Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

4 62 Az országgyűlés képviselőházának 1 két szociáldemokrata képviselő kísérte az út­ján. Azok a gazdák és azok a polgári elemek, akik egy héttel előbb: az Eekhardt-párltra sza­vaztak, ezt s szieocelmi viszonyt nem tudták megbocsátani és eljöttek ihozzánk; körülbelül 373 Tildy-párti szavazóit kaptunk meg és ez biz­tosította a mi többségünket. (Úgy van! jobbfe­löl. — Br. Vay Miklós: A szocialisták cserben­hagyták !) Eckhardt Tibor igen t. képviselő úr, mint a közszabadságok lelkes bajnoka, a kormány­elnök úrhoz ismételten kérdést intézett, hogy hajlandó-e ellene bűnpert indítani nyilatkozata miatt. Ez a nyilatkozat rendkívül óvatos. Ebben nincs senki megnevezve, hogy ki követte el a hatósági erőszakot, Van azonban benne egy ál­talános lappália, hogy felhívom a miniszter­elnök urat, hogy mindazok a hatósági közegek, akik itt visszaéléseket követtek el, börtönbe vet­tessenek. Én meg felhívom a t. képviselő urat, mél­tóztassék névszerint megnevezni azokat a ha­tósági közegeket, akik a törvénnyel visszaél­tek, majd akkor azok a hatósági közegek oda fogják ültetni a képviselő urat, ahová min­denáron kívánkozik: a vádlottak padjára, majd le fogják folytatni a büntetőpert és mi, előre kijelentem, megnyugszunk a bíróság' ítéletében. De nagyon érdekes az, hogy idők folya­mán és a politikai elhelyezkedés révén hogyan alakul az ember felfogása. Eckhardt Tibor men t. képviselőtársam e^vik parlamenti be­szédében a következő indítványt tette (Hall­juk! Halljuk! — Olvassa): «Utasítsa a Ház a magyai* királyi kormányt, hogy az országron­tásban vétkes Az Est, Világ, Pesti Napló és Magyarország című lapokat haladéktalanul és azonnal betiltsa.» (Derültség jobbfelől. — Sza­bóky Jenő: Elfelejti!) A közszabadságok baj­nokának egy másik megnyilatkozása az, hogy a következő indítványt tette 1925 június 24-éu Eckhardt Tibor képviselő úr (olvassa): «A törpe kisebbséget képező Bipka-párt fel­oszlatása iránt tegye meg a kormány a szük­séges intézkedéseket.» A közszabadságokat te­hát -— úgy látom — máskép értelmezi az em­ber, amíg a kormánypárton ül és máskép ér­telmezi akkor, amikor csak vágyakozó szívvel aézi a kormányt. (Derültség a jobboldalon. — Kelemen Kornél; Ez bizonyos!) Akárhogyan forgatjuk is a dolgot, itt két­féle mentelmi jog van: az egyik, amelyet a képviselő urak szeretnének, de amelyet a tör­vény nem biztosít, (Úgy van! Ügy van! jobb­felöl.) a másik mentelmi jog pedig az, amely­lyel mi soha vissza nem élünk, mert az a fel­fogásunk, hogy a törvény megtartásában ép­pen a kormány háta mögött ülő párt tagjai­nak kötelességük jó példával eíöljárni. (Úgy van! Ügy van! Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) De, mélyen t. Ház, rendkívül érdékes, hogy a t. miniszterelnök urat milyen rigoró­zusan, szinte királyi ügyészi hangon vonta fe­leletre Eckhardt t. képviselő úr, (Derültség a jobboldalon.) aki a következőket mondja egyik parlíamenti beszédében. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Olvassa): «Azt látom, hogy a szél; sőséges demokratikus választójogokon alapuló parlamentarizmus mindenütt — hogy úgy fe­jezzem ki magam — túlélte magát.» (Derült­ség a jobboldalon.) Mit méltóztatnak szólni ahhoz, hogy a t. képviselő úr néhány évvel ezelőtt még azt a parlamentarizmust is ha­lálraszánt parlamentarizmusnak tartotta, ame­lyik ma y an, az általános titkos választó jog­U. ülése 1933 március 1-én, szerdán. ról pedig az volt a véleménye, hogy azt csak igen súlyos kautélákkal lehet behozni s amel­lett igen javasolta az érdekképviseleti rend­szer bekapcsolását. En tovább nem idézek a képviselő úr be­szédeiből, mert azt hiszem, a végén a t. kép­viselő úr maga is azt gondolná, Ihogy úgy lát­szik, egy kissé túlment azon a határon, ame­lyen túlmenni nem lenne szabad. Itt az országban egy agitáció folyik, amely a nyomor, a szenvedés, a világgazdasági hely­zet konzekvenciáit a kormány, a többségi párt és a hatósági tényezők nyakába akarja varrni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen.) Rögtön befejezem. Hogy ez az agitáció milyen eszközöket^ alkalmaz, azt részben el­mondottam, de még megemlítek egyet, Kis­győrön, amelyről olyan lírai hangon beszélt tllain képviselő úr, megjelent színházi csiz­mába öltözve, hamis igazolvánnyal egy vésztői álkisgazda. (Derültség a jobboldalon.) Miután a csendőrök előállítottak es megmotozták, a színházi csizmát lehúzták a lábáról, körmeit megvizsgálták, látták, hogy azok gondosan manikűrözve voltak (Derültség.) és kisült róla, hogy az illető Nagy Gyula harmadéves szegedi orvosnövendék, aki iparszerűleg foglalkozik képviselőválaisztási kortességgel. (Derültség. — Lukács Béla: Álszakállal!) Befejezem beszédemet azzal, hogy a függet­len kisgazdapárt elnöke Mezőkeresztesen, vitéz Gomba Kálmán kilépett a független kisgazda­pártból, mert megrémült azokon a titkos ta­nácskozásokon hallott dolgoktól, amelyeknek spiritus rectora a mai egyik szónok volt. (Sza­bóky Jenő: Összecsókolóztak az elvtársakkal!) így nézünk ki. Mezőkeresztesen teljes nyugalom van, mindenki meg van elégedve a választás ered­ményével. Az urak ott súlyos vereséget szen­vedtek (Egy hang jobbfelől: Nem akarják el ismerni!) és erre a súlyos vereségre itt a par­lament színe elé, kifelé a közvélemény előtt bűnbakot keresnek, ezt a bűnbakot azonban nem találják meg. Meg arra kérem a t. bel­ügyminiszter urat és az összkormányt, méltóz­tassék intézkedni, hogy egy képviselő halála után 8 mapig kortézia 1 ne lehessen (Helyeslés jobbfelől.) és hogy ott azalatt a választási küzdelem alatt olyanok, akik a korteskedést iparszerűleg űzik, meg ne jelenhessenek. (He­lyeslés a jobboldalon és a középen.) Legyenek ott jelöltek, képviselők és választók, de ne le­gyenek ott azok a kortesek, akik megmérgezik ott a lakosságot, megbontják a társadalmi bé­két, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor nem tesz itt szükség* olyan hatósági intézkedésekre, amelyekkel mindenáron fenn kell tartani a rendet, mert a rendre nem a hatóságnak .., (Zaj a baloldalon.) Elnök: Méltóztassék a beszédidő betartá­sát az elnökre bízni. A képviselő úr kijelen­tette, hogy azonnal befejezi, meghosszabbítást sem kért. Berki Gyula: Arra a kérem a mélyen t. kormányt, méltóztassék az ínséges vidékeken a közmunkákat a leggyorsabban elrendelni, —• ahogy a pénzügyminiszter úr már el is mondta az folyamatban van — és méltóztassék Borsod megyében a munkásságnak előleget adni ga­bonában erre a munkára, mert ott találtam olyan családokat... Elnök: Kérem képviselő úr, szíveskedjék beszédét befejezni. Berki Gyula; ...amelyek az ínség folytán

Next

/
Oldalképek
Tartalom