Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Àz országgyűlés képviselőházának 15 lésé s a vasárnapi munkaszünet valaha is ártott volna Anglia ipari vagy kereskedelmi érdekeinek. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ugyanígy van Hollandiában is. (Ügy van! jobbfelől.) Mindenféle érv elvész tehát amellett, hogy a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvényjavaslatot ne kaphassuk egyszer ide a Ház elé. Régebben a kereskedelemügyi minisztériumban meglehetős szabadkőműves irányzat uralkodott, — amint mondják. Reméljük, hogy önnek az irányzatnak most már nincs olyan döntő szava, hogy végre ez a törvényjavaslat ide ne kerüljön a Ház elé. Egyformán érdekli ez a fővárost és a vidéket, kérjük tehát a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy foglaljon ebben a kérdésben állást; foglaljon állást a kormányprogramul értelmében is, amelyből kifolyólag tartjuk mi ennek a törvénynek a megalkotását s én hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem lesz ellenzéke ebben a Házban, hanem a Ház és az egész magyar társadalom örömmel fogja fogadni ennek a törvénynek a megalkotását. Erre kérem a kereskedelemügyi miniszter úr jóindulatát. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy ugyanebben a kérdésben egy interpellációra rövid idő előtt írásban részletes és határozót választ adtam, nagyon röviden adhatom meg most a választ. Teljesen helyesen mondotta az interpelláló képviselő úr, hogy az elvileg egységesen szabályozott vasárnapi és nemzeti ünnepnapokra szóló munkaszünet nem egységes az ország területén azért, mert rendeletileg különböző módon többször szabályoztatott. Minthogy az erre vonatkozó jogszabályok nem áttekinthetők s részben elavultak és miután elsősorban fontos valláserkölesi szempontok (Ügy van! Ügy van!), igen fontos szociális szempontok, továbbá gazdasági szempontok fűződnek ennek a szabályozásnak helyes keresztülviteléhez, természetszerűleg nem zárkózom el az elől, hogy ezt az ügyet az eddiginél (megfelelőbben és egységesen rendezzük. (Helyeslés.) Egyre akarom csupán felhívni az interpelláló képviselő úr figyelmét, arra tudniillik, hogy a fővárost és a vidéket, egy túlnyomóan ipari központot és egy túlnyomó agrárlakosságot nem mindig lehet mereven egységesen szabályozni. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig a leghelytelenebb eljárás volna nem egyenlő elbírálás alá esőket teljesen merev, egyenlő szabályozás alá vonni. Az angliai példa helyes, ott is figyelembe kell azonban venni, hogy Anglia tulajdonképpen majdnem teljesen kiküszöbölte a mezőgazdasági termelést és csak most tér résziben reá vissza, mi pedig túlnyomóan agrárország voltunk és vagyunk is. En ezt az egyöntetűséget tehát nem egy merev, teljesen egyformaságban, hanem abban látom, hogy kielégítsük a közszempontokat és a helyi jogos magánérdekeket is megóvjuk.^ Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a vi szón válasz jogával élni. Kóródi Katona János: T. Ház! A miniszter úr válasza után csak arra vagyok bátor tisztelettel hivatkozni, hogy a vidéki lakosság, szóval a földmívelő milliók vasárnapi munkaszünete körül is némi változások vannak. Az utóbbi időben tudniillik azt tapasztaltuk, hogy %.. ülése 1933 március l-én, szerdán. 437 a földmívelő népesség már nem úgy végzi vásárlásait, mint azelőtt, tehát vasárnaponként, hanem a hetivásárok lassanként olyan munkaszüneti nappá változtak át, amikor a földmíves ember elintézi vásárlásait, különösen, ha nagyobb bevásárlásról van szó, mert azt vasárnap úgy sem intézi el. Ebben a tekintetben tehát nincs akadálya a törvény megalkotásának. Ezenkívül legyen szabad felhívnom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét főként •a vásárok tartási idejének elintézésére, amelyeknek hétköznapra való áthelyezésére még abban az esetben is van mód, ha azok kiváltságokat képeznek. En annak bejelentésével, hogy a vasárnapi munkaszünet érdekében társadalmi szervezetek is fognak a miniszter úr előtt megjelenni és tovább fogják folytatni ezt az akciót, amíg a közeljövőben tető alá nem hozzuk ezt a torvényt, a miniszter úr válaszát tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem at. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. (Felkiáltások a baloldalon: Nem vesszük tudomásul! — Egy hang jobbfelől: Nem is tudják, miről van szó! — Farkas István (a jobboldal felé):Ott mindig tudják, miről van szó! — Derültség balfelől.) Kérem azofcat a képviselő úriakat, akik a miniiszter úr válaszát tudomásul veszik méltóztassanak felállni! {Megtörténik. — Kabók Lajos: Kisebbség!) Többség. A Háza választ tudomásul vette. Következik Ulain Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Hajlandó a belügyminiszter úr büntető és fegyelmi úton való felelősségrevonás céljából megindítani az eljárást mindazon hatósági tényezők ellen, amelyek a mezőkeresztesi választással kapcsolatosan törvénysértést követtek el?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! HaUjwk! balfelől.) Nem azért hozom & mezőkeresztesi választás ügyét a Képviselőház elé, mintha viharokat, szenvedélyeket akarnék felidézni. Ellenkezőleg, minthogy meg vagyok arról győződve, hogy úgy a miniszterelnök úr, valamint a kormány, ha objektív és konkrét felvilágosítással szolgálok, a kellő jóhiszeműelbírálni, csak azért hozom ezt a kérdést ide a seggel és objektivitással fogják ezt a kérdést Ház elé, hogy alkalmat adjak nekik arra, hogy objektivitásuk ^bizonyítékát is szolgáltassák. T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy szolgálatot is teszek ezzel, még pedig azért, mert jól emlékezem a miniszterelnök úrnak — úgy tudom — Vias megyében elhangzott azon kijelentésére, hogy sokszor kis dolgokból erednek a bajok, {ügy van! Ugy van! balfelől.) Egy választás egymagában véve kis dolog a nagy országos problémákhoz s a nagy országos célkitűzésekhez és érdekekhez képest. En azoniban attól tartok, hogy ez a választás, amely itt lezajlott, azokkal az indulatokkal, amely indulatokat ez a választás szabaddá tett, egy olyan bizonyos kis dolog volt, amely kis dolognak súlyos konzekvenciái lehetnek. A mai gazdasági és világplitikai helyzetben nem az az érdeke ennek a nemzetnek, hogy itt egymásssal szemben gyűlölködő pártok áll-