Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

444 Az országgyűlés képviselőházának . niszter: T. Képviselőház! A képviselő ÚT in­terpellációjának tulajdonképpeni tárgyáról még nem beszélt, ezért én röviden csak azzal válaszolok az írásban beadott interpelláció­jára, hogy nincs tudomásom ezidőszerint arról, hogy vitéz Borbély-Maczky Emil fő­ispán a választással kapcsolatban törvényte­lenségeket követett volna el és ezért nincs okom semmiféle intézkedésre. Mást ezzel az írásban beterjesztett inter­pellációval kapcsolatban kijelenteni nem tudok. A képviselő úr által felhozott esetekre vo­natkozólag újra csak utalok arra, hogy a választás napján történt dolgok a választási elnök rendelkezése alá tartoznak és a válasz­tási elnök felelősségére mennek. Ha ott a csendőrök a választási elnök utasításainak nem tettek eleget, akkor a választási elnök­nek kötelessége a csendőrökkel szemben fel­jelentést tenni és megtorló intézkedéseket pro­vokálni. En újra csak azt mondom, hogy megma­radok a törvényes keretek között, de ne mél­tóztassék tőlem azt kívánni, hogy én átlépjem a törvényes kereteket. (Friedrich István: Isten őrizzen!) Azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyeket a választási törvény előír, — mél­tóztassanak róla meggyőződve lenni — szigo­rúan be fogom tartani ebben az esetben is. Ami a tardi esetet illeti, erre nézve, mi­után az újságban olvastam, hogy ott egy állí­tólagos csendőri brutalitás történt, azonnal vizsgálatot rendeltem el és jelentést kértem. A r jelentés_ a következőleg hangzik; egyelőre még csak jelentés, mert a vizsgálat még nem nyert^ befejezést. Három embert a csendőrség előállítani volt köteles. (Rassay Károly: Miért?) Nem tudom mi okból, ez nem is tar­tozik ide. (Felkiáltások balfelol: Miért?) Nem tudom. Erre nem tudok válaszolni. (Rassay Károly: Azt is jelenthették volna!) Az egyik embert kísérte az utcán a három csendőr. Közben elérkeztek a másik két ember lakásá­hoz. (Peyer Károly: Ez az, hogy itt mahol­nap minden emberre három csendőr jut. Az olajra vigyáztak volna jobban! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Lukács Béla: A bútorra is! — Peyer Károly: Jó lesz azzal hallgatni! Ha van valami mondanivalója, álljon fel és mondja meg. — Reisinger Ferenc: Lukács képviselő úr, jobb, ha hallgat! — Peyer Károly: Ne szemtelenkedjék odaát! — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasí­tom. (Reisinger Ferenc: Mert Lukács képvi­selő úr maga elítélte ezeket a disznóságokat! — Lukács Jüéla: Most nem arról, hanem a bú­torról beszéltünk. —- Peyer Károly: Arról be­szélhet! — Reisinger Ferenc: Majd a sa jói ha­lászatról fogunk beszélni. — Lukács Béla: Lé­gy eu szerencsém! — Zaj.) Csendet kérek. Mél­tóztassanak a belügyminiszter urat meghall­gatni. (Reisinger Ferenc; Megeszi a nagy hal a kis halakat! — Jánossy Gábor: Ez a kedé­lyes párbeszéd nem érdekli a Házat!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Mondom, a három csendőr útközben elérkezett annak a két embernek lakásához, akiket szintén elől kellett állítaniok. Két csendőr bement annak a két embernek a laká­sába. Ezt az alkalmat megragadta az előállí­tás alatt levő harmadik, — a nevét nem tu­dom — egy óvatlan pillanatban átkarolta a vele levő r csendőrt és úgylátszik, fizikailag erősebb lévén, mint a csendőr, kiragadta kezé­ből a puskát, a kardot és azzal elszaladt. (Ras­r 5 4. ülése 1933 március 1-én, szerdán. say Károly: Miért? Ok nélkül?) Minden ok nélkül, így szól a jelentés. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Valószínűleg azért, mert nem volt neki kellemes, hogy a csendőr előállítsa. (Ras­say Károly: Az összes választási bűncselek­ményekből ezt az egyet tudja. — Turchányl Egon közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Turchányi kép viselő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Én csak annyit akarok most megje* gyezni, hogy ennek a jelentésnek alapján és az ügy ilyen stádiumában nem látom és nem is láthattam szükségét további intézkedéseknek, cüak aunak az intézkedésnek, hogy minden megtörténjék abban az irányban, hogy ezt a gazembert elfogják és a bíróság elé állítsák. (Rassay Károly: Mi az, hogy gazember? Ezt előbb a bíróság dönti el! Belügyminiszteri székből azt mondani: gazember!) Bocsánatot kérek, azt, aki egy csendőrt hivatalos műkö­dése közben megtámad és lefegyverez, más jelzővel illetni nem lehet. (Peyer Károly: A csendőr, aki ilyent tesz, két gazember!) Mást és mondani nem tudok. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Zaj a szélső­baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Ulain Ferenc: T. Ház! A miniszter úr válaszát két okból nem vehetem tudomásul. Legyen szabad először a tardi esetre vonatko­zólag a miniszter úrnak a következőket Ara­szolnom. Nem hiszem, hogy józaneszű ember feltételezni azt, hogy azután az alapos gyakor­lati kioktatás után, amelyhez a magyar nép hozzá volt szoktatva, akadjon Magyarorszá­gon ember, aki egy csendőrt bántalmaz, aki a csendőrhöz hozzányúl, ha arra különös oka nincsen. (Zaj.) Ennek következtében a helyzet minden valószínűség szerint az, hogy valóban igazuk van azoknak az emberekek, akik azt állítják, hogy a csendőr ütlegelte az utcán Molnár Andrást és Molnár András ezt nem tíírte. (Rassay Károly: Joga van, ha nem tűri! — Zaj.) A mélyen t. miniszter úr azt mondja, hogy az gazember. En azt mondom önnek, belügy­miniszter úr, hogy egy országban, amelyben megtörténhetik az, hogy a csendőrök a hiva­tali hatalommal visszaélve polgárokat az utcán nyilvánosan ütlegelnek, bántalmaznak, még önvédelemre kerülhet a sor. (Lukács Béla: Ki állapította ezt meg? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) De kérdezem most már öntől. t. mi­niszter úr: hát mi az oka annak, hogy az a három egyén — idősebb Spisák törvényható­sági bizottságig tag, a fia és Vajda — a csend­őrök által bekísértettek a községházára? Itt vannak a miskolci kórház bizonyítványai: kettő bordatörést, (Rassay Károly: Ki a gaz­ember?) lapockatörtést, vállcsonttörést és izomrepedést szenvedett? Hát mélyen t. minisz­ter úr, ez is rendben van? Ezt a rendet akar­ják itt önök megvalósítani? Miniszterelnök úr, hiszen ön öt hónappal ezelőtt fogadta itt szen­tül a nemzet előtt, hogy az ön uralma nem lesz szuronyokra építve. Hát mi ez? Nem az utolsó hitvány, nem a banditizmus, mélyen t. uraim? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Elnök: A képviselő urat inparlamentáris kifejezéseért rendreutasítom. (Peyer Károly:

Next

/
Oldalképek
Tartalom