Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1933 maréivá l-én y szerdán. 445 Es mikor a miniszter úr gazembernek mondott valakit, az micsoda? — Zaj.) Ulain Ferenc: Ami a hétfői napon megkez­dődött Tardon, az végigfolytatódott egy héten keresztül abban a kerületben. Nincs olyan köz­ség, amelyből ne volnának itt bizonyítékok és látleletek, mert a csendőrök tömegesen verték az embereket. Miniszter úr, tudja ön azt, hogy a választás utolsó hetén sok községből a mi embereink az éjszakákat a szomszéd község­ben töltötték, mert nem mertek a hálószobá­jukban lenni. (Zaj, — Ellenmondások jobb felől.) Kérdezem miniszter úr, hát mi ez? Dikta­túra? Nem! Ez rémuralom, uraim. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellen­mondások jobbfelől és a középen.) a legszédü­letesebb rémuralom, amelyet nem lehet tűrni a törvény és a jogrend nevében. (Ügy van! Ügy van! half elől. — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon. {Zaj. — Rakovszky Tibor: Sírnivaló, hogy ezen nevetnek!) Csendet kérek! (Friedrich István: Sírni való!) Csendet kérek! (Tabódy Tibor: Amit önök csinálnak, az sírnivaló!) Csendet kérek Tabódy képviselő úr. (Tabódy Tibor: Sírnivaló, hogy hogyan lázítanak!) Csendet ké­rek Tabódy képviselő úr! (Tabódy Tibor: Mim den becsülete» emiber elítéli.) Tabódy képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasí­tom. (Gr. Hunyady Ferenc: Vigyázz a szí­vedre, Tibor!) Csendet kérek, Hunyady kép­viselő úr! Ulain Ferenc: Azt mondja az igen t. mi­niszter úr, nem lát okot arra, hogy a borsod­megyei főispán ellen valamilyen eljárást in­dítson meg. Most felendítem önnek a követ­kezőket. Igaz-e miniszter úr, hogy Gömbös Gyula kormányzásának ideje alatt nyolc vá­» lasztás zajlott le ebben az országban s a nyolc választás közül hét választás együttvéve szá­zadekkora indulatot nem viharzott fel, mint ez az egy választás? Igaz-e vagy nem? (Berki Gyula: De miért!) Miért? Hát nem harcoltunk mi önökkel szemben két-három helyen is és meg tudtuk a harcot vívni tisztességgel? 1 Miért kellett ennek megtörténnie ebben a vármegyé­ben akkor, amikor a miniszterelnök úr ígére­tet tett arra nézve, hogy ebben a vármegyében törvényes választás lesz. (Zaj a jobbolodalon. — Elnök csenget. —• Gr. Somssieh Antal; So­mogy megye főispánja megköszönte a pártnak a viselkedését! — Zaj a jobboldalon. — Tur­eiiányi Egon: Majd meg fogom mondani! Túl­tesszük magunkat! — Zaj, — Elnök csenget.) Kérdezem, mélyen t. miniszter úr, fel lehet-e tételezni, hogy egy kerületben, szinte azt mondhatnám, vezényszóra, minden bűncselek­ményt, amely választással kapcsolatosan elkö­vethető, elkövettek anélkül, hogy valaki felelős legyen ezért. Kérdezem önt, igaz-e, amint lát­szik, hogy ebben a választókerületben ütlege­lések folytak? (Egy hang jobbfelől: Lázítás folyt! — Ellenmondások a baloldalon.) Igaz-e az, amint kimutattam, hogy itt hamisítások folytak? (Felkiáltások a jobboldalon: Izgatá­sok! — Zaj a baloldalon.) Igaz-e mélyen t. mi­niszter úr, hogy például Mezőkeresztes köz­ségben délután három órakor 89 embert, — itt van a jegyzőkönyv — akik ott álltak a gyüle­kezőhelyen, és akiknek szavazását bejelentette a bizalmiférfi, nem szavaztatott le a szavazat­szedő küldöttség elnöke, hanem egyszerűen ott­hagyta őket?- Igaz-e. hogy Keresztespüsuökiben. Kun Béla igen t. kénviselő úr jelenlétében 69 választót a gyülekezőhelyen záróra előtt nem szavaztattak "le, hanem egyszerűen otthagy­tak? Miniszter úr, mutathatok önnek tömeggel iratokat arról, hogyan folyt az itatás-etetés, vesztegetés. Ami bűncselekmény van a tör­vénykönyvben, azt mind elkövették. (Felkiál­tások a jobboldalon: Peticionálni!) Nem en­gedték a képviselőket mozogni, este nyolc órá­tól zárórákat állapítottak meg a községekben és az újságírókat nem engedték egyik község­ből a másikba. (Reisinger Ferenc: Önök pedig nyíltan gyűléseztek!) Miniszter úr, senkisem felelős ezért? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogy nem!) Ön, miniszter úr, olyan rövidlátó volna, hogy nem tudja, hogy amikor a főispán ott van, egész idejét a kerületben tölti, ő vezeti a választást, akkor neki kell ezt az egész választást így intéznie? Nem felelős-e ez az ember érte? 1 (Eckhardt Ti­bor: Legalább politikailag!) Hát össze tudja-e egyeztetni a miniszter úr a lelkiismeretével ezt a rendszert?' Hiszen én ismerem önt. Ön hosszú évekig volt főispán. Nem mondhatnám, hogy politikailag nekünk rokonszenves lett volna, de ön úr volt, tudott a főispáni pozíciónak te­kintélyt adni, ön nem szállott le egy hitvány kortes nívójára, ön úr maradt és főispán ma­radt. Önt tisztelnie lehetett és tisztelnie kellett minden tisztviselőnek. (Rakovszky Tibor: Ügy van! Én is aláírom!) De mi lett volna az ön tisztességével, ha az ön vezetése alatt bűn­cselekményeket követtek volna el százszámra és rakásszámra'? 1 Mélyen tisztelt miniszter úr, ezért valaki felelős és nem tesz ön jó szolgálatot ennek a nemzetnek, ha az ilyen dolgokat megtűri, mert Gömbös Gyula miniszterelnök úr jegyezze meg magának, ezek azok a kis dolgok, amelyek­ből nagy dolgok jönnek, mert mi valameny­nyien gyöngék vagyunk, valamennyien ide­gekkel bírunk és bizony valamennyiünkkel megtörténhetik mélyen tisztelt miniszter úr, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: Sajnos, nagyon sajnos!) hogy mi szintén azokra az utakra térünk, amelyekre nem akartunk térni; hogy nem akartunk, minisz­terelnök úr, annak ön a legnagyobb bizonyí­téka és élő tanuja itt. (Zaj a jobboldalon.) Kérdezem, mélyen tisztelt miniszter úr, ezt akarják önök folytatni? Van-e értelme ennek? Nem bűn a nemzet ellen, hogy ezt csinálják? (Jánossy Gábor: Nem mi csináljuk!) Indula­tainkat, szenvedélyeinket, tudásunkat és in­telligenciánkat efféle hitvány, rongyos dol­gokba öljük bele? Nines a nemzetnek nagyobb szüksége a mi képességeinkre? Miniszterelnök úr, ön egész férfi, akit én tizennégy eszten­dőn keresztül nagyrabecsültem s akit ma is nagyrabecsülök. Hát ez legyen az új stílus? Erre ön büszke? Ez lesz az ön történelmi missziója? Es önnek, Fischer belügyminiszter úr, az lesz a dicsősége, ha önről azt fogják maid írni, hogy valamikor az ön keze alatt vadult el a magyar közigazgatás? (Zaj a jobb­oldalon.) En tudom, pedig szemben állok ön­nel, hogy lelkileg milyen korrekt ember, tu­dom, hogy törvénytisztelő, tudom, hogy mi­nisztériumában sok megbecsüléssel beszélnek önről. (Ügy van! a baloldalon.) De ez nem elég, miniszter úr. Önnek férfinak kell lenni. Ha azt látja, hogy itt ilyen elbitangosodás indul el a magyar politikai világban, önnek síkra kell szállania és nem szabad azt néznie, hogy ki mellett van az érdek, hanem, hogy ki mellett van az igazság. (Ügy van! a bal­oldalon.) Mélyen t. miniszter úr, nem veszem tudo­másul az ön válaszát, mert nem lehet tudó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom