Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

438 Az országgyűlés képviselőházának . janak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Ki a felelős ezért?) A mai viszonyok között mindnyájunknak csak egy kötelességünk lehet, az, hogy ott, ahol félreértések vannak, felvilágosító munkával azon dolgozzunk, hogy azok a félreértések elimináltassanak és az erők koncentráltassanak, úgy ahogyan azt a miniszterelnök úr ez-, előtt öt hónappiai, amikor itt bemutatkozott, bejelentette. (Kun Béla: De akkor ne rúgják fel a törvényt!) Azt hiszem, hogy azzal, ha én itt objektiven és a konkrét tények ismertetése mellett tárom fel ennek a választásnak a részleteit, szolgálatot teszek, mert feltételezem úgy a miniszterelnök úrról, mint a belügyi kormány vezetőjéről azt, hogy komolyan és lelkiismeretesen még fogja vizsgálni azokat a panaszokat, amelyekről itt szót fogunk most ejteni. T. Képviselőház! A mezőkeresztesi választási küzdelem megindulása előtt felkerestem Gömbös f Gyula miniszterelnök urat és arra kértem őt, — annak ellenére, hogy egy rendes országban, ;alhol a törvényeket tisztelik, ilyen kérelemre szükség nincsen — ho.gy tegye lehetővé azt, hogy Mezőkeresztesen pártatlan, korrekt és törvényszerű választás folyjék le. Konstatálom, hogy a miniszterelnök úr igen lojálisán, igen korrektül ígéretet tett nekem ebben az irányban és konstatálom, —• mert meg is győződtem róla — hogy a miniszterelnök úr, hogy úgy fejezzem ki magamat, parancss'zcrűleg adott ki utasítást Borsodba! arra, hogy a mezőkeresztesi választást törvényszerűen kell lefolytatni. (Egy hang jobb felől: Ügy is folyt le!) Azután,, hogy pártom megbízott a mezőkeresztesi választás vezetésével, tisztelgő látógatástt tettem Szentiványi főszolgabíró úrnál, aki közölte velem, ho,gy az ő járásában és kerületében törvényszerű választás lesz. Amikor én kissé tréfás hangon, de kissé komoly gúnnyal azt a megjegyzést tettem, hogy vájjon mit fog szólni egy törvényszerű választáshoz Borbély-Maczky Emil főispán úr, akkor az igen i főszolgabíró úr egy másik képviselőtársammal szemben az irónjával az asztalt veregetve, hangoztatta: «Itt pedig törvényes választás lesz, (Berki Gyula: Az is volt!) •nekem nem fog senki 'utasítást adni arra, hogy én törvénytelenséget kövessek el.» (Berki Gyula: Nem is adott! — Egy hang balfelől: Várja meg!) De nemcsak a miniszterelnök úr, nemcsak a főszolgabíró úr biztosított engem arról, hogy törvényszerű választás fog lefolyni Mezőkeresztesen, hanem Kun Béla és Serényi képviselőtársaim személyében, — akik a választási küzdelemnek talán tizedik napján együtt utaztak Borbély-Maczky főispán úrral — tanúim arra, hogy Borbély-Maczky főispán úr leszögezte, hogy törvénytelenség ezen a választáson nem lesz, ez a miniszterelnök úr akarata, és senkit sem fognak kiutasítani a kerületből, ha 'normális' és rendes keretek között végzi a szervezés munkáját. Ezek azok az előzmények, amelyeket le kellett itt szögeznem, mert csak ezen előzmények ismerete mellett lehet valaki igazságos bírája ennek az egész, — mondjuk meg egészen őszintén — perpatvarnak. (Farkas István: Nagyon enyihe kifejezés!) Leszögezem, hogy a választási küzdelem első tíz napja kifogástalan rendben folyt le, a hatóságokkal igen lojális és igen amicalis viszonyban voltunk, nem lehetett kifogást emelni senki ellen. 5&: ülése 1933 március 1-én, szerdán. A melyen t. miniszterelnök úr előtt állítom, hogy amikor ő engem megkérdezett körülbelül a választási küzdelem nyolcadik vagy kilencedik napján a felől, hogyan mennek a választások Mezőkeresztesen, azt feleltem: kifogástalanul, minden rendben van! Amikor megjelentünk a választás szervezése végett, akkor a főszolgabíró úr azzal a kéréssel fordult hozzám: elégedjünk meg azzal, ha minden községben csak egy úgynevezett szervezőembert állítunk be, nehogy túlságosan sok idegen ember kerüljön oda mind a három párt részéről. Természetes, hogy én a főszolgabíró úrnak erre azt feleltem, hogy noha semmi joga nincs ahhoz, hogy megszorítást tegyen abban a tekintetben, hogy a politikai agitációban hány emberrel vegyünk részt, mégis készséggel szolgálatára állok. Nyomban átadtam neki egy névjegyzéket. A főszolgabíró úr nyomban kiállított az általunk felsorolt nevekre igazolványokat 18 egyén számára, 18 egyénnek azért, mert 18 község volt a kerületben. A főszolgabíró úr kiállította az igazolványokat, ez a 18 egyén elfoglalta a községben a helyét. Minthogy azt lehet feltételezni, hogy talán olyan szedett-vedett népség volt ott a között a 18 ember között, akik bizonyos megrendszabályozásra is rászorulhattak volna, engedje meg a mélyen t. Ház, hogy megemlítsem azt, (Zaj.) hogy ezek között a szervezők között volt például többek között egy Szabó Árpád nevű, nyugalmazott polgári iskolai igazgató, azután Nagy Ferenc, az író, Eckhardt Emil, a Magyarság munkatársa, akit az urak valószínűleg szintén ismernek, Szabó Pál, az ismert parasztíró, Bencsik mérnök, dr. Hartyányi ceglédi birtokos. Azok jaz urak tehát, akik ott a szervezést végeztek, túlnyomórészben nem is paraszti származású emberek voltak, hanem — hogy úgy fejezzem ki magamat — intelligens, kifogástalan emberek, akik tudják, hogy mi a törvényes kötelességük. Ezek az urak megkezdték a maguk munkáját és zavartalanul folytatták. Az első választás előtt két nappal a következő események játszódtak le. A csütörtökről péntekre virradó éjjel mind a tizennyolc községben 2, 4, 6 és 8 csendőrből álló járőrök jelentek meg azokban a házakban, ahol békésen aludtak az éjjeli órákban azok az > egyének, akik főszolgabírói engedély alapban — amire tulajdonképen nincs is szükség — tartózkodtak a községekben. Reggel 4 órára a tizennyolc községből a csendőrök — nem tudom, hány csendőr lehetett, de volt legalább is 60, vagy 80 — összegyűjtötték szuronyok között ezeket az ott tartózkodó egyéneket és szuronyok között szállították ki azt a tizennyolc egyént, akik főszolgabírói engedéllyel tartózkodtak ott, az egyik vasúti állomásra azzal, hogy azonnal távozzanak. Egyidejűleg főszolgabírói határozatokat kézbesítettek a csendőrök ezeknek az uraknak, amelyeket ugyanaz a főszolgabíró állított ki és írt alá, aki az engedélyeket is kiadta s aki ellen nem volt panasz az egész 10, vagy 11 napos előkészítőeljárás során. A kiutasítás indokait a főszolgabíró egy 1898. évi miniszteri rendeletre építi, (Egy hang jobb felől: Ezt már megcáfolták!) amelyről én már a mezőcsáti választással kapcsolatban kimutattam, hogy abban a miniszteri rendeletben a miniszter egy tolva jlás sal vádolt és ezért kitoloncolt embernek a kitoloncolását is lehetetlennek és törvénybeütközőnek mondotta. Egy ilyen, 1898-ból való