Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 435 zet. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Az a körülmény, hogy az igen t. képviselő úr bejött a Házba, azt mutatja, hogy a lakosság többsége a képviselő úr mellett szabadon nyilatkozhatott meg (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és

f középen. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Arra kérem az igen t. képviselő urat, ne méltóztassék azt a stílust választani, — hiszen ez a tekintélyével sem egyeztethető össze — hogy kis dolgokból folyton nagy dolgokat akar csinálni. Minden választásnál vannak kontroverziák, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de a mi részünkről ugyanannyi, van a képviselő úr választási stílusával szemben, mint a képviselő úrnak a mienkkel szemben lehet. (Ügy van! Ügy wan! jobbfelől. — Gr. Hadik János: Nem áll! — Felkiáltások jobbfelől: De igen! — Berki Gyula: Majd bizonyítunk! — Gr. Hadik János: Tessék bizonyítani! — Zaj. — Elnök csenget. — Gr. Hadik János: Negyvenhárom bűnvádi feljelentést tettem! így van! — Farkas Elemér: Az odavaló erdőtisztekkel mi van? — Gr. Hadik János: Mi van? Ellenem dolgoztak. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Igen t. képviselőtársam volt a felszólaló és a vádló, a bizonyítás tehát a képviselő úr feladata és nem az enyém, mert mi a magunk részéről a képviselő úrral szemben semmiféle olyan gravament nem említettünk fel, amely bizonyításra szorulna. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En a magam részéről hangoztatom, hogy a kormánynak és a pártomnak is álláspontja a titkos választójog megteremtése (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és már egyszer kijelentettem, hogy ez a parlament fogja az erre vonatkozó törvényjavaslatot megalkotni. Természetesen abból a meggyőződésből kiindulva, hogy nekünk ezen a téren de facto is a titkosságra át kell térnünk, inert ez a haladás iránya. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Gr. Hadik János: T. Ház! (Halljuk Halljuk!) Azt hiszem, talán ezek a klotűrös házszabályok és a túloldal is meg fogják engedni nekem, hogy a miniszterelnök úr válaszára röviden megtegyem a reflexióimat. (Halljuk! Halljuk!) En semmiféle költségvetési vitát itt nem indítottam, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Minden témáról méltóztatott beszélni!) költségvetési témákról nem is beszéltem. Amikor ilyen súlyos időkben az ember a magyar nép nyomoráról beszél, ez nem költségvetési téma, miniszterelnök úr, ez egy általános országos téma, olyan téma, amellyel mindenkinek elsősorban kötelessége foglalkozni. Költségvetési beszédről tehát nem lehet szó. (A baloldali képviselők visszatérnek a terembe. — Felkiáltások jobbfelől: Hamar vége van! — Felkiáltások balfelől: Ezt meghallgatjuk!) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy hiszen ilyen választásoknál történnek pro és kontra különféle kilengések és hogy én ilyen kicsinyes dolgokat ne hozzak elő, mert hiszen az egységespárt vagy a kormány, vagy a hatóságok — nem tudom, kit értett alatta — az én választási akcióm ellen is mondhatnának egyetmást. En tehát felszólítok mindenkit, aki ott akár erőszakot, akár vesztegetést, vagy akármilyen terrort, vagy lazítást látott volna, tartsa magyar emberhez illő becsületbeli kötelességének azt nyilvánosságra hozni. (Helyeslés balfelöl.) En a magam részéről a törvényeket mindenben betartottam. Felháborító és igazán vérlázító volt az ottani hatóságnak az ez egész eljárása, amely megengedem, talán nem volt olyan brutális, mint a többi kerületekben, ahol amint hallottam, ütlegelték és kínozták az embereket, (Lukács Béla: Elsőrendű közigazgatás volt!) — ha arról lett volna szó, akkor én lettem volna az, akit először agyonütnek, mert én nem engedem azt a becsületes magyar népet bántalmazni, — (Felkiáltások a jobboldalon: Kivel szemben? — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. — Bródy Ernő: Milyen mulatság ez? — Elnök csenget.) de voltak különféle brutalitások. 43 ügyben bűnvádi feljelentést tettem. (Zaj a jobbés a baloldalon.) A túloldalon ülő egyik képviselő úr közibeszólása azt mondta, hogy mi rágalmazunk. Ugylátszik, már nagy nyugalommal fogadják ezeket a panaszokat. (Eckhardt Tibor: Ez is szomorú!) Nekem bíznom kell a magyar 'bíróságban. (Berki Gyula: Mi is bízunk benne! — Jánossy Gábor: Mindenkinek!) de megeshetik, hogy a bíróság nem fog olyan kielégítő ítéletet mondani, amely egyik vagy másik félnek megfelelne. Akkor is, feljelentésemnek r nagy jelentősége van, mert a tárgyalások során panaszok és a védekezés meghallgatása után a .közvélemény is majd meg fogja állapítani, hogy kinek van igaza. (Zaj. — Kozma Jenő: Csak bízzuk a bíróságra, ne a közvéleményre!) A bíróságra és a közvéleményre. (Kozma Jenő: A magyar bíróságra! — Eckhardt Tibor: Az ügyész elejti a vádat! — Kozma Jenő: At lehet venni a magánvádat, átveheti a főmagánvádló! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Felszólalásomat azzal fejezem be, hogy itt ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy a becsületes magyar népet tisztán azért, hogy egyesek tovább is hatalmon maradhassanak, azzal gyanúsítsák, hogy itt demagógia, lázítás folyik (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy!) és hogy a magyar nép még nem eléggé megbízható arra, hogy saját polgári jogait szabadon gyakorolja. (Zaj a jobboldalon.) Ez olyan meggyanúsítása a magyar népnek, amely nagyon meg fogja magát bőszülni (Mojzes János: Nemzetgyalázás!) és én nagyon kérem a túloldalt, ne menjenek erre a térre. Gondolják meg, hogy ezt az országot csakis alapos és komoly rendszerváltozással lehet ezekből az óriási bajokból megmenteni. Ha ebben a tekintetben mutatkozik összefogás, ha nem törvénytelenséggel, nem törvénytiprással, nem erőszakkal, hanem becsületes nemzeti munkával fognak egyesülni, akkor lehet szó arról, hogy ebben az országban még jobb viszonyok lesznek. (Ügy van! a baloldalon.) Ha nem, ha szigorúan fognak ragaszkodni minden eszközzel a hatalomhoz, akkor ezt az országot a legnagyobb katasztrófába fogják sodorni. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr nem kíván szólni. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj.) Következik Kóródi Katona János képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni! 63*