van ez például a textiliparnál. A textilgyártmányoknak rendkívül fontos alkatrésze az anilinfesték. Ezeket az anilmfestékeket, minthogy ezek eddig vámmentesek voltak, forgalmiadómentesen kapták a textilgyárak. Ezentúl 6%-ot fizetnek az anilinfestékekért, azok pedip- akik a készgyártmányt eladják, amelybe szintén benne van az anilinfesték. még egyszer 10%-ot fizetnek, tehát az anilinfesték dupla fázisterhet visel. Chyan kölcsönös felduzzasztása ez a termelési költségeknek, annlyeket nem tudok mélységes aggály nélkül nézni. T. Ház! Megállapítom tehát, hogy a kormány olyan fáziskulesokat alkalmaz, amelyek visszaszámítva a várható jövedelmekből, több mint 3%-osak, úgyhogy a kormány ezekből a fáziskulcsmegállapításokból — úgy látszik — a rossz időket tekintve, 40—50%-os látenciákról gondoskodik a maga javára. Ezek a váltságtételek azonban drágító hatásúak az adókulcsok magasságánál fogva, drágító hatásúak a hozzászámított rezsi- és haszontételeknél fogva, és különösen drágító hatásúak azért, mert ezentúl ellentétben az eddigi gyakorlattól, a vámmentes áruk is fizetnek adót. Ennek következményekép emelkednek a nagykereskedelmi árak, kitágul az amúgy is komoly agrárolló, lecsökken a fogyasztás, ennek következtében a termelés és megszűnik az iparvállalatok exportképessége. Legyen szabad elmondanom, hogy amikor XV. Lajos, aki alatt hasonló pénzügyi bajok uralkodtak Franciaországban," mint nálunk, legnagyobb bajában elhívatta az akkori idők legnagyobb pénzügyi kapacitását, Turgot-t, és azt kérdezte tőle, mit csináljon, hogy ezekből a bajokból kiszabaduljon. Turgot azt felelte: Ne tessék fizetésképtelenséget vallani, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1933 január 25-én, szerdán. il ne tessék adókat emelni, ne tessék kölcsönöket felvenni. Szeretném, ha t. miniszter úr válaszában ebben a szellemben nyilatkoznék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Haltjuk!) Az igen t. interpelláló képviselő úrnak felszólalásával kapcsolatban nem kívánok kitérni általános pénzügyi politikai kérdésekre. A jövő kedden alkalmam lesz a Ház előtt egész részletesen nyilatkozni erről a kérdésről, most tehát kizárólag csak a forgalmi adó kérdésére szorítkozom és némi felvilágosításokkal kívánnék szolgálni azon elvek tekintetében, amelyek a pénzügyminisztériumot a forgalmi adó rendszerének megváltoztatásánál vezették és -vezetik ma is. Az 1921. évi XXXIX. t.-c. vezette be a forgalmi adót, és ennek az volt az elve, hogy egy bizonyos százalékos tételt, amely jelenleg 3/o-ot tesz ki, kell leróni az áru értéke után, valahányszor az áru az egyik kézből a másik kézbe átmegy, mindaddig, amíg eljut a végső fogyasztóhoz, illetőleg a felhasználóhoz. Ez a rendszer természetesen meglehetősen komplikált ellenőrzést von maga után, amely egyrészt költséges volt az államkincstár számára, másrészt meglehetős nagy adminisztrációs megterhelést jelentett különösen a kereskedelemnek és az ilyen könyvelési és nyilvántartási kérdésekben kevésbbé jártas kis- és középiparnak Természetesen velejár az ellenőrzéssel mindenféle beavatkozás, időveszteség és nagy apparátus foglalkoztatása, úgyhogy a kereskedelem és a kis- és középipar, az a réteg, amely a további feldolgozással foglalkozott, egyértelműiig azt kívánta már kezdettől fogva, hogy a kormány térjen át erről egy megváltási rendszerre, vezessen be egy adóváltságot, amikor egy esetben, a termelési helyen,, illetve a behozatalnál szedessék be a forgalmi adó egy tételben. Ez az úgynevezett fázisrendszer, amely többek között Ausztriában is alkalmazást nyert és bevált. Ennek következtében az itteni érdekeltségek régóta követelték annak behozatalát. A pénzügyi kormány eleinte ezzel alrendszerrel szemben bizonyos aggályokat táplált, éspedig két okból: először fiskális okokból, másrészt pedig termeléspolitikai okokból. Amikor végül maga is hajlandóságát fejezte ki a rendszer megvalósítására, — ami akkor történt, amikor a gyáripar is csatlakozott ezeknek az egyéb érdekeltségeknek kéréséhez, szóval a teljes kereskedelmi és ipari érdekképviselet ennek az ideának megvalósításáért exponálta maa'át — akkor a pénzügyi kormány kikötötte, hogy ennek az áttérésnek olyképpen kell történnie, hogy a rendszerváltozás a termelési érdekeket ne veszélyeztesse. Ennek a feltételnek szem előtt tartásával történt azután 1927 óta fokozatosan egyes ipari ásrakban és termelési ágazatokban a fázisadó bevezetése. Kezdődött a tüzelőanyagoknál, aztán folytatódott a cukor-, gyufa-, cukorka- és egyéb ilyen cukrászipari termékeknél, a fűszer-, gyarmat-, üveg-, porcellán-, bőr-, textiles kaucsukáruknál. (Buchinger Manó: Szóval a legfontosabb fogyasztási cikkek!) Minden egyes alkalommal az érdekeltségek bevonásával, azoknak meghallgatásával,, szinte úgy mondhatni, megegyezési alapon történt ezeknek a váltságkulcsoknak megállapítása. Azt hiszem, hogy ez a körülmény egymaga elegendő annak bizonyítására, hogy semmiféle, 6